Genetikailag módosított élelmiszerek — Vajon biztonságosak?

ATTÓL függően, hol élsz, talán már ettél ma valamilyen genetikailag módosított (gm) élelmiszert reggelire, ebédre vagy vacsorára. Talán olyan burgonyát fogyasztottál, amelybe rovarirtó szer volt ültetve, vagy olyan paradicsomot ettél, amely leszedés után hosszabb ideig eláll. Mindenesetre nincs ráírva az élelmiszerre vagy a hozzávalókra, hogy genetikailag módosítottak, és az ízén aligha fogod érezni a különbséget.

Miközben ezeket a sorokat olvasod, Argentínában, Brazíliában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Kínában és Mexikóban gm-haszonnövényeket, például szójababot, kukoricát, repcét és burgonyát termesztenek. Egy tudósítás szerint „1998-ra az Egyesült Államokban termesztett kukorica 25 százalékát, a szójabab 38 százalékát és a gyapot 45 százalékát genetikailag megváltoztatták. Ezt vagy azért tették, hogy ezek a haszonnövények ellenálljanak a gyomirtó szereknek, vagy azért, hogy a növények előállítsák a saját növényvédő szereiket.” 1999 végére becslések szerint világviszonylatban 40 millió hektárnyi területen termesztettek kereskedelmi célokra fordított gm-haszonnövényeket, jóllehet ezek közül a haszonnövények közül nem mindegyiket lehet elfogyasztani.

Vajon biztonságosak a genetikailag megváltoztatott élelmiszerek? Vajon a gm-haszonnövényeket létrehozó tudományos technikák veszélyeztetik a környezetet? Európában egyre hevesebb vita folyik a gm-élelmiszerek miatt. Egy angol tiltakozó ezt mondta: „Csupán azt kifogásolom a genetikailag módosított élelmiszerekben, hogy nem biztonságosak, nem kívánatosak és nincs rájuk szükség.”

Hogyan lehet az élelmiszert genetikailag megváltoztatni?

Az élelmiszeriparban alkalmazott biotechnológia tudományát hívják segítségül, amikor gm-élelmiszert állítanak elő — ez azt jelenti, hogy az élelmiszergyártáshoz a modern genetika felhasználásával növényeket, állatokat és mikroorganizmusokat nemesítenek. Persze az a gondolat, hogy az emberek az élőlények működésébe belekontárkodnak, szinte magával a mezőgazdasággal egyidős. Az első állattenyésztő, aki állománya feljavítása céljából csordájából a legjobb  bikáját a legjobb tehenével pároztatta, ahelyett hogy hagyta volna, hogy az állatok véletlenszerűen párosodjanak, kezdetleges szinten biotechnológiát alkalmazott. Az első pék, aki élesztőenzimeket használt a kenyér megkelesztésére, ugyancsak élőlényeket alkalmazott egy jobb termék létrehozásáért. Ezeknek a hagyományos módszereknek az volt az egyik közös vonásuk, hogy természetes folyamatokkal érték el az élelmiszerek megváltozását.

A modern biotechnológia hasonlóképpen élő szervezeteket használ a termékek előállítására vagy módosítására. A hagyományos módszerektől eltérően azonban a modern biotechnológia lehetővé teszi, hogy a szervezetek genetikai anyagát közvetlenül és precízen módosítsák. Lehetővé teszi a nem rokon szervezetek között a génátvitelt, s ezzel olyan kombinációk jönnek létre, amelyeket valószínűleg nem lehetne hagyományos eszközökkel létrehozni. A növénytermesztők most már képesek megváltoztatni egy növény genomját (örökítőanyagát), és így a növényt más élő szervezetek tulajdonságaival ruházzák fel — például a halaktól fagytűrő tulajdonságokat „örökölnek”, a vírusoktól olyan tulajdonságot, amellyel ellen tudnak állni a betegségeknek, a talajban élő baktériumoktól pedig a rovarokkal szembeni ellenállást.

Tegyük fel, hogy a növénytermesztő nem akarja, hogy burgonyája vagy almája megbarnuljon, ha megütődik, vagy ha felvágják. A kutatók ennek az embernek a segítségére sietnek, mégpedig úgy, hogy eltávolítják azt a gént, amely a barnulásért felelős, és egy módosított változattal cserélik ki, amely megakadályozza a barnulást. Vagy mondjuk egy répatermesztő korábban szeretne vetni, hogy így jobb terméshozama legyen. Rendes körülmények között ezt nem tudná megtenni, hiszen a répa megfagyna a téli hidegben. Biotechnológiát alkalmazva olyan halaktól szereznek géneket, amelyek minden nehézség nélkül életben maradnak a hideg vízben. Ezeket a géneket átviszik a répába. Ezzel gm-répát hoznak létre, mely még a –6,5 °C-os hideget is kibírja — ez a hőmérséklet pedig több mint kétszer olyan alacsony, mint amelyen a répa általában életben tud maradni.

 Ezek a sajátságok azonban, amelyek csupán egyetlen gén átviteléből származnak, csak korlátozott mértékben hatásosak. Egészen más lapra tartozik az, ha meg akarjuk változtatni a növény bonyolultabb sajátságait, például ha változtatni akarunk a növekedésén, vagy ha szárazságtűrő egyedet akarunk létrehozni. A modern tudomány még mindig képtelen egész géncsoportokat módosítani. Hiszen ezek közül a gének közül sokat még fel sem fedeztünk.

Új zöldforradalom?

Már az is optimizmussal tölti el a biotechnológia támogatóit, ha korlátozott mértékű genetikai módosításokat tudnak véghezvinni a haszonnövényeken. Azt mondják, hogy a gm-haszonnövények új zöldforradalmat ígérnek. A biotechnológia egyik vezéregyénisége kijelenti, hogy a génsebészet „ígéretes eszköz abbeli erőfeszítésünkben, hogy több élelmiszert hozzunk létre” a világ lakossága számára, mely naponta körülbelül 230 000 fővel gyarapszik.

Az ilyen haszonnövények máris segítettek abban, hogy az élelmiszerek előállításának költségei csökkenjenek. A fogyasztásra alkalmas növényeket egy olyan génnel erősítik meg, amely természetes növényvédő szert hoz létre, és ezért nincs szükség arra, hogy többhektárnyi haszonnövényt mérgező vegyszerfelhővel permetezzenek be. A kivitelezés alatt lévő, módosított haszonnövények között vannak például a sokkal nagyobb fehérjetartalmú bab- és gabonafélék — ezeknek nem kis jelentőségük van a világ szegényebb országai számára. Az ilyen „szupernövények” a hasznos, új génjeiket és sajátosságaikat tovább tudják adni a következő generációknak, és emiatt gazdagabb termés várható a szegény, túlnépesedett országok gyengén termő földjein.

„Bizonyára sok minden szól amellett, hogy javítsunk az ezekben az országokban tevékenykedő növénytermesztő emberek sorsán — mondta egy élenjáró biotechnológiai vállalat elnöke. — És javítani is fogunk rajta. A biotechnológia által molekuláris és génes szinten megtesszük azt, amit a termesztők már évszázadok óta a »fajnemesítéssel« végeznek. Jobb termékeket fogunk létrehozni, amelyek különleges szükségleteket fognak kielégíteni, és ezt gyorsabban fogjuk megtenni, mint ezelőtt valaha.”

A mezőgazdasági kutatók szerint azonban ront a haszonnövényeken végzett jelenlegi kutatásokon az, ha elhamarkodottan támogatjuk a génsebészetet, mintha ez jelentené a világméretű élelmiszerhiány-gondok megoldását. Bár ezek a kutatások nem annyira szokatlanok, nagyobb eredményt érnek el velük, és a szegényebb országok is hasznot meríthetnek belőlük. „Nem szabad, hogy ez a bizonytalan technológia az orrunknál fogva vezessen minket, mikor sok hatásosabb megoldás is létezik az élelmiszerekkel kapcsolatos gondokra” — mondja Hans Herren, egy szaktekintély, aki a haszonnövények megbetegedése ellen küzd.

Erkölcsi kérdések

A lehetséges közegészségügyi és környezeti kockázatok mellett némelyek úgy érzik, hogy a haszonnövények és más élő szervezetek genetikai módosítása erkölcsi kérdéseket vet fel. Douglas Parr tudós és aktivista megjegyezte: „Ha arra gondolunk, hogy az ember megváltoztatja a bolygót, akkor a génsebészet áttör egy alapvető korlátot, mégpedig azt, hogy magát az élet természetét változtatja meg.” Jeremy Rifkin, a The Biotech Century című könyv szerzője ezt mondta: „Ha egyszer az összes biológiai korlátot át tudod törni, egyszerű genetikai információnak fogsz tekinteni egy fajt, amely könnyen megváltoztatható. Ez egy egészen új módszer arra, hogy felfogjuk nemcsak azt, hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk a természettel, hanem azt is, hogy miként használjuk azt.” Ezért ezt kérdezte: „Vajon az életnek valódi értéke van, vagy csak arra jó, hogy kihasználjuk? Milyen kötelezettségünk van a jövő nemzedékei tekintetében? Mennyire érezzük felelőseknek magunkat azokért az élőlényekért, amelyekkel együtt élünk?”

Mások, mint például az angliai Károly herceg, rámutatnak, hogy az egyáltalán nem rokon fajok közötti génátvitel „abba a birodalomba visz minket, amely Istené, egyedül csak Istené”. A Biblia tanulmányozói szilárdan hisznek abban, hogy Isten „az életnek forrása” (Zsoltárok 36:10). Arra viszont nincs igazi bizonyítékunk, hogy Isten elítélné az állatok és növények fajnemesítését, melynek segítségével bolygónk több milliárd embert képes eltartani. Csak az idő múlásával tudjuk majd megmondani, hogy a modern biotechnológia vajon ártalmas-e az emberekre és a környezetre. Ha a biotechnológia tényleg megsérti azt a birodalmat, amely „Istené”, akkor ő az emberek iránt érzett szeretetből és törődésből a visszájára tudja fordítani ezeket a fejleményeket.

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Lehetséges veszélyek?

Olyan szédületes sebességgel halad előre a biotechnológia, hogy sem a törvényvégrehajtó, sem pedig a felelős hatóságok nem tudnak lépést tartani vele. A kutatás aligha tudja megakadályozni az előre nem látható következményeket. A kritikusok egyre növekvő tábora ezekre az előre talán nem látható következményekre figyelmezteti az embereket, például arra, hogy a világon élő gazdálkodók súlyos gazdasági válságba kerülhetnek, környezeti katasztrófa következhet be, illetve veszélybe kerülhet az emberek egészsége. A kutatók arra intenek, hogy nincsenek hosszú távú, nagyarányú vizsgálatok annak bizonyítására, hogy a genetikailag módosított, vagyis gm-élelmiszerek biztonságosak volnának. Több lehetséges veszélyre mutatnak:

● Allergiás reakciók. Ha például a kukoricába olyan gén kerül, amely fehérjét állít elő, és az allergiás reakciókat vált ki, akkor az ételallergiában szenvedők komoly veszélynek lehetnek kitéve. Bár a felelős hatóságok megkövetelik a vállalatoktól, hogy jelentsék, ha a megváltoztatott élelmiszer valamilyen gondot okozó fehérjét tartalmaz, néhány kutató attól tart, hogy az ismeretlen allergéneket nem veszik észre a vizsgálatok során.

● Megnövekedett méregtartalom. Vannak szakértők, akik úgy gondolják, hogy a genetikai módosítás nem várt módokon fokozhatja a növények természetes méreganyagát. Ha egy gén „működésbe lép” egy növényben, akkor a kívánt hatás mellett természetes méreganyagok keletkezését is elindíthatja.

● Ellenállóvá válás az antibiotikumokkal szemben. A növények genetikai módosításának részeként a tudósok marker géneket (genetikai nyomjelzőket) használnak, hogy megállapítsák, vajon a kívánt gén sikeresen beágyazódott-e. Amiatt, hogy a legtöbb marker gén ellenáll az antibiotikumoknak, a kritikusok attól félnek, hogy ez hozzájárulhat az antibiotikumoknak való ellenállás fokozódó gondjához. Más tudósok azonban, hogy ezt elhárítsák, azt mondják, hogy ezeket a marker géneket használat előtt genetikailag rendezetlenekké teszik, s így csökkentik ezt a veszélyt.

● A „szupergyomnövények” elterjedése. A legtöbb aggodalomra egyebek között az ad okot, hogy ha a módosított haszonnövényeket elültetik, akkor a gének a magok és a virágpor által a haszonnövénnyel rokon gyomnövényekbe kerülnek, és így létrejönnek a „szupergyomnövények”, amelyek ellen tudnak állni a gyomirtó szereknek.

● Más élő szervezetekre is ártalmasak. 1999 májusában a Cornell Egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a pompás királylepke hernyói megbetegedtek és elpusztultak, miután olyan leveleket ettek, amelyeken gm-kukoricáról származó virágpor volt. Bár némileg kérdéses ennek a vizsgálatnak a megalapozottsága, még mindig aggódhatunk amiatt, hogy vajon más fajok is veszélyben vannak-e, amelyeknek nem szeretnénk, hogy bajuk essen.

● Nem léteznek többé biztonságos növényvédő szerek. A legsikeresebben kifejlesztett gm-haszonnövények között van néhány olyan, amelyben egy gén a kártevő rovarokra mérgező hatású fehérjét hoz létre. A biológusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy ha ez által a gén által termelt méreggel lépnek fel a kártevők ellen, akkor az segít a kártevőknek ellenanyagot kifejleszteni, s így a növényvédő szerek használata hiábavalóvá válik.