Tényleg egységes lesz Európa?

HA NEHEZEN tudod elhinni, hogy Európa komolyan gondolja az egységesítést, akkor csak lépd át néhány belső határát. Az emberek most szabadabban mozognak az Európai Unión (EU) belül. Gyakorlatilag semennyit sem kell várakozni a határon. Persze az utazók örülnek ennek, de nem csak ők merítenek ebből hasznot. Az EU országainak polgárai az EU-n belül most bárhol könnyen tanulhatnak, dolgozhatnak, és kiépíthetnek üzleti kapcsolatokat. Ez viszont gazdasági fejlődéshez vezet az Unió szegényebb országaiban.

Biztosan egyetértesz azzal, hogy nagy változást jelent az, hogy könnyen át lehet lépni a határokat. De vajon azt a következtetést kellene levonnunk, hogy Európa már egységes, és nincsenek akadályok az egységesítés előtt? Éppen ellenkezőleg, akadályok tornyosulnak az egységesítés előtt, melyek közül néhány igen rémisztő. Mielőtt azonban ezekről beszélnénk, nézzük meg az egységesítés felé tett eddigi lépések közül az egyik legnagyobbat. Így jobban megérthetjük, miért fűznek az emberek nagy reményeket az egységhez.

Lépések a pénzügyi egységesítés felé

Drága lehet fenntartani a határokat. Az EU 15 tagországa között a vámeljárás egykor mintegy évi 12 milliárd euróba került az érintett nemzeteknek. Nem meglepő hát, hogy az európai határoknál kialakult új helyzet fellendítette a gazdasági fejlődést. Gondolj csak arra, hogy az EU 370 millió lakosa szabadon mozoghat egyik országból a másikba az egyetlen közös piacon belül — világos, hogy igen figyelemreméltóak a gazdasági lehetőségek. Mi tette lehetővé ezt a fejlődést?

Még 1992 februárjában a vezető államférfiak nagy lépést tettek az egység felé azzal, hogy aláírták az Európai Unió Szerződését, vagyis a maastrichti szerződést. Ez a szerződés megteremtette az alapját az Európán belüli egységes  piacnak, a központi banknak és az egységes valutának. Egy másik fontos lépést is meg kellett tenni: meg kellett szüntetni az átváltási árfolyamok ingadozásait. Hiszen a holnapi átváltási árfolyam egészen más megvilágításba helyezheti a mai üzleteket.

Az egység felé vezető úton lévő ezt a fajta akadályt a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) felállításával, valamint az eurónak, mint közös valutának a bevezetésével távolították el. Így az átváltási költségek most már eltűntek, és a vállalatokat többé nem fenyegetik az árfolyamkockázatok. Az eredmény az alacsonyabb üzleti költségek és a szélesebb körű nemzetközi kereskedelem lett. Ez viszont több munkát és megnövekedett vásárlóerőt jelenthet, melyből mindenki hasznot meríthet.

Az Európai Központi Bank 1998-as megalapításával az egységes valuta elfogadása felé megtettek egy másik fontos lépést. Ez a független bank, mely a németországi Frankfurtban székel, pénzügyi szuverenitást élvez az érintett kormányok fölött. Arra törekszik, hogy az inflációt az eurózónának nevezett 11 országban * alacsonyan tartsa, illetve hogy stabilizálja az euró, a dollár és a jen közötti átváltási árfolyamok ingadozását.

Pénzügyi vonatkozásban tehát nagy léptekkel haladnak az egységesítés felé. A pénzügyi helyzet azonban az európai nemzetek között még mindig létező, mélységes megosztottságot is mutatja.

Egyéb pénzügyi kérdések

Az EU szegényebb nemzeteinek megvannak a maguk sérelmei. Úgy érzik, a gazdagabb tagállamok nem osztják meg velük elegendő mértékben a gazdagságukat. Egyetlen tagállam sem tagadja, hogy a szegényebb európai partnereiknek több anyagi segítséget kell nyújtaniuk. A gazdagabb nemzetek viszont úgy érzik, hogy ezt indokoltan nem teszik meg.

Nézzük meg például Németországot. Most, hogy a saját anyagi terhei megnövekedtek, érthető módon nem támogatja anyagilag olyan lelkesen az európai egységet. Egyedül Kelet- és Nyugat-Németország egyesítése hatalmas összegbe került: évente majdnem százmilliárd dollárba. Ez a nemzeti költségvetés egynegyede! Ezek miatt a fejlemények miatt Németország nemzeti adóssága annyira a magasba szökött, hogy nagy erőfeszítésekbe telt, hogy megfeleljen  az EMU támasztotta felvételi kritériumoknak.

Új tagok kopogtatnak az EU ajtaján

Az egységes valuta támogatói remélik, hogy az EU azon országai, amelyek még nincsenek az EMU-ban, hamarosan, még 2002 előtt legyőzik az előttük lévő akadályokat, mikor is az euróérmék és -bankjegyek feltehetően felváltják napjaink európai valutáit. Ha Dánia, Nagy-Britannia és Svédország nem vonakodna tovább, még az ezekben az országokban élők is azt látnák, hogy dán és svéd koronáikat, valamint fontjaikat az euró váltja fel.

Időközben hat másik európai ország is kopogtat az EU ajtaján. Ezek: Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia. Öt másik ország vár a sorára, nevezetesen Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia. Belépésük nem lesz olcsó mulatság. Becslések szerint 2000 és 2006 között az EU-nak 80 milliárd euróval kell segítenie a tíz kelet-európai, csatlakozni kívánó országot.

Az a pénzösszeg azonban, amelyet a csatlakozni kívánó országoknak elő kell teremteniük ahhoz, hogy megfeleljenek az EU-ba lépés kritériumainak, sokszorosan több, mint amennyit EU-segélyként kapnak. Például Magyarországnak 12 milliárd eurót kell költenie az utak és  vasutak fejlesztésére. A Cseh Köztársaságnak egyedül a víztisztítás több mint 3,4 milliárd eurójába kerül, Lengyelországnak pedig 3 milliárd eurót kell költenie a kénkibocsátás csökkentésére. Ennek ellenére a kérelmezők úgy érzik, hogy az előnyök többet nyomnak a latban, mint a költségek. Egyrészt az EU országaival folytatott kereskedelem így fellendülne. A kérelmezőknek azonban talán még várniuk kell egy kicsit. A jelenlegi közvélemény szerint az új tagállamokat csak azután lehet befogadni, hogy az EU saját pénzügyi dolgai rendeződtek.

Neheztelés, nacionalizmus és munkanélküliség

Mindazon erőfeszítés ellenére, amelyet már megtettek a nagyobb egység felé, Európában és azon kívül aggodalmat keltenek az európai kontinensen végbemenő fejlemények. Elég nagy gondot okoz az is, hogy miként kell rendezni az etnikai összetűzéseket, például azokat, amelyek a felbomló balkáni területen történnek: először háború volt Boszniában, majd pedig Koszovóban. Az EU tagállamai sokszor nem értenek egyet, hogyan kellene rendezni az ilyen viszályokat Európában és azon kívül. Mivel az EU nem államszövetség, és nincs közös külpolitikája, igen gyakran a nemzeti érdekek dominálnak. Érthető hát, hogy a nemzeti érdekek nagy akadályt jelentenek az „Európai Egyesült Államoknak”.

Európának van egy másik égető problémája is: a nagyfokú munkanélküliség. A munkaerőnek átlagosan 10 százaléka munkanélküli. Ez azt jelenti, hogy több mint 16 millió embernek nincs munkája. Sok országban, az EU lakosságának majdnem egynegyedét kitevő fiatalok nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy munkát találjanak, de nem járnak sok sikerrel. Nem is csoda, ha sokan úgy érzik, hogy a tömeges munkanélküliség elleni ádáz küzdelem Európa első számú kihívása! Eddig gyümölcstelennek bizonyultak azok az erőfeszítések, hogy megreformálják a munkaerőpiacot.

Van azonban egy még nagyobb akadály az egység előtt.

Ki a vezető?

A szuverenitás marad a legnagyobb akadály az egységes Európa megvalósításában. A tagállamoknak egyet kell érteniük abban, hogy milyen mértékben hajlandók lemondani a nemzeti szuverenitásról. Az EU célja, hogy megvalósítson egy nemzetek fölötti uralkodási formát. Ha ez nem valósul meg, írja a Le Monde, akkor az euró kibocsátása csupán „átmeneti győzelemnek” számít. Néhány tagállam azonban nehezen tudja elfogadni, hogy csak úgy lemondjon a hatalomról. Például az egyik EU tagállam vezetője azt mondta, hogy országa „arra hivatott, hogy vezesse a nemzeteket, és nem arra, hogy beálljon a sorba”.

Érthető, hogy a kisebb tagállamok tartanak attól, hogy hosszú távon a nagyobb nemzetek fognak parancsolgatni, és nem fogják elfogadni azokat a döntéseket, amelyek veszélyeztetnék a saját érdekeiket. A kisebb államok például azon tűnődnek, hogy miként fogják eldönteni, melyik országokban legyenek a különböző EU-hivatalok székhelyei. Ez fontos döntés, mivel ezek a hivatalok fellendítik a munkaerőpiacot a házigazda országokban.

Az egység előtt tornyosuló rémisztő akadályok, vagyis a gazdasági egyenlőtlenség, a háború, a munkanélküliség és nacionalizmus miatt úgy tűnhet, hogy könnyű elcsüggedni, amikor Európa egységesítésének a kérdéséről van szó, jóllehet a tények azt mutatják, hogy rendkívüli haladást értek már el az emberek ennek megvalósításában. Nem tudjuk, milyen haladást fognak még elérni. Azok a gondok, amelyek az Európa egységesítésén fáradozókat gyötrik, főleg ugyanazok a gondok, amelyek az összes emberi kormányzatot kínozzák.

Vajon lehetséges lesz valaha megvalósítani egy olyan kormányzatot, amely meg tudja oldani az etnikai viszályok, a tömeges munkanélküliség, a szegénység és a háború okozta gondokat? Vajon ha reálisak vagyunk, elképzelhetünk egy olyan világot, ahol az emberek valódi egységben élnek? A következő cikk talán számodra meglepő választ fog adni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Íme, az euró!

Jóllehet az Európai Unió tagállamaiban jelenleg használatos nemzeti érmék és bankjegyek még 2002-ig érvényben lesznek, a nem készpénzzel folytatott üzleteket máris euróval bonyolítják le. Ez a pénzügyi átmenet lebonyolítása nagy vállalkozás a bankok részéről. A tagországok nemzeti valutái és az euró közötti átváltási árfolyam viszont most már állandó. Az értéktőzsdék is euróban mutatják az árakat. Sok bolt és üzlet euróban és a helyi valutában is feltünteti a termékek árát.

Ez a kereskedelem drasztikus kiigazításokat követel — különösen sok idős részéről, akik többé nem tudják használni a már jól ismert német márkáikat, frankjaikat vagy líráikat. Még az ellenőrző pénztárgépeket és az automata bankpénztárgépeket is át kell alakítani. Hogy a lehető legsimább legyen az átmenet, hivatalos információs kampányokat szerveztek, hogy tájékoztassák az embereket az euró érkezéséről és használatáról.

Minden meglévő akadály ellenére az euró jön. Sőt már meg is kezdték az euró verését és nyomtatását. Ez pedig nem kis feladat. Még egy olyan kis országban is, mint a körülbelül 15 millió lakosú Hollandia, a pénzverő- és pénznyomtatógépek három éven keresztül folyamatosan működni fognak, hogy 2,8 milliárd pénzérmét és 380 millió bankjegyet készítsenek 2002. január 1-jéig. Ha az összes új bankjegyet egy helyre összehordanánk, akkor egy körülbelül 20 kilométer magas halmot kapnánk!

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

„Euróvérfürdő”?

1999 elején az Európai Bizottság, az Európai Unió (EU) végrehajtó szerve alig élt túl egy komoly, kellemetlen esetet. A bizottságot csalással, korrupcióval és nepotizmussal (állások betöltése rokonokkal és családtagokkal) vádolták. Egy bizottságot alakítottak a vádak kivizsgálására. Hat hétig tartó vizsgálat után a bizottság felfedezte, hogy az Európai Bizottságban csalás és rossz igazgatás folyik. A vizsgálóbizottság azonban semmi bizonyítékot sem talált arra, hogy az Európai Bizottságban dolgozók saját javaikat gyarapították volna.

Miután közzétették a bizottság beszámolóját, az egész Európai Bizottság lemondott 1999 márciusában — ez egy példátlan lépés volt. Nagy válságot idézett elő az EU-ban. A Time folyóirat „Euróvérfürdőnek” nevezte a történteket. Csak az idő múlásával fog kiderülni, milyen hatással lesz ez a válság az európai egyesítés folyamatára.

[Kép az 5. oldalon]

Már most sokkal egyszerűbb átkelni az európai határokon

[Kép a 7. oldalon]

A németországi Frankfurtban székelő Európai Központi Bankot 1998-ban alapították