Hogyan egyesült újra a családunk?

Lars és Judith Westergaard elmondása alapján

OTTHONUK olyan, mint bármely másik boldog dán családé. A szép kerttel körbevett, kényelmes házuk egy békés faluban található. A házban benn, a falon lévő nagy fényképen a család egészséges, mosolygós gyermekeit láthatjuk.

Az apa, Lars vénként szolgál Jehova Tanúi egyik gyülekezetében. Felesége, Judith úttörő (teljes idejű evangéliumhirdető). Bár most boldog házasságban élnek, ez nem mindig volt így. Lars és Judith nehézségeken mentek át, és haragudtak egymásra. Ez váláshoz, valamint a családjuk felbomlásához vezetett. Most azonban újra együtt van a családjuk. Miért? Saját maguk mesélik el, mi történt velük.

Lars és Judith nem bánják, hogy beszélniük kell arról, mi működött annyira rosszul a házasságukban, és elmondják, hogyan egyesült újra a családjuk, mert úgy érzik, hogy tapasztalatuk segíthet másoknak.

Nagyon jól kezdődött

Lars: Amikor a házasságunk 1973 áprilisában elkezdődött, boldogságunk határtalan volt. Úgy tűnt, a világ nyitva áll előttünk. Nem ismertük sem a Bibliát, sem Jehova Tanúit, de meg voltunk győződve róla, hogy sokkal jobb lakóhellyé lehetne tenni a világot, ha minden ember elég keményen dolgozna érte. Mindketten belemerültünk a politikai tevékenységekbe. Boldogságunk nagyobb lett, amint családunk három egészséges, erős fiúval gyarapodott: Martinnal, Thomasszal és Jonasszal.

Judith: Vezető beosztásban dolgoztam egy közigazgatási szervezet fiókhivatalában. Ezzel egy időben részt vettem politikai és szakszervezeti tevékenységekben. Egyre magasabb állásba kerültem.

Lars: Ami engem illet, egy nagy szakszervezetnél dolgoztam, és fontos beosztásba helyeztek. Karrierünk felfelé ívelt, s minden rózsásnak tűnt.

Eltávolodás

Lars: Ám annyira lefoglaltak minket a saját teendőink, hogy egyre kevesebb időt töltöttünk egymással. Ugyanannál a politikai pártnál dolgoztunk, de más területen. Három fiunkat nem mi neveltük: vagy mások vigyáztak rájuk, vagy a napköziben voltak. Mivel mindketten a saját dolgainkkal voltunk elfoglalva, családi életünk rendezetlenné vált. Ha történetesen mindketten otthon voltunk, gyakran hangosan veszekedtünk. Inni kezdtem, s az alkohol olyan lett számomra, mint egy enyhülést hozó gyógyszer.

Judith: Természetesen még mindig szerettük egymást és a gyermekeinket, de szeretetünket sohasem tápláltuk úgy, ahogyan kellett volna, ezért kezdett kihűlni.  Kapcsolatunk egyre rosszabb lett, s ennek a gyerekek itták meg a levét.

Lars: Kétségbeesetten próbáltam talpra állítani a családomat, s ezért úgy döntöttem, hogy kilépek a munkahelyemről. 1985-ben a városból abba a faluba költöztünk, ahol most is lakunk. Egy ideig jobban ment minden, de a feleségem és én továbbra is a saját ügyeinkre összpontosítottunk. Végül, 1989 februárjában, 16 éven át tartó házasságunk válással végződött. A családunk romokban hevert.

Judith: Szörnyű volt látni, ahogy szétszakad a családunk, és szenvednek a gyerekek. Annyira haragudtunk egymásra, hogy még a közös felügyeletben sem tudtunk megegyezni, s így én szereztem meg mindhárom fiunk felügyeleti jogát.

Lars: Judith és én tettünk néhány elkeseredett erőfeszítést, hogy összetartsuk darabjaira hulló családunkat. Még Istenhez is imádkoztunk segítségért. De oly keveset tudtunk Istenről.

Judith: Úgy éreztük, hogy Isten nem figyel az imáinkra. Hálásak vagyunk, hogy azóta tapasztaltuk, hogy meghallgatja az imákat.

Lars: Nem ismertük fel, hogy erőfeszítést és változtatásokat kell tennünk. Ezért szembe kellett néznünk a válás rideg valóságával.

Váratlan fordulat Lars életében

Lars: Ám amíg egyedül éltem, az események teljes egészében váratlan fordulatot vettek. Egy nap elfogadtam Jehova Tanúi két folyóiratát. Korábban automatikusan elküldtem a Tanúkat. De amikor átnéztem ezeket a folyóiratokat, rájöttem, hogy a Tanúk valójában hisznek Istenben, és Jézus Krisztusban is. Ez nagyon meglepett. Fogalmam sem volt róla, hogy a Tanúk keresztények.

Ez idő tájt összeköltöztem egy nővel. Kiderült, hogy korábban Jehova Tanúja volt. Amikor kérdéseket tettem fel neki, megmutatta nekem a Bibliában, hogy Isten neve Jehova. Tehát „Jehova Tanúi” azt jelenti, hogy „Isten Tanúi”!

Ez a nő megszervezte, hogy meghallgassak Jehova Tanúi egyik kongresszusi termében egy nyilvános előadást. Amit ott láttam, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Felkerestem a helyi Királyság-termet, hogy még többet megtudjak, és bibliatanulmányozást kezdtek velem. Nemsokára felismertem, hogy rossz az, ahogyan élek, ezért otthagytam a barátnőmet, és egyedül elköltöztem a szülővárosomba. Némi habozás után ott is kapcsolatba léptem Jehova Tanúival, és folytattam a bibliatanulmányozást.

De még mindig voltak kételyeim. Vajon Jehova Tanúi tényleg Isten népe? Mi a helyzet mindazzal, amit gyermekkoromban tanultam? Mivel hetednapot ünneplő adventistaként neveltek, felkerestem egy adventista lelkészt. Beleegyezett abba, hogy minden szerdán tanulmányozzon velem, s eközben minden hétfőn Jehova Tanúival tanulmányoztam. Négy meghatározott témában szerettem volna egyértelmű válaszokat kapni mindkét csoporttól: Krisztus visszatérése, a feltámadás, a Háromság tantétele és a gyülekezet megszervezése. Csupán néhány hónapba telt, míg eloszlott minden kétségem. Mind a négy területen — és minden másban is — csak Jehova Tanúi hitnézetei alapultak teljes mértékben a Biblián. Ezért  boldogan kezdtem részt venni minden gyülekezeti tevékenységben, s hamarosan átadtam magam Jehovának. 1990 májusában megkeresztelkedtem.

Mi történt Judith-tal?

Judith: Mihelyt a házasságunk végképp válságba jutott, újra kezdtem templomba járni. Amikor megtudtam, hogy Lars Jehova Tanúja lett, egyáltalán nem örültem. Legkisebb fiunk, a tízéves Jonas néha meglátogatta az édesapját, de megtiltottam Larsnak, hogy elvigye őt a Tanúk összejöveteleire. Lars a hatóságokhoz fordult, de azok mellettem álltak.

Megismerkedtem egy másik férfival. Ezenkívül jobban belemerültem a politikába és a közösségért végzett munkákba. Ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy a családunk valaha is újra egyesülhet, nem hiszek neki.

Igyekeztem valamilyen anyagot találni Jehova Tanúi ellen, ezért elmentem a helyi plébánia lelkipásztorához, aki rögtön beismerte, hogy nem tud semmit a Tanúkról, és nincs róluk egyetlen kiadványa sem. Mindössze annyit tudott mondani, hogy jobban teszem, ha távol tartom magam tőlük. Mondanom sem kell, hogy ez nem javított a kedvezőtlen képen, amely kialakult bennem Jehova Tanúiról. Később azonban nem várt módon kényszerültem találkozni velük.

A Svédországban élő bátyám Jehova Tanúja lett, s meghívott az esküvőjére, melyet egy Királyság-teremben tartottak. Amit ott láttam, gyökeresen megváltoztatta a Tanúkról alkotott nézetemet. Meglepetésemre a Tanúk nem voltak bárgyú emberek, amilyennek mindig is képzeltem őket. Kedvesek és boldogok voltak, sőt jó volt a humorérzékük.

Időközben a volt férjem, Lars merőben megváltozott. Felelősségteljesebb lett, időt fordított a gyerekekre, kedves volt, uralkodott a beszédén, és nem ivott mértéktelenül, mint régen. Annyira vonzó volt a személyisége! Pont olyan férfivá vált, amilyennek mindig is szerettem volna őt látni. Annyira bosszantó volt a tudat, hogy már nem vagyok többé a felesége, és hogy egy nap talán másik nőt vesz feleségül!

Elterveztem, hogy ravasz „támadást” intézek ellene. Egyszer, amikor Jonas nála volt, megszerveztem, hogy két testvéremmel elutazzunk Jonashoz és Larshoz, azzal az ürüggyel, hogy a két nagynéninek látnia kell az unokaöccsét. Egy vidámparkban találkoztunk. Míg a nagynénik figyeltek a fiunkra, Lars és én leültünk egy padra.

Meglepetésemre, amikor a jövőnkről kezdtem beszélni, Lars elővett egy könyvet a zsebéből, melynek Tedd családi életedet boldoggá! * volt a címe. Odaadta nekem, és azt javasolta, hogy olvassam el azt a fejezetet, amely a férj és a feleség családban betöltött szerepéről szól. Külön felhívta a figyelmemet rá, hogy keressem ki az írásszövegeket.

Amikor Larsszal felálltunk a padról, bele akartam karolni, de ő ezt kedvesen visszautasította. Nem akarta újból összekötni velem az életét, míg nem ismerte a nézetemet az új hitéről. Ez bántott egy kissé, de felismertem, hogy a viselkedése igen ésszerű, és nekem is a javamra válik, ha valamikor újra a férjem lesz.

Mindettől még kíváncsibb lettem Jehova Tanúira. Másnap felkerestem egy nőt, akiről tudtam, hogy Tanú, és megszerveztük, hogy ő és a férje megadja azokat az információkat a vallásukról, melyekre kíváncsi voltam. Sok-sok kérdésem volt, melyek mindegyikére a Bibliából kaptam meg a választ. Láttam, hogy Jehova Tanúi tanításai szigorúan a Biblián alapulnak. Egyre-másra olyan válaszokat kaptam, melyekből az igazság csengett ki.

 Abban az időben léptem ki az evangélikus egyházból, s véget vetettem a politikai tevékenységemnek. Még a dohányzásról is leszoktam. Ez volt a legnehezebb lépés. 1990 augusztusában kezdtem el tanulmányozni a Bibliát, és 1991 áprilisában keresztelkedtem meg Jehova Tanújaként.

Második esküvő

Judith: Most már mindketten megkeresztelt Tanúk voltunk. Bár külön utakon jártunk, mindketten tanulmányoztuk a Bibliát. A Biblia nagyszerű tanításainak köszönhetően mások lettünk, mint amilyenek korábban voltunk. Még mindig szerettük egymást — most talán még jobban, mint korábban. Újra szabadok voltunk, hogy házasságot kössünk, s ezt is tettük. Másodszor is fogadalmat tettünk, de ezúttal Jehova Tanúi Királyság-termében.

Lars: Hihetetlen, ami történt: a családunk újra együtt volt! Micsoda boldogságot és örömet éreztünk ekkor!

Judith: Az esküvőnkön részt vett a három fiunk, sok rokonunk, számos új és régi barátunk. Csodálatos élmény volt. A vendégeink között voltak néhányan, akik már az előző házasságunkból ismertek minket. Örültek, hogy újra együtt látnak minket, és meglepődve tapasztalták, milyen őszinte Jehova Tanúi öröme.

A gyerekek

Lars: Megkeresztelkedésünk után abban az örömben volt részünk, hogy láthattunk, amint két fiunk is átadja az életét Jehovának.

Judith: Jonas szívében már akkor értékelés ébredt a bibliai igazság iránt, amikor kisfiúként az édesapjánál hallott róla. Még csak tízéves volt, amikor azt mondta nekem, hogy szeretne az apukájához költözni, mert, ahogy megfogalmazta: „Apa a Bibliát követi.” Jonas 14 éves korában keresztelkedett meg. Befejezte az iskolát, és most teljes idejű szolga.

Lars: Legidősebb fiunk, Martin most 27 éves. Bőven volt min gondolkodnia, miután látta rajtunk a változást. Otthonunkból az ország másik részébe költözött. Két évvel ezelőtt elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúi ottani gyülekezetéből valakivel. Csupán öt hónap elteltével kész volt a megkeresztelkedésre. Keresztényként nagyszerű tervei vannak a jövőre.

Középső fiunk, Thomas nem Jehova Tanúja. Természetesen még mindig szeretjük őt, és nagyon jó a kapcsolatunk vele. Boldog a családunkban történt változások miatt. Mindannyian egyetértünk abban, hogy azoknak az alapelveknek köszönhetően egyesült újra a családunk, melyeket mi, szülők a Bibliából tanultunk. Milyen nagy áldás, hogy most már gyakran összejöhetünk mint család — a három fiú és mi, szülők.

Az életünk ma

Lars: Nem mondjuk azt, hogy tökéletessé váltunk. De megtanultunk valamit: azt, hogy a szeretet és a kölcsönös tisztelet a sikeres házasság kulcsa. Most teljesen másra épül a házasságunk, mint korábban. Ma már mindketten elfogadjuk, hogy létezik egy nálunk nagyobb hatalom, mivel tudatában vagyunk annak, hogy Jehováé az életünk. Judith és én igazi egyetértésben élünk, s bizalommal tekintünk a jövőbe.

Judith: Úgy vélem, hogy élő bizonyítékai vagyunk annak, hogy Jehova a legjobb házassági és családi tanácsadó.

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

Lars és Judith első házasságkötésükkor, 1973-ban

[Kép a 21. oldalon]

A három fiú elveszítette egységes családját, majd visszakapta

[Kép a 23. oldalon]

Lars és Judith ma — újra egyesítette őket az, hogy követik a bibliai alapelveket