Fiatalok kérdezik:

Kötelességeik elől menekülő apák — Valóban elmenekülhetnek?

„Megrémültem, amikor a lány ezt mondta nekem: »Gyermekem lesz tőled.« Ki viseli majd gondját a babának? Nem voltam abban a helyzetben, hogy gondoskodjak egy családról. Kedvem lett volna elmenekülni” (Jim) *.

AZ Alan Guttmacher Institute egyik beszámolója szerint „évente majdnem 1 millió tizenéves lány . . . esik teherbe. Azoknak a tizenéveseknek, akik gyermekeket szülnek” nem kevesebb, mint „78 százalékuk házasságon kívül teszi ezt meg”.

A múltban a férfiak kötelességüknek érezték, hogy felelősséget vállaljanak a gyermekeikért. A Teenage Fathers című könyv azonban ezt írja: „A házasságon kívüli terhesség már nem olyan szégyenletes és megalázó”, mint egykor. Vannak olyan közösségek, ahol a fiatalok a gyermeknemzést még státusszimbólumnak is tekinthetik! De csak kevés fiatalember vállal hosszú távon kötelezettséget az általa nemzett gyermekek iránt. Sokan végül odébbállnak, vagyis elmenekülnek a kötelezettségeik elől. *

De vajon egy fiatalember teljesen elmenekülhet az erkölcstelen viselkedésének következményei elől? A Biblia szerint nem. Ez a könyv a következőre figyelmeztet: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is” (Galátzia 6:7). Ahogyan azt látni fogjuk, a szexuális erkölcstelenségnek gyakran egész életen át tartó következményei vannak mind a lányok, mind a fiúk esetében. A fiatalok elkerülhetik ezeket a következményeket, ha megfogadják a Bibliának azt a határozott tanácsát, hogy kerüljék a szexuális erkölcstelenséget.

Nem olyan könnyű odébbállni

A gyermekekről való gondoskodás rendkívül sok időt és pénzt követel meg valakitől, valamint azt, hogy feláldozza személyes szabadságának java részét. A Young Unwed Fathers című könyv megjegyzi: „Néhány fiatalember nem »foglalkozik másokkal«, ha ez pénzbe kerül.” Sokan azonban magas árat fizetnek az önzésükért. Sok országban a bíróságoknak és a törvényhozó testületeknek egyre rosszabb véleményük van azokról a férfiakról, akik nem tartják el a gyermekeiket. Ha egyszer törvényesen megállapítják az apaságot, a fiatal apáktól talán megkövetelik, hogy éveken keresztül fizessék a rájuk kirótt összeget — és ezt jogosan követelik meg tőlük. Sok fiatal arra kényszerül, hogy otthagyja az iskolát, illetve kénytelen alacsony fizetésért dolgozni, csak  hogy eleget tudjon tenni ezeknek a kötelezettségeinek. A School-Age Pregnancy and Parenthood című könyv ezt írja: „Minél fiatalabb az apa, annál kevesebb alapszintű oktatást tud elérni.” És ha nem tudja előteremteni a támogatáshoz szükséges pénzt, akkor hihetetlenül nagy adósságba keveredhet.

Persze nem minden fiatalember érzéketlen csemetéje iránt. Sokuk kezdetben jó szándékú. Egy felmérés szerint a tizenéves édesapák 75 százaléka meglátogatta gyermekét a kórházban. De nem sokkal ezután a legtöbb fiatal apát elárasztják a gyermekgondozással kapcsolatos felelősségek.

Sokan úgy érzik, hogy egyszerűen nem elég ügyesek vagy tapasztaltak ahhoz, hogy megfelelő állást találjanak maguknak. Szégyellik magukat, amiért képtelenek anyagilag gondoskodni, így idővel kibújnak ez alól a kötelességük alól. De azért egy fiatalembert éveken keresztül emészthet a sajnálkozás. Egy fiatal apa beismeri: „Néha elgondolkodom azon, hogy mi lehet a fiammal . . . Bánt, hogy elhagytam [a fiamat], de most már teljesen elveszítettem őt. Talán egy nap megtalál engem.”

A gyermekeknek okozott kár

A kötelességeik elől menekülő apáknak talán a nagyfokú szégyenérzettel is meg kell küzdeniük — azzal a szégyennel, hogy kárt okoztak a saját gyermeküknek. Végtére is a Biblia azt mondja, hogy a gyermeknek az édesanyára és az édesapára egyaránt szüksége van (2Mózes 20:12; Példabeszédek 1:8, 9). Ha egy férfi elhagyja a gyermekét, akkor a csemetéjét temérdek lehetséges nehézségnek teszi ki. Az Egyesült Államok Népjóléti Minisztériumának egyik beszámolójában ez áll: „Azok a fiatal gyermekek, akiket egyedül nevel az édesanyjuk, hajlamosak arra, hogy rosszabb osztályzatokat szerezzenek az iskolai feleleteikre és a matematikadolgozataikra. Azok az alsó osztályos gyermekek, akiket csak egy szülő nevel, általában rosszabb jegyeket kapnak, rosszabbul viselkednek, és az ilyen fiataloknak nagyobb arányban lesznek krónikus betegségeik és pszichiátriai rendellenességeik. Azoknál a serdülőkorúaknál és fiatal felnőtteknél, akiket egyedül nevel az édesanyjuk, jóval nagyobb a veszélye a tizenéveskori szülésnek, a középiskolából való lemorzsolódásnak, a bebörtönzésnek, a munkanélküliségnek, és annak, hogy nem járnak iskolába.”

Az Atlantic Monthly című folyóirat ezt a következtetést vonja le: „Egyre több társadalomtudományos bizonyíték mutatja, hogy azok a gyermekek, akik a válás miatt felbomlott családokban élnek, illetve házasságon kívül születtek, több szempontból is kevésbé boldogulnak az életben, mint azok a gyermekek, akiket mindkét szülője nevel. Hatszor olyan valószínű, hogy az egyszülős családokban élő gyermekek szegények. És ezek a gyermekek valószínűleg szegények is maradnak.”

Ne feledd, hogy ezek a veszélyek olyan statisztikai adatokon alapulnak, amelyeket csoportokkal végzett tanulmányok során kaptak, és nem feltétlenül igazak minden egyes személyre. Sok gyermekből a kedvezőtlen családi háttér ellenére nagyszerű, kiegyensúlyozott felnőtt válik. De még ezt is figyelembe véve a bűntudat súlyos teherként nehezedhet egy olyan fiatalember elméjére, aki elhagyta gyermekét. „Attól tartok, hogy tényleg örökre [tönkretettem] a gyermekem életét” — mondja a Teenage Fathers című könyvben egy nőtlen apa.

Kihívást jelent biztosítani a támogatást

Nem minden fiatal apa menekül el a kötelességei elől. Vannak, akik helyénvalóan erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy gondoskodjanak gyermekeikről, és őszintén segíteni akarnak a nevelésükben. Ezt azonban gyakran sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Egyrészt egy nőtlen apának talán csak némi törvényes joga van, és talán a lány és annak szülei döntik el, hogy milyen sokszor, vagy éppen milyen ritkán találkozhat a gyermekével. „Állandóan valamilyen taktikához kell folyamodnom, hogy nekem is legyen szavam” — mondja a bevezetőben idézett Jim. Lehet, hogy olyan döntések születnek, melyeket a fiatal apa hevesen ellenez, például az örökbeadást vagy éppen az abortuszt *. „Nem szívesen hagyom, hogy csak úgy odaadják a gyermekeimet egy idegennek, de szerintem nincs más választásom” — kesereg egy fiatal apa.

Néhány fiatalember felajánlja, hogy feleségül veszi a gyermek édesanyját. * A házasság kétségkívül  megóvná a lányt néhány kínos helyzettől, és lehetővé tenné, hogy a gyermeket két szülő nevelje fel. Még az is megeshet, hogy a helytelen viselkedésük ellenére a fiatal pár őszintén szereti egymást. Az a tény azonban, hogy a fiú képes a gyermeknemzésre, aligha jelenti azt, hogy szellemileg és érzelmileg is érett az apaságra, illetve arra, hogy ellássa férji kötelezettségeit. Azt sem jelenti, hogy képes eltartani a feleségét és a gyermekét. A tanulmányok arra mutatnak, hogy a terhesség miatt siettetett házasságok általában rövid életűek. Így tehát nem mindig bölcs megoldás gyorsan házasságot kötni.

Sok fiatalember helyénvalóan felajánlja, hogy anyagilag támogatja a gyermekét. Ahogyan azt már korábban említettük, igazi eltökéltséget kíván egy fiatal apa részéről, hogy hosszú távon, talán 18 évig, vagy még ennél is hosszabb ideig biztosítsa ezt a támogatást. Az állandó segítségnyújtás az anyagi támogatással együtt megóvhatja az édesanyát és a gyermeket attól, hogy szegénységben éljen.

Mi a helyzet a gyermek tényleges nevelésében való részvétellel? Ez is nagy kihívás lehet. A fiatal pár szülei néha attól félnek, hogy a fiatalok tovább fogják folytatni a szexuális életet, s így megpróbálják elvenni a kedvüket attól, hogy találkozzanak egymással, illetve még meg is tilthatják nekik ezt. A lány pedig úgy dönthet, hogy nem akarja, hogy a gyermeke olyan férfi iránt érezzen szeretetet, aki nem a férje. Bármi legyen is a helyzet, ha az apának meg van engedve, hogy rendszeresen lássa a gyermekét, akkor a családok bölcsen teszik, ha ezen látogatások alkalmával még valaki más is jelen van, hogy a továbbiakban ne kövessenek el valami helytelenséget.

Abbeli vágyukban, hogy közel kerüljenek a gyermekeikhez, néhány nőtlen apa megtanulta, miként végezhet el egy-két alapvető szülői feladatot, például a gyermek fürdetését, megetetését, vagy azt, hogy olvasson neki. Az a fiatalember, aki értékeli a Biblia irányadó mértékeit, talán még azt is megpróbálhatja, hogy megtanít a gyermekének néhány alapelvet Isten Szavából (Efézus 6:4). Jóllehet némi szeretetteljes apai törődés kétségtelenül jobb a gyermeknek a semminél, ez egyszerűen nem ugyanolyan, mintha mindennap együtt lenne vele. Ha pedig a gyermek édesanyja valamikor férjhez menne, a fiatal apának egy szava sem lehetne, ha a másik férfi venné át tőle gyermekének nevelését.

Tisztán látható hát, hogy sok szenvedést okoz a szülőknek és a gyermeknek, ha az apa úgy gyakorolja apai szerepét, hogy nem házasodott össze az édesanyával. A gyakorlatban felmerülő gondok mellett ott van még annak is a veszélye, hogy az ilyen személy elveszti Jehova Isten kegyét, hiszen ő elítéli a tiltott szexuális életet (1Thessalonika 4:3). Bár egy rossz helyzetből, például a tizenéves terhességből talán ki lehet hozni a lehető legjobbat, azt azért világosan kell látni, hogy mindenekelőtt az a legjobb, ha kerüljük az erkölcstelen viselkedést. Egy fiatal apa beismeri: „Ha egyszer olyan helyzetbe kerülsz, hogy házasságon kívül kell gyakorolnod az apai szerepedet, akkor az életed soha nem lesz a régi.” Egy fiatal apának talán egész életében együtt kell élnie tévelygésének következményeivel (Galátzia 6:8). A Biblia tanácsa újra bölcsnek bizonyul, amikor ezt írja: „Kerüljétek a paráznaságot” (1Korinthus 6:18).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 15. oldalon]

Mindenekelőtt az a legjobb, ha elkerüljük az erkölcstelen viselkedést