Figyeljük a világot

„Ki kellene találni őket”

Anatolij P. Zilber professzor, a karéliai (Oroszország) Petrozavodszki Egyetem és Köztársasági Kórház intenzív és aneszteziológiai osztályának vezetője elismerően nyilatkozik Jehova Tanúiról: „Nem alkoholisták, nem dohányoznak, nem pénzéhesek, nem szegik meg az ígéretüket, nem tesznek hamis tanúvallomást . . . Ők nem egy titokzatos szekta, hanem törvénytisztelő állampolgárok.” Hozzáfűzi még, hogy „tiszteletre méltó, boldog emberek, akiket érdekel a történelem, az irodalom, a művészet és az élet minden területe”. A professzor felsorolta, milyen hatékony módosításokra került sor a Tanúk jóvoltából a vér nélküli sebészetben, majd ezt mondta: „Voltaire szavainak mintájára azt mondhatjuk, hogy ha Jehova Tanúi nem léteznének, ki kellene találni őket.”

Magas a divat?

A vastag talpú cipők, melyek „alapvető kiegészítőnek számítanak a divatot követő fiatalok szemében”, a magas sarkú cipőkkel együttvéve évente mintegy 10 000 sérülésért felelősek Nagy-Britanniában — jegyzi meg a The Times című londoni lap. Steve Tyler, a Brit Szabványügyi Hivatal szóvivője szerint „a legáltalánosabb sérülések a bokaficam és -rándulás, valamint a lábtörés, de hátpanaszokat is okozhatnak ezek a cipők, főleg azoknál a fiatal lányoknál, akiknek a szervezete még fejlődésben van”. Japánban a vastag talpú cipők az elmúlt hónapokban két nőnek még a halálát is okozták. Az egyik esetben egy huszonöt éves óvodai dolgozó, akin egy több mint tizenkét centiméter vastag talpú szandál volt, megbotlott, koponyatörést szenvedett, és meghalt. Egy másik fiatal nő azért halt meg, mert az autó, amelyben utazott, egy betonoszlopnak ütközött, mivel a vezető nem tudott kellően fékezni a tizenöt centiméter vastag talpú bakancsában. Néhány gyártó figyelmeztető címkékkel kezdi ellátni az általa készített cipőket abbeli erőfeszítésében, hogy elkerülje a beperelést.

Házimunka a gyermekeknek

A The Toronto Star arról számol be, hogy „manapság az elfoglalt szülők nem tőrődnek azzal, hogy igénybe vegyék gyermekeik segítségét a házimunkában”. Bár a házimunka „sosem lesz elsődleges fontosságú a gyermekeknél”, az ilyen feladatok „építik az önbizalmat és az önbecsülést” — jelenti ki Jane Nelsen, a Positive Discipline című könyv szerzője. A Child című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a két-három évesektől ésszerűen elvárható otthoni teendő lehet például, hogy szedjék össze játékaikat, és ruhájukat tegyék a szennyeskosárba. A három-öt éves gyermekek megteríthetnék az asztalt, a mosogatóba tehetnék az edényeket, és tisztán tarthatnák azt a helyet, ahol játszanak. Az öt-kilenc évesek megágyazhatnának maguknak, összegereblyézhetnék a faleveleket, és gyomlálhatnának, a kilenc-tizenkét évesek pedig olyan házimunkákat is elvégezhetnének, mint a mosogatás és az edények eltörölgetése, a szemét kivitele, a fűnyírás és a porszívózás. Nelsen hozzáteszi még, hogy „az is segít, ha határidőket szabunk a teendők elvégzésére”.

Fiatalok és a bűnözés

Egy skót hatósági felmérés szerint Skóciában a tizennégy-tizenöt évesek közül a fiúk 85 százaléka és a lányok 67 százaléka állította magáról azt, hogy bűncselekményt követett el az elmúlt évben. A The Herald című glasgow-i lap arról számol be, hogy hat iskolának a megkérdezett 1000 diákja közül csak 12 százalék mondta el magáról, hogy még sohasem követett el semmilyen bűntettet. A beismert bűntettek közül a fiúk 69 százalékban, a lányok 56 százalékban vagyon elleni bűncselekményt követtek el. A fiúknak mintegy 66 százaléka, a lányoknak pedig 53 százaléka lopott az üzletekből, és majdnem minden második lopott az iskolából. Más bűntetteket is elkövettek, például felgyújtották mások tulajdonát, és fegyverrel sérülést okoztak. Az ebbe a korosztályba tartozó fiatalok azt állították, hogy a társaiktól jövő nyomás volt az egyik fő oka annak, hogy bűntetteket követtek el, a tizenöt éven felüliek esetében pedig sokkal valószínűbb, hogy kábítószerezésük finanszírozása volt az ok.

Rendbontó diákok

Japánban eddig nem nagyon volt szokás a tizenévesek lázadása. Ám a tanárok most már egész Japánban arról számolnak be, hogy a nyughatatlan és rendbontó diákok miatt egyre nehezebb fenntartani a rendet az órákon. Tokióban a fővárosi önkormányzat kilenc-, tizenegy és tizennégy éves diákokat kérdezett meg abból a célból, hogy kiderítse, milyen érzésekkel viseltetnek mások iránt. A The Daily Yomiuri című  lap szerint 65 százalékban a barátaikról mondták, hogy bosszantóak, és elegük van belőlük, 60 százalékban a szüleikről és 50 százalékban a tanáraikról. Negyven százalékuk azt mondta, hogy soha nem képes kordában tartani a haragját, vagy csak ritkán. Öt diákból egy azt mondja, hogy törni-zúzni szokott, hogy levezesse haragját.

„Titokzatos vírus”

„Titokzatos vírus fertőzi meg a vérkészleteket az egész világon — közli a New Scientist. — Senki sem tudja, hogy vajon veszélyes-e ez a »TT«-vírus, de vannak, akik attól tartanak, hogy májbetegséget okozhat.” A vírust, amelyet annak a japán betegnek a monogramja alapján neveztek el TT-nek, akinek a vérében először fedezték fel, megtalálták „mind a véradókban, mind pedig azokban a májbetegekben, akik transzfúziót kaptak”. Sőt, egy kimutatás szerint a vírus ott volt abból a 102 kaliforniai véradóból 8-nak a vérében, akinél a vér vírusvizsgálatának az eredménye negatív volt a HIV-, a hepatitis B- és C-vírus tekintetében. A becslések szerint a fertőzöttségi arány Nagy-Britanniában 2 százalékos, Franciaországban 4-6 százalékos, az Egyesült Államokban 8-10 százalékos, Japánban pedig 13 százalékos. Azok a tudósok, „akik világszerte tanulmányozzák a TT-vírust, azon vannak, hogy ne keltsenek pánikot”, de igyekeznek „kideríteni, hogy ez a vírus vajon jelent-e valamilyen veszélyt az egészségre” — közli a cikk.

Éltető nyakravaló

A Dél-afrikai Köztársaság egyes részein az állattenyésztők újszülött jószágaiknak akár negyven százalékát is elveszíthetik minden szezonban a sakálok miatt. Ez nemcsak pénzügyi csapást jelent, hanem a sakálpopuláció robbanásszerű növekedését is. A sakálok irtására irányuló törekvések sikertelennek bizonyultak, sőt még károsak is más vadon élő állatokra. Az elmúlt években azonban ötletes megoldást eszeltek ki, és alkalmaznak is. Egy félmerev nyakravalót tesznek a juhokra, ami állítható, többször is használható, nem korlátozza a juhokat a mozgásban, és a sakálokat sem sebesíti meg. Egyszerűen csak megakadályozza, hogy a sakálok halálosan megharapják a juhokat. A Natal Witness című újság szerint azok az állattenyésztők, akik alkalmazzák ezt a nyakravalót, „arról számolnak be, hogy hirtelen és tartósan vége szakadt a sakálok általi pusztításnak”. S mivel a sakálok kénytelenek beérni a természetes táplálékukat alkotó rovarokkal, rágcsálókkal és az állatok tetemeivel, csökken a számuk.

Famegmunkáló darazsak

A National Geographic beszámolója szerint a fürkészdarazsaknak olyan peterakó szervük van, amelyet „ionizált mangán vagy cink tesz keménnyé”. A darazsak arra használják ezt a fémes eszközüket, hogy mélyen belefúrjanak a fatörzsekbe, és a gazdalárvák testeibe vagy testeire rakják petéiket. „Van, hogy hét centiméter mélyre is befúrnak a keményfába” — közli Donald Quicke, a Brit Birodalmi Akadémia munkatársa. Amikor a darazsak kikelnek, megeszik a fafúró lárvákat, majd pedig utat rágnak maguknak a fában szájszervükkel, amit az elfogyasztott lárvákból nyert ásványi anyagok tesznek keménnyé.

„Lappangó vészhelyzet” Indiában

„Bár az elmúlt néhány évben fejlődött az egészségügy, és magasabb lett az életszínvonal, az alultápláltság továbbra is »lappangó vészhelyzet« Indiában” — ahogy arról a The Times of India című lap beszámol. Az alultápláltság több mint 230 millió dollárba kerül Indiának az egészségügyi ellátás és a termeléskiesés formájában. A beszámoló szerint a négy éven aluli indiai gyermekeknek több mint 50 százaléka alultáplált, az újszülöttek 30 százaléka „jóval kisebb súlyú a normálisnál”, a nők 60 százaléka pedig vérszegény. Meera Chatterjee, a Világbank szociális fejlesztéssel foglalkozó rangidős szakembere úgy nyilatkozik, hogy „az alultápláltság nemcsak az egyének és a családok életét mételyezi meg, hanem az oktatási beruházások eredményeit is csökkenti, és legfőképpen ez áll a szociális és gazdasági fejlődés útjában”.

Boldogtalanok a papok?

Az elmúlt hat évben háromszor készítettek felmérést arról, hogy a franciák körében milyen kép alakult ki a papokról. A La Croix című katolikus lapban megjelent, legfrissebb felmérésből kiderül, hogy a franciák 45 százaléka nem tartja boldog és megelégedett embereknek a papokat. Az emberek általánosságban még mindig úgy tekintenek a papokra, mint akik közel állnak másokhoz, és meghallgatnak másokat. A lap azonban megjegyzi, hogy „egyre kevesebb francia tartja őket olyanoknak, akikre szüksége van a társadalomnak”, és csak 56 százalékban tekintik őket „Isten földi tanúinak”. Három átlagemberből kevesebb mint egy, s a rendszeres templomba járóknak is csak 51 százaléka ösztönözné arra a fiát vagy egyik rokonát, hogy válassza a papi hivatást.