Nyakkendők régen és ma

A FÉRFIAKAT már évezredek óta érdekli, hogyan öltöztessék díszbe a nyakukat. Például i. e. 1737 körül az egyiptomi fáraó egy arany nyakláncot adott Józsefnek (1Mózes 41:42).

A férfiak napjainkban nyakkendőt viselnek a világ sok táján. Különböző forrásművek szerint korunk nyakkendőjének előfutárai Angliában és Franciaországban jelentek meg a XVI. század második felében. A férfiak zekének nevezett rövid felsőkabátot viseltek. Nyakukat fodor díszítette. A fodor sok esetben egy nagy, tányérszerű korong volt, mely körülvette a nyakat, és elérhette a néhány centiméter vastagságot is. Fehér színű anyagból készítették, és kikeményítették, hogy megtartsa az alakját.

A fodrot végül a lehajtott gallér váltotta fel. Ez a fehér színű gallér az egész vállat eltakarta, és ráborult a felkarra. Ezeket a gallérokat Van Dyck-gallérnak is nevezték. Többek között a puritánok viseltek ilyeneket.

A XVII. században a szokásos hosszú kabát alatt egy hosszú, mellénynek nevezett belső kabátot kezdtek hordani. Aki ilyet viselt, egy nyaksálszerű ruhadarabot, vagyis kravátlit tekert a nyaka köré. Ezt többszörösen a nyak köré csavarták. A végei az ing elején lógtak. A XVII. század második felében készült festményeken látható, hogy arra az időre már nagyon népszerűvé váltak a kravátlik.

A kravátlikat muszlinból, batisztból, sőt még csipkéből is készítették. A csipkekravátlik drágák voltak. II. Jakab angol királyról úgy hírlik, hogy a koronázási szertartására 36 font 10 schillingért vett egyet, mely akkoriban igen nagy összegnek számított. Néhány csipkekravátli nagyméretű volt. II. Károly a Westminster-apátságban látható képmásán 15 centiméter széles és 86 centiméter hosszú kravátlit visel.

A kravátlikra sokféle csomót kötöttek. Néhány esetben selyemszalagot tettek a kravátli köré, hogy azzal tartsák a kravátlit megfelelő helyzetben, majd egy nagy csokrot kötöttek az áll alá. Ezt a stílust szoliternek nevezték. A csokor a mai csokornyakkendőhöz hasonlított. Azt mondják, hogy legalább százféleképpen lehetett megkötni a kravátlit. Egy angol férfiról, Beau Brummellről (Szép Brummellről), aki befolyással volt a férfiak öltözködésére, azt mondták, képes volt egy egész délelőttöt azzal tölteni, hogy egyetlen kravátlit úgy kössön meg, hogy az a lehető legjobban álljon.

Az 1860-as évekre a kravátli hosszú végei kezdtek a modern kori nyakbavalóra hasonlítani, és nyakkendőnek hívták ezt a ruhadarabot. Four-in-handként is ismerték, amely név onnan ered, hogy a négylovas hintó hajtói is ilyen megkötési módszert alkalmaztak. Divatba jöttek a galléros ingek. A nyakkendőt az áll alatt kötötték meg, hosszú végeit pedig hagyták, hogy az ing elején lógjon. Ekkor jelent meg napjaink nyakkendője. Egy másik fajta nyakkendő, a csokornyakkendő az 1890-es években vált népszerűvé.

Napjainkban a nyakkendőt sokan a jó megjelenés fontos részének tekintik. Még olyanok is vannak, akik az alapján alkotnak véleményt egy idegenről, hogy milyen nyakkendőt visel. Ezért bölcsen tesszük, ha olyan nyakkendőt viselünk, amely tiszta, és mintázata, valamint színe összhangban van az ingünkkel, a nadrágunkkal és a zakónkkal.

A kiválasztott megkötési módszert ízlésesen kell kivitelezni.  Talán a four-in-hand nevű csomó a legnépszerűbb. (Lásd a 14. oldalon lévő ábrát.) Ez elegáns, egyszerű és széles körben elfogadott, amikor olyan alkalmakra készítjük el, ahova szépen fel kell öltözni. Másik népszerű megkötési módszer a Windsor-csomó, mely valamivel nagyobb, mint az előző. Ennél általában egy kis gödröcskét készítenek rögtön a csomó alá.

Sok férfi kényelmetlenül érzi magát nyakkendőben. Nem szeretik, ha szorítja valami a torkukat. De azok közül, akiknek volt már ilyen gondjuk, néhányan rájöttek, hogy a kényelmetlenség többnyire az ing méretével függ össze. Ha neked is ez a gondod, bizonyosodj meg arról, hogy az inged gallérja nem túl kicsi. Ha megfelelő nagyságú inget viselsz, talán észre sem veszed, hogy rajtad van a nyakkendő.

Sok országban a nyakkendőt az üzleti vagy a hivatalos öltözék elengedhetetlen részének tekintik. Ezért sok keresztény férfi visel nyakkendőt, amikor kötött formájú tanúskodásban vesz részt. Igen, egy férfit a nyakában lévő ruhadarab méltósággal ruház fel, és tiszteletet kelt másokban.

[Ábra a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Hogyan kell megkötni a four-in-hand nyakkendőt? *

1. Először a nyakkendő vastag végét fogd meg a vékony végétől körülbelül 30 centiméterre, majd ezt a vékony felén keresztezd és hurkold át.

2. A széles véget újra tedd keresztbe, majd dugd át a hurkon keresztül.

3. A csomó elejét a mutatóujjaddal lazán tartsd, és a vastag véget elől hozd át a hurkon.

4. A vékony végét tartva lassan húzd meg a csomót, majd csúsztasd a gallérhoz.

[Lábjegyzet]

[Képek a 15. oldalon]

Nyakkendődivatok a XVII. századtól napjainkig