A Biblia nézőpontja

Vajon Isten változik?

GEORGE DORSEY antropológus úgy jellemezte az „Ószövetség” Istenét, mint aki „kegyetlen Isten”. Hozzátette még, hogy „Jahve . . . egyáltalán nem kedves. A fosztogatók, a sanyargatók, a harcosok és a hódítások Istene ő.” Mások is hasonló következtetésre jutottak az „Ószövetség” Istenével, Jahvéval, vagyis Jehovával kapcsolatban. Így ma némelyek eltűnődnek azon, hogy vajon Jehova valóban kegyetlen Isten volt-e, akinek a jelleme végső soron megváltozott, és az „Újszövetség” szerető, irgalmas Istene lett.

A Biblia Istenéről alkotott efféle elgondolás nem új keletű. Először az i. sz. második században élt, részben gnosztikus nézeteket valló Markión állt elő ezzel. Markión megtagadta az „Ószövetség” Istenét. Úgy tekintette ezt az Istent, mint aki erőszakos és bosszúszomjas, zsarnok, aki anyagi jutalmat kínál az őt imádóknak. Az „Újszövetség” Istenét viszont — aki Jézus Krisztus által vált nyilvánvalóvá — tökéletes Istenként jellemezte Markión, a tiszta szeretet, az irgalom, a jóindulat és a megbocsátás Isteneként.

Jehova megoldja a változó körülmények okozta nehézséget

Istennek már a Jehova neve is azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen.’ Ez arra utal, hogy Jehova előidézi, hogy összes ígéretének a Beteljesítőjé-vé váljon. Amikor Mózes azt kérdezte Istentől, hogy mi a neve, Jehova a következőképpen fejtette ki nevének jelentését: „annak fogok bizonyulni, aminek bizonyulni fogok” (2Mózes 3:14, NW). A Rotherham-féle fordítás ezt így adja vissza: „Azzá fogok válni, amit én kedvelek.”

Jehova tehát elhatározza, hogy azzá válik, vagyis annak fog bizonyulni, amire szükség van igazságos szándékai és ígéretei beteljesítéséhez. Ezt bizonyítja az is, hogy címek és leíró kifejezések hosszú sorával illetik, egyebek között: seregek Ura, bíró, Szuverén, féltékeny, Szuverén Úr, teremtő, Atya, Nagy Oktató, pásztor, könyörgést meghallgató, megváltó, boldog Isten. Elhatározta, hogy mindezekké válik — sőt még sokkal több mindenné is — azért, hogy véghezvigye szeretetteljes szándékait (2Mózes 34:14, Katolikus fordítás; Bírák 11:27; Zsoltárok 23:1; 65:3; 73:28, NW; 89:27; Ésaiás 8:13; 30:20, NW; 40:28, Újfordítású revideált Biblia; 41:14; 1Timótheus 1:11).

Ez vajon azt jelenti, hogy Isten személyisége vagy zsinórmértékei változnak? Nem. A Jakab 1:17-ben azt olvashatjuk Istenről, hogy nála „nincs változás, vagy változásnak árnyéka”. Hogyan tudta megoldani Isten a változó körülmények  okozta nehézséget, miközben ő maga ugyanaz maradt?

Hogy ez miként lehetséges, azt jól ábrázolja a gondoskodó szülők példája, akik más-más szerepeket vállalnak gyermekeikért. Egyetlen nap leforgása alatt a szülő lehet szakács, takarító, villanyszerelő, ápoló, barát, tanácsadó, tanító, nevelő, és még sok más is. A szülőnek nem változik meg a személyisége, amikor ilyen szerepeket ölt, egyszerűen csak alkalmazkodik a fellépő szükségletekhez. Ugyanez Jehovára is igaz, csak sokkal nagyobb mértékben. Nincs határa annak, hogy ő mivé válhat a teremtményei érdekében, és azért, hogy beteljesítse szándékát (Róma 11:33).

Jehováról például mind a Héber, mind a Keresztény Görög Iratok feltárják, hogy ő a szeretet és az irgalom Istene. Mikeás próféta, aki az i. e. nyolcadik században élt, ezt a kérdést tette fel Jehovával kapcsolatban: „Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!” (Mikeás 7:18). Ehhez hasonlók azok a közismert szavak is, amelyeket János apostol írt: „az Isten szeretet” (1János 4:8).

Másrészről Jehovát a Biblia mindkét része úgy mutatja be, mint aki igazságos Bíró azok felett, akik újra meg újra súlyosan és megbánás nélkül megszegik törvényeit, és kárt okoznak másoknak. A zsoltáríró azt mondta, hogy Jehova „a gonoszokat mind megsemmisíti” (Zsoltárok 145:20). Hasonlókat olvashatunk a János 3:36-ban is: „A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”

Változatlanok a tulajdonságai

Jehova személyisége és fő tulajdonságai — a szeretet, a bölcsesség, az igazságosság és a hatalom — változatlanok. Ő ezt mondta Izráel nemzetének: „én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ez körülbelül 3500 évvel azután történt, hogy Isten megalkotta az embert. Ha közelebbről szemügyre vesszük a Biblia egészét, az előbb említett isteni kijelentésnek megfelelően kiderül belőle, hogy Isten zsinórmértékei és tulajdonságai változatlanok. Szó sincs róla, hogy Jehova Isten személyiségét megérlelték volna az évtizedek, mivel ilyesmire nem volt szükség.

Sem Istennek az igazságosságban mutatott határozottsága — mely az egész Bibliában megmutatkozik — nem veszített az erejéből, sem a szeretete nem lett nagyobb annál, ahogyan kezdetben bánt az emberekkel az Édenben. Amik a Biblia különböző részeiben úgy jutnak kifejezésre, mint a személyiségében fellelhető látszólagos különbségek, azok valójában ugyanannak a változatlan személyiségnek a különféle jellemvonásai. Ezek abból adódnak, hogy mások a körülmények, és azok a személyek is, akikkel Isten foglalkozik. Mindez különböző magatartást tesz szükségessé, és más-más kapcsolatot feltételez.

A Szentírás tehát világosan feltárja, hogy Isten személyisége nem változott az évszázadok során, és a jövőben sem fog változni. Jehova a legnagyobb megtestesítője az állandóságnak és a következetességnek. Minden időben méltó a bizalomra és megbízható. Őrá mindig számíthatunk.

[Képek a 16–17. oldalon]

Ugyanaz az Isten, aki elpusztította Szodomát és Gomorát . . .

. . . egy igazságos új világot hoz el