Miért titkolták el 50 évig az igazságot?

A Rhum-sziget a skót partoktól nyugatra lévő Belső-Hebridák egyik kicsiny szigete. Mintegy 70 évvel ezelőtt a sziget tulajdonosa megengedte John Heslop Harrison botanikusnak, aki egyetemi professzor volt, és tagja volt a nagy hírű brit Királyi Társaságnak, hogy tanulmányozza a sziget növényvilágát.

A következő években Harrison arról számolt be, hogy sok ritka fajt talált a szigeten, olyan növényeket, amelyek csak több száz kilométerrel délebbre nőnek. Harrison igen fellelkesült, hisz tette fokozta hírnevét. Amint azonban a növényekről szóló listája növekedett, úgy nőtt más botanikusok körében a kételkedés.

1948-ban John Raven professzor, aki a Cambridge-i Egyetemen ókori görög és római irodalmat tanított, valamint lelkes amatőr botanikus volt, elfogadta a kihívást, hogy a dolog végére járjon. Beszámolóját azonban sohasem adták ki, hanem elrejtették, és csak 1999-ben derült fény művének tartalmára. Hogy miért? Mert Raven bebizonyította, hogy Harrison szélhámos volt. Ahogyan arról a New Scientist folyóirat írt, a növényeket valahol máshol termesztette, és titokban Rhum szigetére vitte.

Ravennek ösztönös megérzései voltak a növények természetes környezetével kapcsolatban, és a Harrison által „felfedezett” számos növény gyökere között hamar felfedezett olyan gyomokat is, amelyek Angliában ugyan gyakoriak, de ritkán fordulnak elő Rhumon. Más növényeket egy olyan szúnyogfaj fertőzött meg, amely állítólag csak két helyen létezik Nagy-Britanniában: e két hely közül az egyik Harrison angliai kertje volt. További bizonyítékok egy növény gyökérzetéről származnak, ugyanis ezen a gyökérzeten kvarcrészecskéket találtak — Rhum szigetétől pedig elég messze lehet csak megtalálni bármiféle, a természetben előforduló kvarcot.

Ez azonban még nem minden. Harrisonnak a sziget pillangóiról és bogarairól szóló kijelentései is közismerten csalárd szavak voltak. A The Sunday Telegraph Magazine leírta, hogy egy rhumi lakos bizalmasan ezt mondta: „A professzornak mindig volt valami a tarsolyában, akár egy pillangó, akár egy növény, amit minden évben felfedezett.” Miért nem leplezték hát le sohasem Harrisont?

Karl Sabbagh kutató arra a következtetésre jutott, hogy csak kedvességből döntöttek úgy, hogy nem tesznek semmit Harrison ellen, hogy így megvédjék a családját. Ezenkívül még azt a tényt is figyelembe kellett venni, hogy Harrison befolyásos férfi volt, akinek veszélyes lett volna az útjába állni. Sabbagh hozzáfűzi, hogy ha mindezt felszínre hozták volna, akkor az „a botanikusszakmára teljes egészében szégyent hozott volna”.