„A leggyönyörűbb erdőlakó”

LEJÁTSZÁS

„A leggyönyörűbb erdőlakó”

AZ ÉBREDJETEK! SVÉDORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

EGY júniusi napon láttam meg először „a leggyönyörűbb erdőlakót”, ahogy néhányan ezen a vidéken nevezik. Ez a szakállas bagolyként ismert nagy, szürke bagoly volt.

Ez a bűbájos, hatalmas bagoly Finnország néhány részén, Észak-Svédországban, ezenkívül keletebbre, Szibériában, Alaszkában és Kanadában honos. Ha nem tudod, hol van a fészke, nehéz rátalálni, mivel szeret rejtve maradni. De mihelyt megvan a fészek, azt is látni fogod, hogy nem tartozik a félénk madarak közé.

Megismerkedek a vadásszal

Lehetőségem volt rá, hogy tanulmányozzak egy finom mintázatú, hím szakállas baglyot, amint táplálék után kutatott. Hirtelen felemelkedett a faágról, és megpróbált elkapni egy egeret. Sikerült neki? Ó, igen! Tisztán láttam a karmai közt lógó apró rágcsálót, miközben a madár a magasba emelkedett lassú, lenyűgöző repüléssel. Kiterjesztett, hatalmas szárnyainak a fesztávolsága csaknem másfél méter volt.

A szakállas bagoly sok bagolytól eltérően nem párzik minden évben. Ez a hatalmas madár csupán kicsiny rágcsálókkal táplálkozik, ezért az ínséges években, amikor ezeknek a száma megcsappan, teljesen szünetel a párzás. Más években, amikor bőven van táplálék, négy vagy még több apróság is lehet minden fészekben.

A pár kiválasztása

A baglyok párzási ideje tavasszal érkezik el. A tojó gondosan választja ki a társát, ám az udvarlójában nem a vonzó lovagot keresi elsősorban — ahogy ezt talán a női nem sok képviselője tenné az emberek között. Néhány madármegfigyelő tanulmányai szerint a hímnek be kell mutatnia, hogy gyakorlott vadász. Mielőtt tervek készülnének a családalapításra, el kell látnia a tojót élelemmel.

Ha elegendő egér van, s a hím ügyes „kenyérkereső”, a hozott tápláléktól a tojó meghízik. A megnövekedett testsúly jelzi a testének, hogy hány tojást tud majd rakni.

Most már teljes egészében a hím felelős a vadászatért, ehhez viszont rengeteg energiára van szüksége. A tojó esdeklő hívása sürgeti őt, mivel az asszonyka minden ereje rámegy a tojásrakásra, valamint ezeknek az értékes kincseknek a gondozására.

Megvan a fészek!

Távcsövemmel láttam, amint a gyönyörű hím rendszeresen átszeli az eget, zsákmányát cipelve. Végül megtaláltam a fészket. A szakállas baglyok nem építenek saját fészket, hanem elfoglalják az erdő más ragadozó madarainak kisebb ágakból kialakított fészkét. Ha nincs fészek, a bagoly talán egy fatönkbe telepszik bele.

A fészekben két picike, pihés fiókát találtam. Tágra nyílt szemmel rácsodálkoztak mindenre, amit maguk körül láttak. Kórusban követelték maguknak az élelmet, éhes tekintetüket mamájukra szegezve, aki a közelben ülve őrködött. Ilyenkor kockázatos lenne túl közel merészkedni a kicsinyekhez. Ha a tojó úgy érzi, hogy veszélyben vannak a fiókái, csöndesen odarepül a betolakodóhoz, és rátámad tűhegyes karmaival. Fontos tehát óvatosnak lenni, és tisztes távolságból tanulmányozni a baglyokat.

Táplálás és képzés

A fészekhez érve a préda átkerült a hím karmai közül a csőrébe, majd átadta az egeret az egyik fiókájának. Ennek az apróságnak az etetését a sorban utána következő fióka sivalkodása kísérte, mivel már ő is szeretett volna lecsippenteni egy falatot a zsákmányból.

Miután a fióka elfogyasztja a követelt ételt, viselkedése szinte nevetségesnek mondható változáson megy át. Egészen idáig élénk és éber volt, de most hirtelen megváltozik, és úgy viselkedik, mintha részeg lenne. Minden erejét arra fordítja, hogy megeméssze az ételt, majd hamarosan összecsuklik. Nem marad belőle más, mint egy összezsugorodott, puha, pelyhes tollkupac. De a hozzá legközelebb lévő testvérének a szeme lassan kezd kitisztulni, és a kis bagoly úton van afelé, hogy magához térjen legutóbbi evészetének részegítő hatásából.

Ez így megy egészen június közepéig. Akkor a fiókák négyhetesek lesznek, és ki tudnak repülni a fészkükből, miközben anyjuk hangja ösztönzi őket. Eleinte ügyesen másznak fel-alá a fákon. Itt nem jelentenek rájuk olyan nagy veszélyt a ragadozó madarak, mint a földön.

Idővel a fiókák szárnyukat használva megtanulnak az ágak között közlekedni, így gyakorolva a repülést. Egy idő után kifejlődik a repülési és a vadászképességük. Megváltozik a külsejük is, s ettől kezdve talán már rájuk is úgy fognak gondolni, mint „gyönyörű erdőlakókra”.

[Képek forrásának jelzése a 18. oldalon]

[Képek forrásának jelzése a 19. oldalon]

ÉBREDJETEK!