Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Látod a láthatatlant?

Látod a láthatatlant?

Látod a láthatatlant?

AZ AUTÓVEZETŐK rendszerint nem látják be jól az éles kanyarokat. A kanyarba helyezett tükörből azonban lehet látni, hogy jön-e valaki szemből, s így el lehet kerülni a baleseteket. Ehhez hasonlóan az emberek a valóságban nem láthatják a láthatatlan Teremtőt. Meg lehet tudni valahogyan, hogy létezik-e?

Egy első századi író beszélt arról, hogy miként érzékelhetjük, amit nem látunk. Ezt írta: „a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek” (Róma 1:20).

Gondolkodj csak el egy kicsit ezen. Látod az intelligenciát visszatükröződni mindabból, ami körülöttünk van, és amiknek a megalkotása az emberek képességét meghaladja? Vajon ezek a dolgok segítenek meglátni ’értelmed szemeivel’, hogy van valaki, aki nagyobb az embereknél? Nézzünk erre néhány példát (Efézus 1:18).

Tanuljunk a teremtésből

Volt már, hogy olyan éjszaka, amikor nem világított a hold, ámulatba ejtett a ragyogó, csillagokkal telehintett égbolt látványa, melyben felfedezhetted egy nagy Alkotó létezésének bizonyítékát? „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” — kiáltott fel az ókorban egy megfigyelő. Majd ezen tűnődött: „Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: Micsoda az ember . . . hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsoltárok 8:4, 5; 19:2).

Az csak természetes, hogy ámulatba ejtenek a teremtésművek, melyek túl csodálatosak ahhoz, hogy az emberek másolatot készítsenek róluk. Egy híres verssor ezt mondja: „Fát csak Isten teremthet.” És ennél még sokkal csodálatosabb egy gyermek kifejlődése, mely a szülők részéről semmiféle alkotói irányítást sem igényel. Amikor az apa hímivarsejtje egyesül az anya petesejtjével, az újonnan megformálódott sejt DNS-ében gyorsan terv készül, hogy kifejlődhessen a gyermek. „Ha leírnánk”, milyen utasítások vannak a DNS-ben, akkor az információ állítólag „ezer darab, 600 oldalas könyvben férne csak el”.

Ez azonban csak a kezdet. Az eredeti sejt kettéosztódik, majd négyfelé, nyolcfelé és így tovább. Úgy 270 nap múlva megszületik a több milliárd, több mint 200 fajta élő sejtből álló baba. Ne feledd, hogy az eredeti sejtben benne volt mindaz az információ, amely ezeket a különböző sejteket létrehozta éppen a megfelelő időben! Indíttatást érzel arra, hogy dicsőítsd a Teremtőnket? Figyeld meg, hogyan dicsőítette őt a zsoltáríró: „te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél [megalkottál, Katolikus fordítás]” (Zsoltárok 139:13–16).

Akik tanulmányozzák ezeket a „csodákat”, félelemmel vegyes tiszteletet éreznek. Dr. James H. Hutton, a Chicagó és Illinois Állam Orvosi Társaságainak korábbi elnöke azt mondta, hogy el volt képedve a sejt „bűvös képességén, amely továbbítani tudja az utódsejteknek azt az adatot, amelyet át akar örökíteni. Igazán csodálatos, hogy a kutatóink képesek megismerni ezeket a dolgokat. De biztosan valamilyen isteni Intelligencia tervezte meg ezeket a jelenségeket.”

Dr. Hutton így folytatta: „A szakterületemen, az endokrinológia területén a belső elválasztású mirigyek működésével és ezeknek a mirigyeknek a betegségeivel kapcsolatos kutatások fokozzák azon meggyőződésemet, hogy e létfontosságú szerveknek a csodálatos bonyolultságát és összetettségét egy isteni Erőnek kell tulajdonítani.” Majd végül ezt mondta: „Ha ezeken a csodákon elmélkedek, úgy tűnik, igen indokolt elhinni azt, hogy valamiféle korlátlan hatalmú, mindentudó erő tervezte meg a világegyetemet, az indította el, hogy működjön, és az felügyel rá.”

Ezen észrevételek után dr. Hutton megkérdezte: „Vajon ez az erő egy személy, egy Isten, aki még azt is számon tartja, ha egy veréb a földre esik?” Így felelt erre: „Valahogy nem tudom ezt elfogadni. Azt sem hiszem, hogy Ő egy kicsit is figyelne a viszonylag jelentéktelen, mindennapi életemre.”

Miért van az, hogy sokan elismerik az intelligencia bizonyítékát a teremtés „csodáiban”, de vitatják Istennek mint személynek a létezését, aki törődik az emberiséggel?

Valóban törődik velünk Isten?

Sokan úgy érvelnek, hogy ha volna Isten, nem engedné, hogy az emberek ilyen sokat szenvedjenek. Néhányan felteszik ezt az általános kérdést: „Hol volt Isten, amikor szükségünk volt rá?” Egy személy, aki túlélte a II. világháborút, ahol is a nácik több millió embert gyilkoltak meg, oly lesújtott volt azoktól a szenvedésektől, amelyeknek szemtanúja volt, hogy ezt mondta: „Ha meg lehetne nyalni a szívemet, az bizony mérgezne.”

Sok embernek tehát dilemmát okoz ez a kérdés. Ahogyan a korábban már idézett ókori megfigyelő megjegyezte, a Teremtő létezésének bizonyítéka nyilvánvaló, ha megvizsgáljuk a dolgok csodálatos rendjét és tervezettségét. De ha ez a Személy Isten, aki törődik velünk, hogyan engedheti meg ezt a szörnyű szenvedést? Ha szeretnénk megérteni és helyénvalóan imádni Istent, akkor kielégítő választ kell kapnunk erre a fontos kérdésre. Hol találhatjuk meg ezt a választ?

Arra buzdítunk mindenkit, hogy szerezzen be egy példányt a Valóban törődik velünk Isten? című füzetből. Ennek az Ébredjetek! folyóiratnak a 32. oldalán olvasható, hogyan lehet megrendelni ezt a kiadványt. Az „Amiért Isten megengedte a szenvedést” és a „Mit eredményezett a lázadás?” című részek gondos megvizsgálása kielégítő választ fog adni.

[Képek a 10. oldalon]

Látható ezekben a dolgokban a Teremtő létezésének bizonyítéka?