Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A favágók őse még mindig a munka hőse

A favágók őse még mindig a munka hőse

A favágók őse még mindig a munka hőse

AZ EMBEREK sok eszközt feltaláltak a favágásra, többek között fejszéket, ékeket, hasítógépeket és fűrészeket. Vannak hidraulikaollók is, amelyekkel még a nagy fatörzseket is el tudják vágni. A legrégibb favágó eszközöket azonban nem emberek alkották meg. Ezek éles fogsorok, melyek a legelső favágóktól, a hódoktól származnak.

Egy ivarérett hód körülbelül 1,3 méter hosszú, és több mint 27 kilogrammot is nyomhat. Mivel felső és alsó metszőfogai állandóan nőnek, a hódnak gyakran le kell koptatnia őket. Egy réteg kemény zománc fedi metszőfogai külső felületét, amitől ferde állású és éles a foga. A belső része íves, és ezeket a fogakat az igen erős állkapocsizmok működtetik. Ezek a természetes vésők még a legkeményebb fát is könnyűszerrel elvágják.

Meleg kabát, sokoldalú farok

A hideg éghajlaton élő emberek nagyra értékelik a meleg, vízálló kabátokat. Nos, a hódnak nem kell boltba mennie ilyen kabátért, mivel vastag szőrmekabáttal van megáldva. A hódokon két réteg bunda van, a színe pedig a sárgásbarna színtől egészen a sötétbarnáig változhat. A sűrű alsó szőrzet, vagyis a gyapjúszőrzet nagyon finom szőrszálakból áll, melyeken apró horgok vannak, és ezek egymásba kapcsolódva védik a hódot a víz és a hideg ellen. A hosszabb, vastagabb fedőszőrzet ráborul az alsó szőrzetre, és segít a vizet lepergetni. Szőrzete fényesen ragyog, plüssös tapintású, s ezért ne is csodálkozzunk azon, hogy sokan nagyra becsülik a hódbőrből készült ruhákat. Kanadában a hódszőrmét egykor még fizetőeszközként is használták!

Minden hódnak a farka kiindulási pontjánál van két pár szokatlan mirigye. Az egyik pár különleges olajat termel, míg a másik hódzsírt, egy aromás váladékot állít elő, melynek erős, de azért kellemes szaga van. A hód ezeket az anyagokat sokféleképpen használja: például ezzel teszi vízhatlanná szőrzetét, és ezzel vonz más hódokat. A hódzsírt az emberek is hasznosítják — illatszerkészítők bizonyos illatanyagokban használják fel.

A hód farka egyedülálló. Az alakja olyan, mint egy evezőé, körülbelül 30 centiméteres, és sok mindent el tud vele végezni. A vízben például a hód farka kormánylapátként működik. A szárazföldön ez a szerve segíti, hogy stabilan meg tudja tartani magát, ha fákat rágcsál. Amikor veszély leselkedik rá, a hód a farkával a vízre csap, és ezzel riasztja az összes, hallótávolságon belüli hódot, hogy biztonságos helyre meneküljön. Viszont egy tévhitet tisztáznunk kell: a hód nem használja vakolókanálként a farkát, hogy azzal rakja fel a sarat a gátjára.

Táplálék és víz

Mit eszik a hód? A nyárfák és fűzfák zsenge belső kérge és rügye van leginkább az ínyére. Ezért amikor építkezéséhez kivág egy fát, a hód egy kiadós étkezésen is részt vesz. Megtörténhet az is, hogy amíg egy hód serényen rágicsálja egy fának a törzsét, egy másik hód odasettenkedik, és elcsen néhány falatot az ízletes kéregből úgy, hogy a másik ezt nem is veszi észre.

Télen egyedülálló élelmiszerraktára van a hódnak. Először mély lyukat ás a víz alatt. Ez nem túl nehéz feladat neki, mivel 15 percig is kibírja egyhuzamban ott lenn. Majd a rezgőnyárfa, a fűzfa és más fák ágait halomba rakja a víz színén a lyuk fölött. Amint egyre több ágat hord erre a kupacra, a rakás végül eléri a lyuk alját. Később, amikor a tó befagy, és a hó miatt nem nagyon tudnak a víz felszínén tevékenykedni a hódok, akkor a hódkolóniának egy jól felszerelt „éléskamrája” van a víz alatt.

Ha már a víznél tartunk, meg kell jegyeznünk, hogy kevés olyan szárazföldi állat létezik, amely oly jól érezné magát a vízben, mint a hód. Sűrű szőrzetén kívül, melyet olajjal vízhatlanná tesz, a hódnak van egy bőr alatti zsírrétege is, mely még a leghidegebb vízben is jól szigetel. És képzeld, a hódok a víz alatt párzanak! Mivel a víz igen fontos a hódok életében, sosem fogod azt tapasztalni, hogy a tavaktól vagy patakoktól messze élnének.

Hódok és emberek

A hódok engedelmesek, és könnyen barátságot kötnek azokkal az emberekkel, akik kedvesen bánnak velük. Ezek az állatok rendszeresen szépítgetik magukat és tisztálkodnak. Régebben az amerikai őslakosok a táboraik környékén gyakran tartottak hódokat háziállatként. De kétszer is gondold meg, hogy beengedsz-e egy hódot az otthonodba. Az a gond velük, hogy állandóan építkeznek. „Ha zárt helyiségben tartják őket, akkor levágják az asztalok és székek lábát, és kis gátakat építenek a bútorok között” — írja Alice Outwater környezetfejlesztési szakember. Az udvarban lévő fák és kerítéscölöpök is hasonló sorsra juthatnak.

A hódok és emberek között azonban még ennél is komolyabb gondok alakulhatnak ki. Például néhány földtulajdonos amiatt panaszkodik, hogy a gátak felduzzasztják a patakokat, és emiatt kárt szenved a földjük. A tudósok és mások ezekre a panaszokra úgy vágnak vissza, hogy rámutatnak a hód tevékenységének hasznára. Például a vízgyűjtő medencék megépítésével a hódok megóvják és tisztítják a vizet, valamint sok állatfajnak biztosítják az életben maradáshoz szükséges feltételeket. Néhányan még azt is mondják, hogy a hódok mesterséges tavai csökkentik az aszály hatásait.

A természetbúvárok úgy becsülik, hogy körülbelül 10 000 000 hód él most az Egyesült Államok szárazföldi területén. Néhányan azonban úgy becsülik, hogy 500 évvel ezelőtt ugyanezen a területen több mint 200 000 000 hód élt. Gondolj csak bele: több tízmillió „favágó” dolgozhatott Észak-Amerika erdeiben, mielőtt az első európaiak megérkeztek. Ám ezek a legelső telepesek nem terméketlen, fáktól megtisztított földet találtak itt, hanem hatalmas, buja erdők tárultak eléjük. Látható hát, hogy a hódoknak fontos szerepük van bolygónk ökoszisztémájában. Hálásak lehetünk azért, hogy a favágók őse még mindig a munka hőse.

[Kiemelt rész/kép a 22–23. oldalon]

Szorgos hódok

Micsoda lenyűgöző látványt nyújt, amikor a szorgos hódok felduzzasztják a folyót, vagy megépítik lakóhelyüket. Ezek az állatok, úgy tűnik, fáradhatatlanul vágják ki és szállítják el a fákat az építkezés helyszínére. Időnként még csatornákat is ásnak, hogy a megfelelő helyre úsztassák az építőanyagokat.

De hogyan építik a hódok a gátjaikat? Először faágakat szúrnak a folyó aljára, hogy lehorgonyozzák az építményt. Ha a folyó széles, a hódok a gátjukat ívesen építik, hogy az építményük erősen álljon az árral szemben. Több fát használva a megfelelő magasságig építik a várat, majd sárral és kövekkel feltöltik az üreget. A gátat úgy teszik erőssé, hogy egy bizonyos szögben a folyó aljába szúrnak ágakat arról az oldalról, ahonnan a víz érkezik. Ezek a szorgalmas állatok még rendszeresen karban is tartják a kezük munkáját!

Hamarosan egy nyugodt tavacska alakul ki a folyásiránnyal ellentétesen. A hódok itt biztonságos lakóhelyet építenek: először egy egyszerű, föld alatti vackot készítenek a folyóparton, míg a gát építés alatt van, később pedig a parthoz közel sárból és vesszőből kúp alakú lakóhelyet alakítanak ki. A ragadozók miatt a hódok víz alatti bejáratokat használnak. A lakóhely biztonságot nyújtó belsejében a hódok megpihennek, és itt nevelik kicsinyeiket.

Valóban nagyon szorgosak a hódok! Wyomingi (Egyesült Államok) tudósok tíz — öt nőstény és öt hím — hódot elengedtek egy olyan vidéken, ahol már hosszú ideje egyetlenegy hódot sem láttak. Egy évvel később a kutatók visszatértek, és azt tapasztalták, hogy öt kolónia jött létre, és 55 gátat építettek ezek az állatok!

[Képek a 24. oldalon]

Hód munka közben; hódvár és gát; hódkölyök