Louis Braille — Világosság a sötétség rabjainak

MENNYIRE értékeled azt, hogy tudsz írni és olvasni? Némelyek ezt magától értetődőnek veszik, ám pont az írás és az olvasás a tanulás alapja. Ha valakinek megszűnik a kapcsolata az írott szavak világával, elveszíti azt a kulcsot, mellyel az ismeret hatalmas tárházába léphetne be.

Az írott szó több száz éven keresztül hozzáférhetetlen volt a vakok számára. De a XIX. században a vakok nehéz sorsát szívén viselve, egy lelkes fiatalember arra érzett indíttatást, hogy kifejlesszen egy olyan kommunikációs módszert, mely új lehetőségek ajtaját nyitotta meg mind maga, mind pedig több millió más ember előtt.

Remény a tragédiából

Louis Braille 1809-ben született a Coupvray nevű francia faluban, mintegy 40 kilométerre Párizstól. Édesapja, Simon-René Braille lószerszámok készítéséből tartotta el a családját. Lehetséges, hogy a kicsi Louis gyakran játszott édesapja műhelyében. Egy alkalommal azonban borzasztó baleset színhelye lett a műhely. Louis felkapott egy hegyes végű szerszámot — valószínűleg egy árt —, és véletlenül beleszúrta a saját szemébe. A károsodás visszafordíthatatlan volt. A helyzetet még súlyosbította, hogy a fertőzés hamarosan átterjedt a másik szemére is. Louis tehát már egészen kicsi korában, mindössze háromévesen teljesen megvakult.

Próbálva a legtöbbet kihozni a helyzetből, Louis szülei és a helybeli plébános, Jacques Palluy megszervezte, hogy Louis is részt vehessen a helyi iskolában tartott órákon. Louis magába szívta a hallottak nagy részét. Sőt néhány éven belül osztályelső lett! De voltak határai annak, amit egy vak személy a látók tanítására tervezett módszerekkel meg tudott tanulni. Ezért Louis-t 1819-ben beíratták a fiatal vakok párizsi intézetébe.

Az intézet megalapítója, Valentin Haüy az elsők között indított el egy programot, hogy segítsen a vakoknak megtanulni olvasni. Az volt a vágya, hogy harcoljon az ellen az általános elképzelés ellen, hogy a vakság eleve megfoszt valakit a hagyományos oktatás előnyeitől. Haüy korai kísérletei közé tartozott, hogy nagy, domború betűket alakított ki vastag papírlapokon. Noha erőfeszítései elég kezdetlegesek voltak, mégis elvetették a magot, mely később kikelhetett.

Braille megtanulta, hogyan kell elolvasni a Haüy kis könyvtárában lévő könyvek nagy, domború betűit. Felismerte azonban, hogy a tanulásnak ez a megközelítése lassú és nem gyakorlatias, hiszen a betűket mégiscsak a szemek, nem pedig az ujjak  számára tervezték. Szerencsére megjelent még egy személy a színen, aki felismerte ezeket a korlátokat.

Ötlet váratlan forrásból

1821-ben, amikor Louis Braille csupán 12 éves volt, egy nyugalmazott francia tüzértiszt, Charles Barbier látogatta meg az intézetet. Bemutatta az „éjszakai írásnak” nevezett kommunikációs rendszert. Az éjszakai írást harctéri használatra fejlesztették ki. Ez a kommunikációs módszer a tapintáson alapult, s a lényege az volt, hogy kiemelkedő pontok voltak hat pont magas és két pont széles téglalapokban elhelyezve. Az iskolában kedvező fogadtatásra talált az az elképzelés, hogy egy olyan pontrendszert használjanak, mely fonetikusan ábrázolja a szavakat. Braille maga is lelkesen fogadta az új megközelítést, és még tökéletesített is rajta. De hogy a rendszert igazán használhatóvá tudja tenni, Braille-nak állhatatosságra volt szüksége. Ezt írta a naplójába: „Ha a szemem nem tájékoztat az emberekről és az eseményekről, elképzelésekről és tantételekről, akkor más módszert kell találnom.”

Az elkövetkező két évben Braille megszállottan dolgozott a pontrendszer leegyszerűsítésén. Végül egy kifinomult, elegáns módszert alakított ki, amely mindössze három pont magas és két pont széles „ablakokon” alapult. 1824-re — 15 éves korára — Louis Braille-nak sikerült elkészítenie hatpontos rendszerét. Nem sokkal később Braille tanítani kezdett az intézetben, és 1829-ben közzétette páratlan kommunikációs módszerét, mely ma az ő nevéről ismert. Apró finomításoktól eltekintve  a Braille-rendszer egészen napjainkig változatlan maradt.

A Braille-írás világszerte elérhetővé válik

Az 1820-as évek végén látott napvilágot az első könyv, mely Braille domború pontokból álló írását ismertette, ám ez a találmány csak lassan vált széles körben elfogadottá. Még az intézetben is csak 1854-ben — két évvel Braille halála után — fogadták el hivatalosan az új pontrendszert. De ez a módszer, mely kimagaslóan jobb a többi vakírásnál, végül népszerűvé vált.

Több szervezet állít elő Braille-írással készült kiadványokat, a Watchtower Society például 1912-től kezdődően, amikor is még folyt a pontrendszer egységesítése az angol nyelvterületen. Ma a Társulat fejlett technikákat alkalmaz a Braille-írással készült kiadványok nyomtatására, s így évente több millió oldalnyi anyag készül el nyolc nyelven. Ezeket több mint hetven országban terjesztik el. A Társulat nemrégiben kétszeresére növelte a nyomdák teljesítményét, hogy kielégítse a Braille-írással készített, Biblián alapuló kiadványok iránti igényt.

Manapság az egyszerű, ügyesen kidolgozott Braille-pontrendszer a látássérültek millióinak teszi elérhetővé az írott szót. Mindez egy csaknem kétszáz évvel ezelőtt élt fiatal fiú odaadó erőfeszítéseinek köszönhető.

[Kiemelt rész/képek a 13. oldalon]

A BRAILLE-ÍRÁS MEGFEJTÉSE

A Braille-írást balról jobbra, egy vagy két kézzel olvassák. Hatvanhárom lehetséges pontkombináció van minden egyes „Braille-ablakban”. Így a legtöbb ábécé betűit és írásjeleit a pontok egy bizonyos kombinációjával lehet jelölni. Több nyelvben használják a Braille-írás egy megállapodás szerinti formáját. * A Braille-írásban néhány „ablak” gyakran előforduló betűkapcsolatokat vagy egész szavakat jelöl. Néhányan annyira jól elsajátították a Braille-írást, hogy akár 200 szót is el tudnak olvasni egy perc alatt!

[Képek]

Az első tíz betűnél csak a felső két sorban lévő pontokat használják

A következő tíz betűnél a bal alsó pont jön az első tíz betű mindegyikéhez

Az utolsó öt betűnél mindkét alsó pont hozzájön az első öt betűhöz; a „w” kivétel, mivel később került bele a francia ábécébe

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Portrait: © Maison Natale de Louis Braille - Coupvray, France/Photo Jean-Claude Yon