Zsiráf — Sudár, kecses és nyakigláb

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A SZÜRKE gránitsziklák nedvesek és hidegek voltak a kora hajnali órában. Befészkeltük magunkat közéjük, és teától gőzölgő fémpohárral a kezünkben mereven figyeltük az alattunk elterülő afrikai prérit. * Türelmünk meghozta gyümölcsét. A halványan felderengő reggeli napfényben egy csapat sudár, kecses, hosszú lábú zsiráf szelte át kényelmes léptekkel a síkságot. Lassított felvételre emlékeztető mozgással, könnyed, nyújtott léptekkel haladtak hosszú lábaikon, míg ívelt nyakuk úgy lengett, mint vitorlás hajók árbocai a szélben. Még a lélegzetünk is elállt, olyan csodálatos volt a látvány!

Jelenlétünktől nem zavartatva magukat együttesen egy buja akácialigetbe vették az irányt, és a magasban lévő tüskés ágak felé nyújtózkodtak. A szelíd óriások hosszú nyelvükkel finoman és óvatosan leszakították az apró zöld leveleket. Odafent fejüket egy szövőmadárcsalád fészkei közé dugták, és zavartalanul legelésztek. A madarak hangos veszekedésbe kezdtek a hosszú nyakú betolakodókkal. A lármás és barátságtalan fogadtatástól meglepetten a csapat csendben és méltóságteljesen továbbállt, hogy más fa után nézzen.

Gyorsak és kecsesek

Nehéz lehet elképzelned, hogy valójában milyen gyönyörűek és kecsesek ezek a teremtmények, ahogy szabadon vágtatnak az afrikai vadonban, ha csak az állatkert korlátai mögött láttad őket, amint fejük kikandikál a rácsok közül. A zsiráf mozdulatai elegánsak és könnyedek. Ahogy keresztülügetnek a prérin, finom, majdhogynem törékeny megjelenésük miatt úgy tűnik, mintha a legkisebb akadály is elég lenne ahhoz, hogy megbotoljanak és elessenek. Egy nagyméretű hím zsiráf, ami az 1300 kilogrammot is elérheti, azonban biztos és gyors lábú futó, és közel 60 kilométeres óránkénti sebességre is felgyorsulhat.

 Ez az elbűvölő teremtmény kizárólag Afrikában él. Szelídsége és békés természete miatt pompás látványt nyújt. A zsiráf ábrázatáról elmondható, hogy egyedi, sőt bájos a hosszú, keskeny füleivel és két kis szarvával, melyek csúcsán bársonyos fekete bojt csücsül. Meglehetősen nagy és sötét szemei vannak, melyeket hosszú, göndör szempillák oltalmaznak. Amikor fenn a magasban a távolba tekint, arcáról kíváncsisággal teli ártatlanság sugárzik.

Az ókori időkben a zsiráfot megbecsülték, és értékesnek tartották kellemes megjelenése és szégyenlős, nyugodt, szelíd természete miatt. Uralkodóknak és királyoknak zsiráfkölyköket ajándékoztak a nemzetek közötti béke és jóakarat jelképeként. Az ókori afrikai sziklarajzokon napjainkban még mindig láthatók zsiráfok elhalványodott alakjai.

Fent a magasban

A zsiráf a legmagasabb állat. A kifejlett hímeknél a patájuktól a szarvukig mért magasság az 5,5 métert is elérheti. Az ókori egyiptomi hieroglifákon a zsiráf a „megjósolni” vagy „jövendölni” igét jelképezte tekintettel félelmetes magasságára és arra a képességére, hogy messzire ellát.

Zebrák, struccok, impalák és más, Afrika síkságain élő állatok csoportjai között a zsiráf olyan, mint egy őrtorony. Magassága és kitűnő látása lehetővé teszi, hogy messzire ellásson, és korán észleljen bármiféle veszélyt. Mivel ilyen magas, jelenléte kétségtelenül a biztonság érzését kölcsönzi a többi állatnak.

A tervezés csodája

A zsiráf remek testfelépítése lehetővé teszi, hogy a magas fák legfelső ágairól csemegézhessen, amelyek elérhetetlenek a többi állat számára, az elefántot kivéve. A páratlan tervezés, amely a fogószervként használt felső ajakra és a mozgékony nyelvre jellemző, lehetővé teszi, hogy finoman leszakíthassa a leveleket az ágakról, melyek tele vannak kampószerű, tűhegyes tüskékkel.

 A zsiráfok képesek akár 34 kilogramm növényi táplálékot is elfogyasztani naponta. Bár sokféle növényt megesznek, legjobban az afrikai síkságokat tarkító tüskés akáciafákat kedvelik. A zsiráfbika 42 centiméterre tudja kinyújtani a nyelvét élelem után kutatva. A zsiráf nyaka rendkívül hajlékony, ezért hihetetlen szögben tudja elfordítani és billenteni hosszúkás fejét, miközben óvatosan manőverezik a felső ágak között.

A magasra nyújtózás könnyen megy neki, de a vízivás már másképp fest. Amikor vízhez ér, lassan szét kell terpesztenie mellső lábait, majd mindkét térdét behajlítani, hogy elérje a vizet. Ebben a kényelmetlen pózban addig nyújtja a nyakát, ameddig csak bírja, hogy inni tudjon. Szerencsére a zsiráfnak nem kell gyakran innia, mivel elég nedvességhez jut az étrendjét alkotó lédús levelekből.

A zsiráf nyakának és horpaszának gyönyörű mintázatát hálószerűen festett vékony fehér vonalak alkotják, melyek levélformájú rácsmintát hoznak létre. Színe változatos, előfordulhatnak benne az aranybarna és az élénk gesztenyebarna árnyalatai, sőt még a fekete is. Amint a zsiráf idősebb lesz, a színe is sötétedik.

Családi élet

A zsiráfok társas lények. Kettő-ötven tagú csapatokban vándorolnak, egymástól kényelmes távolságra. Egy vemhes nőstény 420-468 napig hordozza a borját, mielőtt világra hozná a 2 méter magas újszülöttet. A szülésnél a borjú szó szerint több mint két métert zuhan fejjel a földre. De 15 percen belül az épségben maradt borjú inogva a lábára áll, és kész a szopásra. Két-három hét után a kicsi ösztönösen rágcsálni kezdi az akáciaágak zsenge végeit, és hamarosan elegendő ereje lesz ahhoz, hogy felvegye az iramot az anyja nagy lépteivel.

A fiatal zsiráf kifogástalan miniatűr változata a szüleinek. Zsiráfmértékek szerint alacsony, mégis magasabb, mint a legtöbb ember. A kis zsiráf bűbájos látványt nyújt, ahogy kíváncsiskodóan és félelem nélkül áll óriás anyja éberen figyelő szemei előtt.

A szülést követő időszakban a zsiráfborjak csoportokban nevelkednek, ahol pihenéssel, játszással és a körülöttük zajló események megfigyelésével töltik a napot. Az újszülött zsiráf hihetetlenül gyorsan nő. Hat hónap alatt 1 métert is növekedhet, és egy év alatt magassága megkétszereződhet. Csupán egy hét leforgása alatt akár 23 centimétert is nőhet. Az anyazsiráf nagyon félti a borját, és bár megengedi neki, hogy kisebb távolságokra elbarangoljon, kiváló látása lehetővé teszi, hogy szemmel tartsa kicsinyét.

Rendkívüli mérete, fürgesége és gyorsasága, valamint kiváló látása eredményeként a zsiráfnak az oroszlánon kívül kevés ellensége van a vadonban. Az ember az, aki vadászik ezekre a gyönyörű teremtményekre és már sokat megölt. Könyörtelenül üldözik szép bőréért, ízletes húsáért és hosszú, fekete farkszőréért — amiről egyesek  azt gondolják, hogy misztikus erővel bír —, és emiatt ez a békés állat bizonytalan jövő elé néz. A zsiráf, amely egykor nagy számban volt fellelhető Afrika számos területén, mára csak a vadvédelmi területek és védett területek határain belül élvezhet viszonylagos biztonságot.

Ma az afrikai szafarik látogatói még mindig lelkes szemlélői lehetnek a hosszú nyakú zsiráfoknak, amint a hatalmas füves síkságokon szabadon futkároznak. Láthatók, amint a tüskés akáciafák magasságában legelésznek, vagy éppen csak a messzeségbe bámulnak sajátos zsiráf módjukon. Ez a pompás teremtmény különös, de gyönyörű alakjával és kedves természetével valóban a tervezés csodája — egy újabb bizonyítéka a mindenható Isten, Jehova teremtői zsenialitásának és egyedülálló személyiségének (Zsoltárok 104:24).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]

A HOSSZÚ NYAKÚ CSODA

Azt gondolná az ember, hogy a zsiráf különös alakja és hatalmas mérete okozhat némi gondot. Átlagon felüli magassága és hosszú nyaka miatt lehetetlennek tűnik, hogy a vér áramlását minden testrészében szabályozni lehessen. Amikor például leereszti fejét a földre, a gravitáció miatt hirtelen nagy mennyiségű vér kellene, hogy a fejébe tóduljon, elöntve az agyat. Majd ahogy felemeli a fejét, a vér visszaözönlene a szívébe, és az állat elvesztené az eszméletét. De ez nem történik meg. Miért nem?

A zsiráf keringési rendszere a tervezés valódi csodája, ötletesen az állat sajátos alakjára és méreteire szabott. Maga a szív rendkívül nagy, és erőteljesen kell pumpálnia ahhoz, hogy vért juttasson az agynak, ami három és fél méterrel felette helyezkedik el. Az izmos szív, melynek 7 centiméter vastag fala van, s percenként 170-et is verhet, majdnem háromszor akkora szisztolés nyomást hoz létre, mint amekkorát az emberi szív. Mind a fejverőérnek, ami az agynak szállítja a vért, mind pedig a nyakverőérnek, ami visszajuttatja a vért a szívbe, nagynak kell lennie ahhoz, hogy kibírja ezt a nagy nyomást. És csakugyan, ezek a véredények több mint 2,5 centiméter átmérőjűek, és szívós, elasztikus szövetek teszik rugalmasabbá és erősebbé őket.

Amikor a zsiráf lehajtja a fejét, a nyakverőérben található billentyűk megakadályozzák, hogy a vér a fejbe tóduljon. Az agyalapnál a nagy fejverőér egy újabb csodálatosan megtervezett szerkezetbe, egy különleges érhálózatba fut, amit úgy hívnak, hogy rete mirabile. A fejbe tóduló heves véráramlat, amely akkor keletkezik, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, itt lelassul azáltal, hogy egy hajszálerekből álló speciális hálózatba terelődik, ami szabályozza a vérnyomást és megóvja az agyat attól, hogy a nagy erővel áramló vér elöntse. Ez a különleges érhálózat kitágul, amikor a zsiráf lehajtja a fejét, és összehúzódik, amikor felemeli. Ezáltal ellensúlyozza a jelentősen lecsökkent vérnyomást, és elhárítja az ájulás veszélyét.

A zsiráf nyaka ugyancsak a tervezés egyik csodája. A kutatók döbbenten fedezték fel, hogy a zsiráf hihetetlenül hosszú nyaka ugyanannyi csigolyából áll, mint amennyiből az egéré, vagy a legtöbb emlősé! Azonban a legtöbb emlőssel ellentétben a zsiráfnak nyúlt csigolyái vannak, amelyek speciálisan kialakított gömbízületben helyezkednek el, így biztosítva a kiváló rugalmasságot. Ezért képes a zsiráf úgy hajlítani és csavarni a nyakát, hogy teste minden részét ápolhassa, és kinyújtózva ehessen a fák magasban lévő ágairól.