A véletlen ’vetette meg a Föld alapját’?

AHHOZ, hogy a Földön ne legyen túlságosan szélsőséges a hőmérséklet, bolygónknak a megfelelő távolságra kell keringenie a Naptól. Bolygókat fedeznek fel más naprendszerekben is. Ezek Nap-típusú csillagok körül keringenek, és azt gondolják róluk, hogy a „lakható övezetben” találhatóak — vagyis, hogy képesek gondoskodni folyékony halmazállapotú vízről. De még ezek az úgynevezett lakható bolygók sem alkalmasak az emberi élet fenntartására, ha nem megfelelő a forgási sebességük, és nem megfelelő a méretük.

Ha a Föld kicsit kisebb és könnyebb lenne, mint amekkora, akkor a gravitációs erő is kisebb lenne, és a Föld értékes légkörének nagy része elillanna az űrbe. Ezt lehet megfigyelni a Hold és két bolygó, a Merkúr és a Mars esetében. Ezeknek a Földnél kisebb a nagyságuk és a súlyuk, ezért kicsi a légkörük, vagy egyáltalán nincs is. De mi történne akkor, ha a Föld kicsit nagyobb és nehezebb lenne, mint amekkora?

Akkor növekedne a Föld gravitációs ereje, és az olyan könnyű gázoknak, mint a hidrogén és a hélium, tovább tartana, hogy távozzanak a légkörből. „Ami még ennél is fontosabb, a légköri gázok közötti finom egyensúly felborulna” — tudjuk meg az Environment of Life című tudományos kézikönyvből.

Vagy gondoljunk csak az oxigénre, mely táplálja az égést. Ha a szintje 1 százalékkal megemelkedne, sokkal gyakrabban ütnének ki erdőtüzek. Ha viszont az üvegházhatású gáz, a szén-dioxid aránya nőne folyton, a következmény az lenne, hogy túlmelegedne a Földünk.

A Föld pályája

A Föld egy másik ideális jellegzetessége a pályájának alakja. Ha ez a pálya elliptikusabb lenne, a hőmérséklet elviselhetetlen szélsőségeit kellene elszenvednünk. Ehelyett a Földnek csaknem kör alakú a pályája. A helyzet persze megváltozna, ha egy olyan hatalmas bolygó, mint a Jupiter, elhaladna a közelünkben. Az utóbbi években a tudósok bizonyítékokat találtak arra, hogy néhány csillag közvetlen közelében nagy, Jupiter-típusú bolygók keringenek. Ezek közül soknak excentrikus a pályája. A Föld-típusú bolygók nagy bajban lennének az ilyen rendszerekben.

 Geoffrey Marcy csillagász összehasonlította ezeket a külső bolygórendszereket a Naprendszerünk belső térségében található négy bolygóval, a Merkúrral, Vénusszal, Földdel és Marssal. Egy interjú során Marcy így kiáltott fel: „Nézze meg, micsoda tökéletes [elrendezés]. Mintha egy ékkövet látnánk. Körpályák vannak. Mindegyik egy vonalban helyezkedik el. Mindegyik ugyanabban az irányban halad . . . Ez már szinte hátborzongató.” Valóban magyarázható ez a véletlennel?

Naprendszerünknek van egy másik bámulatos jellegzetessége is. A Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz nevű óriásbolygók tőlünk biztonságos távolságban keringenek a Nap körül. Nemhogy nem jelentenek veszélyt, még egy fontos szerepet is betöltenek. A csillagászok „égi porszívókhoz” hasonlítják őket, mivel gravitációs erejük beszívja a földi életet veszélyeztető nagy meteorokat. A Földnek valóban nagyon jól van ’megvetve az alapja’ (Jób 38:4). Épp megfelelő a mérete, valamint a helyzete Naprendszerünkben. De ez nem minden. A Földnek vannak még további páratlan sajátosságai is, melyek létfontosságúak az emberi élet számára.

Az oxigén és a fotoszintézis

A Földön oxigénatomok alkotják az élő organizmusok súlyának 63 százalékát. Ezenkívül a felső légköri oxigén megvédi a szárazföldi növényeket és állatokat a Nap ultraibolya sugaraitól. De az oxigén igen gyorsan reakcióba lép más elemekkel, mint ahogyan reakcióba lép a vassal, elindítva a rozsdásodást. Hogyan tudja a légkör ennek az igen reakcióképes elemnek a 21 százalékos szintjét fenntartani?

A válasz a fotoszintézis — egy csodálatos folyamat, melynek során a Föld növényzete a napfény felhasználásával táplálékot hoz létre. A fotoszintézis mellékterméke az oxigén, amiből naponta több mint egymilliárd tonna kerül a légkörbe. „A fotoszintézis nélkül nemcsak az alapvető táplálékforrások feltöltődése állna meg, hanem a Föld is végleg oxigén nélkül maradna” — magyarázza a Britannica Hungarica.

A tudományos kézikönyvek több oldalt szánnak arra, hogy elmagyarázzák a fotoszintézisnek nevezett, több lépésből álló folyamatot. Némelyik lépést még mindig nem értik teljesen. Az evolucionisták nem tudják megmagyarázni, hogyan tudtak az egyes lépések valami egyszerűbből kialakulni. Tulajdonképpen minden egyes  lépés megváltoztathatatlanul összetettnek tűnik. „Nincs általánosan elfogadott nézet a fotoszintézis folyamatának az eredetéről” — ismeri el a The New Encyclopædia Britannica. Egy evolucionista úgy siklott át a nehézség felett, hogy kijelentette: a fotoszintézist „néhány úttörő sejt találta fel”.

Noha ez a kijelentés nem mondható tudományosnak, kiderül belőle valami, ami szintén bámulatra méltó: a fotoszintézishez sejtfalak kellenek, melyeken belül a folyamat biztonságosan végbemehet, ahhoz pedig, hogy folyamatosan mehessen végbe, sejtosztódásra van szükség. Mindez csupán véletlenül történt néhány „úttörő sejtben”?

Az osztódó sejttől az emberig

Mekkora a valószínűsége annak, hogy az atomok véletlenül összeállnak, hogy létrehozzák a legegyszerűbb osztódó sejtet? Christian de Duve Nobel-díjas tudós az egyik könyvében beismeri: „Ha egy baktériumsejt létrejöttének a valószínűségét az őt alkotó atomok véletlen találkozásának valószínűségével tesszük egyenlővé, akkor rájövünk, hogy az örökkévalóság sem lenne elég idő ahhoz, hogy egy baktériumsejt létrejöjjön” (A Guided Tour of the Living Cell).

Miután ilyen behatóan megvizsgáltuk ezt a gondolatot, lépjünk egy nagyot ettől az egyetlenegy baktériumsejttől a több milliárd, speciális működésű idegsejthez, melyek az emberi agyat alkotják. A tudósok úgy beszélnek az emberi agyról, mint a legbonyolultabb fizikai szerkezetről az ismert világegyetemben. Ez a szerv csakugyan páratlan. Vegyünk egy példát: az emberi agy nagy területeit asszociációs mezőknek nevezik. Ezek a mezők elemzik és értelmezik azokat az információkat, melyek az agy szenzoros mezejéből érkeznek. A homlokunk mögött lévő asszociációs mezők egyike képessé tesz minket, hogy elmélkedjünk a világegyetem csodáin. Vajon véletlenszerű folyamatokkal valóban meg lehet magyarázni az ilyen asszociációs mezők létrejöttét? „Ezen mezők fontos részeinek a megfelelői nem találhatók meg egyetlen állatban sem” — ismeri el dr. Sherwin Nuland evolucionista a The Wisdom of the Body című könyvében.

A tudósok bebizonyították, hogy az emberi agy sokkal gyorsabban dolgozza fel az információkat, mint a legnagyobb teljesítményű számítógép. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy a modern számítógépes technika több évtizednyi emberi erőfeszítés során alakult ki. Mi a helyzet a felsőbbrendű emberi aggyal? Két tudós, John Barrow és Frank Tipler a következőt írják az egyik könyvükben: „Kialakult egy általánosan elfogadott nézet az evolucionisták között, mégpedig az, hogy az intelligens élet evolúciója — olyan életformáé, melynek információfeldolgozó képességét a Homo sapienséhez lehetne hasonlítani — annyira valószínűtlen, hogy nincs még egy bolygó az egész látható világegyetemben, ahol végbemehetett” (The Anthropic Cosmological Principle). Ezek a tudósok azt a következtetést vonják le, hogy létünk „egy rendkívül szerencsés véletlennek” köszönhető.

Mindez csak véletlenül történt?

Te milyen következtetést vonsz le? Vajon véletlenül is létrejöhetett a világegyetemünk az összes csodájával együtt? Egyetértesz-e azzal, hogy minden kiemelkedő zeneműnek kell hogy legyen szerzője, és hogy a hangszerek gondos hangolást kívánnak ahhoz, hogy megfelelő legyen a hangzás? Mit mondhatunk áhítatot keltő világegyetemünkről? „Gondosan beállított világegyetemben élünk” — jegyzi meg a matematikus és csillagász David Block. Milyen következtetést vont le? „Világegyetemünk olyan, mint egy otthon. Úgy gondolom, hogy Isten keze műve.”

Ha ez a te következtetésed is, akkor bizonyára egyetértesz majd a Teremtőnkről, Jehováról szóló bibliai leírással: „Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket” (Jeremiás 51:15, Katolikus fordítás).

[Kiemelt rész/képek a 8–9. oldalon]

KÜLÖNLEGES BOLYGÓ

„Az a sajátos helyzet tette lehetővé a Föld felszínén a víz felhalmozódását, hogy a Földnek ideális a mérete, ideális az elemek felépítése, és egy hosszú életű csillagtól, a Naptól tökéletes távolságban írja le majdnem kör alakú keringési pályáját. Víz nélkül még csak elképzelni sem lehet az élet létrejöttét” (Integrated Principles of Zoology, 6. kiadás).

[Forrásjelzés]

NASA photo

 [Kiemelt rész/képek a 10. oldalon]

VÉLETLENÜL JÖTT LÉTRE AZ ÉLET?

1988-ban az Ausztráliai és Új-Zélandi Társulat a Tudomány Fejlődéséért nevű szervezet Search című folyóirata szerint a szakemberek megvizsgáltak egy könyvet, mely megpróbálta megmagyarázni, hogyan jöhetett létre az élet véletlenül. A könyvnek csupán egyetlen oldalán L. A. Bennett tudományos író „16 igencsak spekulatív kijelentést talált, amelyek mindegyike az őt megelőző kijelentés hitelétől függött”. Mi volt Bennett következtetése, miután végigolvasta a könyvet? „Sokkal könnyebb elfogadni, hogy egy szerető Teremtő egy pillanat alatt teremtette meg az életet, és teleologikus [célravezető] utakon irányítja azt . . . , mint hinni abban a számtalan »vak véletlenben«, melyre a szerző nézeteinek az alátámasztásához van szükség.”

[Képek]

A fotoszintézis elengedhetetlen a táplálék létrejöttéhez és az oxigénkörforgáshoz

Hogyan jöttek létre azok az ideális sajátosságok, melyek az élet fenntartásához szükségesek?

A tudósok úgy beszélnek az emberi agyról, mint a legbonyolultabb fizikai szerkezetről a világegyetemben. Hogyan alakulhatott ki véletlenül?

[Forrásjelzés]

Fénykép: Zoo de la Casa de Campo, Madrid

Monte Costa, Sea Life Park Hawaii

[Képek a 8–9. oldalon]

A bolygók méretarányosan ábrázolva

Nap

Merkúr

Vénusz

Föld

Mars

Jupiter

Szaturnusz

Uránusz

Neptunusz

Plútó

[Forrásjelzés]

Nap: National Optical Astronomy Observatories; Merkúr, Jupiter és Szaturnusz: Courtesy of NASA/JPL/Caltech/USGS; Vénusz és Uránusz: Courtesy of NASA/JPL/Caltech; Föld: NASA photo; Mars: NASA/JPL; Neptunusz: JPL; Plútó: A. Stern (SwRI), M. Buie (Lowell Obs.), NASA, ESA