Bölcsen teszed, ha befektetsz a tőzsdepiacon?

„Manapság rendkívül sokan tőzsdéznek” (Newsweek, 1999. július 5.).

EGY hagyományos értéktőzsde „parkettja” zsibongó piactérnek tűnik: kívülállók számára rejtélyes kézjeleket használnak, az elektronikus árfolyamjelző táblán kódolt üzenetek jelennek meg és váltakoznak eszeveszett iramban, a tőzsdetermi brókerek túlkiabálják a teremben lévő forgatag zaját.

Sokan azonban, akiknek régen ijesztő volt a tőzsdepiac, ma részvényekbe fektetnek. Miért? Egyrészt azért, mert a befektetők az interneten pillanatok alatt tudomást szerezhetnek a pénzvilág híreiről, megtudhatják a befektetési tanácsokat, és elérhetik a brókereket. Paul Farrell a Wall Street News főszerkesztője azt írja, hogy az egyéni befektetők előtt „a kibertéren keresztüli befektetés jelenti az új frontvonalat, az új aranylázat, az önmegvalósítás szabadságát, s mindezt azzal a lehetőséggel, hogy otthon dolgozva pénzügyileg függetlenné váljanak”.

Másrészt egyes pénzügyi tanácsadókat megrémiszt, hogy sokan milyen mohón fektetnek be olyan piacba, amelyről csak nagyon keveset tudnak. Egy tőzsdebizományos, akinek az értékpapírok világában több mint 38 éves tapasztalata van, ezt nyilatkozta az Ébredjetek!-nek: „Többen vásárolnak részvényeket a tőzsdepiacon spekulánsokként, mint befektetőkként. Némelyek ezt befektetésnek nevezhetik ugyan, noha semmit sem tudnak arról a vállalatról, amelynek részvényeit megvásárolják és eladják.”

Mit kell figyelembe vennünk, mielőtt befektetjük a pénzünket? Mivel a részvénykereskedés bizonyos mértékű kockázattal jár, vajon szerencsejátéknak tekinthető? Először is nézzük meg, hogyan működik a tőzsdepiac.

Veszünk egy „szeletet a tortából”

A vállalatoknak tőkére, vagyis befektetett pénzre van szükségük, hogy sikeresen működjenek. Ha egy vállalat sikeresen működik, és nagy mennyiségű tőkére van szüksége, akkor az igazgatótanács talán úgy dönt, hogy tőkéjéhez részvényeket kínál fel a nyilvánosságnak. Egy tőzsdepiaci útmutató ezt így szemlélteti: „A részvények a vállalati »torta« egy-egy szelete. Ha részvényeket vásárolunk, akkor a vállalat egy »szeletének« leszünk a tulajdonosai.”

A vásáron az eladók és a vásárlók a piactéren találkozva kötnek üzletet. Ehhez hasonlóan az értéktőzsde is egy piactér a részvényt eladók és vásárlók részére. A tőzsde kialakulása előtt a részvénykereskedést a brókerek bonyolították le a kávéházakban és a nyílt utcán. A Wall Street * 68. számú ház platánfája alatti adásvételek elvezettek a New York-i Értéktőzsde megalapításához. Ma már sok országban létezik értéktőzsde. Bármely kereskedelmi napon, bármely órában valahol a világon biztosan nyitva van egy tőzsdepiac.

A részvénykereskedés úgy zajlik, hogy a befektető általában nyit egy számlát a brókernél, és megbízást ad neki. Manapság a részvények eladására és vételére telefonon, interneten vagy személyesen lehet megbízást adni. A brókernek ezután  teljesítenie kell a befektető megbízását. Amennyiben a részvénnyel a hagyományos kereskedelmi szinten kereskednek, a brókercég utasítja az egyik tőzsdetermi brókerét, hogy vegyen vagy adjon el részvényt a befektető érdekében. Az utóbbi években egyes értéktőzsdék teljes egészében elektronikus kereskedelmi rendszert alkalmaznak, amellyel a brókernek adott megbízás után néhány másodpercen belül létrejön az üzlet. Ezután az üzletkötéseket regisztrálják a részvényárfolyam-jegyzésen: egy elektronikus árfolyamjelző táblán megjelennek az aktuális árak és az üzletkötés részletezése.

Az árverésekhez hasonlóan általában a licitálás dönti el, hogy milyen áron adják el és veszik meg a részvényeket. Az üzleti hírek, a vállalat nyeresége és a cég jövőbeli kilátásai mind befolyásolhatják egy részvény árát. A befektetők remélik, hogy a részvényeket alacsony áron tudják megvásárolni, és nyereséggel tudják majd eladni, miután megnőtt az értékük. Egy vállalat nyereségének egy részét fel is lehet osztani a részvényesek között osztalékként. Vannak, akik hosszú távú befektetésként vásárolnak részvényeket, míg mások rendszeresen üzletelnek velük, azt remélve, hogy a részvények árai rövid időn belül drámai módon felmennek, és ebből hasznot húzhatnak.

A részvényekkel való hagyományos üzletelést telefonon keresztül bonyolítják le, de emellett egyre népszerűbbé válik az on-line kereskedés, vagyis a részvényeknek az interneten keresztüli eladása és megvétele. A The Financial Post arról ír, hogy az Egyesült Államokban az on-line üzletkötések száma „az 1996-os napi 100 000-ről [1999.] június végére közel 500 000-re emelkedett, ami egyúttal azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban az összes üzletkötés közel 16 százaléka elektronikus úton történt”. 1999-ben Svédországban a teljes részvénykereskedés mintegy 20 százaléka az interneten ment végbe.

Bölcsen fektessünk be

Az, hogy az interneten keresztül látszólag könnyű részvényekkel üzletelni és információhoz jutni, ami egyébként korábban csak a brókerek és hivatásos kereskedők kiváltsága volt, sok magánbefektetőt arra ösztönöz, hogy teljes munkaidőben részvényeket eladva és vásárolva nekiálljon a mindennapi kereskedéshez. Némelyek még fényes karrierjüket is feladták, hogy nap mint nap ezzel foglalkozzanak. Miért? A Money című folyóirat ezt így magyarázza: „A vonzerő nyilvánvaló. Nincs főnökünk, teljes mértékben szabad kezet kapunk arra, hogy hogyan és mikor kötünk üzletet, és nagy valószínűsége van annak, vagy legalább is úgy tűnik, hogy rengeteg pénzt kereshetünk.” Egy 35 éves férfi évi 200 000 dollárt fizető állását hagyta ott, hogy otthon maradva részvényekkel kereskedjen. Így beszél erről: „Máskülönben hogyan tudnád elérni, hogy ne kelljen leltároznod, ne legyenek alkalmazottaid, ne kelljen pénzt kiadnod a bérelt helyiségért, és csak a számítógép billentyűzetén zongorázva teremtsd elő a megélhetésedre való pénzt?”

A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a részvényekkel való kereskedés nem olyan egyszerű, mint ahogyan az egy új befektetőnek látszik. Az üzletelés stresszhatásaira specializálódott egyik pszichiáter megjegyzi: „Az üzletelés megtévesztően egyszerűnek tűnik, bár szeretném megjegyezni, hogy valójában ez a »legköltségesebb« aranytojást tojó tyúk.” A pénzvilág híreinek és tanácsainak végeláthatatlan özöne nem szakad ránk mellékhatások nélkül. A fentebb már idézett Paul Farrell ezt mondja: „A tőzsdéző személyekre — a magánbefektetőkre és a brókercégek brókereire egyaránt — villámgyorsan zúduló, szakadatlan információáradat súlyos pszichés hatásokat idéz elő: felzaklatott idegállapotot, kudarcérzetet és stresszt.”

A túlzott önbizalom is csapdát jelenthet. Jane Bryant Quinn pénzügyi rovatvezető a kereskedők körében tapasztalható veszélyes magatartásformákra figyelmeztet: „Azt hiszed, hogy ha te állsz a kormányrúdnál, vagyis ha te kattintasz az  »egérrel«, akkor nem jöhet szélvihar, sőt mindig időben tudsz manőverezni.” Hozzáfűzi még: „Mivel hozzáférhetünk a profik által felhasznált információhoz, már kezdjük úgy gondolni, hogy mi is profik vagyunk.” Jóllehet a tőzsdepiacon egyik napról a másikra meggazdagodott befektetőkről szóló történetek nagy nyilvánosságot kapnak, a részvényadásvételnek megvannak a maga kockázatai. Vannak igen sikeres befektetők is, míg mások tetemes veszteségeket szenvednek el.

A befektetési tanácsadók arra sürgetik a lehetséges befektetőket, hogy mielőtt eldöntenék, melyik vállalat részvényeit vásárolják meg, vegyék figyelembe a következőket: milyen hírnévre tett szert az adott cég, mik a jövőbeli kilátásai, mekkora kereslet mutatkozik a termékei iránt, mekkora konkurenciája van, és még sok egyéb kérdést. Ezek az információk általában brókerektől és pénzintézetektől szerezhetők be. Sok befektető pénzügyi tanácsadóktól kér tanácsot részvény vásárlása előtt. * Egy vállalat hátterének a megvizsgálásával a befektető afelől is megbizonyosodhat, hogy pénzét nem fogják egy etikátlan cég támogatására felhasználni. (Lásd az Ébredjetek! 1962. február 8-ai angol számának a 21—3. oldalát.)

Lottózás cégekkel?

A tőzsdepiaccal együtt járó kockázatok alapján vajon a részvényvásárlást szerencsejátéknak tekinthetjük? Szinte minden pénzügyi befektetésben van némi kockázat. Vannak, akik ingatlanokat vásárolnak, és nem tudják, hogy tulajdonuk értéke az idő múlásával emelkedni vagy csökkenni fog-e. Mások bankban helyezik el a pénzüket, abban bízva, hogy megtakarított pénzük biztonságban lesz. Bár a tőzsdepiac valójában bonyolultabb dolog, egyszerűen úgy kell érteni, hogy aki részvényekbe fektet, abban a reményben vásárolja meg egy vállalat részvényeit, hogy az a vállalat sikeres lesz, és a részvények értéke növekszik majd.

Az ilyen befektetés abban különbözik a szerencsejátéktól, hogy a részvényes megvásárolt egy részt egy vállalatból. Ezeket a részvényeket el lehet adni valaki másnak, vagy meg lehet tartani a jövőbeli gyarapodás reményében. Ugyanez nem mondható el arról a személyről, aki egy kaszinóban tesz fel pénzt, vagy szerencsejátékot űzve fogadást tesz. Az esélyeit figyelmen kívül hagyva a szerencsejátékos arra törekszik, hogy megjósolja a bizonytalan kimenetelt, és elnyerje a vesztes vagy vesztesek tétjét.

Mekkora kockázatot engedjen meg magának egy befektető? Ez legyen mindenkinek a magánügye. Persze nem vallana meggondoltságra, ha valaki több pénzt kockáztatna egy befektetésben, mint amennyit hajlandó elveszíteni.

Kiegyensúlyozott nézet a pénzről

A mostani és a jövőbeli szükségleteik kielégítése érdekében egyesek úgy döntöttek, hogy befektetnek a tőzsdepiacon. Fontos, hogy milyen indítékkal hozunk pénzügyi döntéseket. A fentebb idézett Jane Bryant Quinn megállapítja: „Azok irigylése, akiknek ölükbe pottyant a gazdagság, a legártalmasabb befektetői ösztöneinket hozhatja ki belőlünk.” A fenti szavak mintha egy fiatalemberhez majdnem 2000 évvel ezelőtt írt levél tanácsát visszhangoznák: „Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Timóteus 6:9, 10).

Mindenki maga dönti el, hogyan fekteti be a pénzét. Józan észtől vezérelve, és megelégedve az élethez szükséges dolgokkal, egy befektető akkor jár el helyesen, ha az őt megillető helyén tartja a pénzügyleteit, és nem hanyagolja el a családi kötelezettségeit, valamint a szellemi szükségleteit.

[Lábjegyzetek]