Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

A britek és a szabad idő

1999-ben történt először, hogy egy átlagos brit ember több pénzt költött „a heti családi költségvetésből” a szabad idővel kapcsolatos árucikkekre és szolgáltatásokra, mint „lakásra, élelemre vagy valamilyen más fogyasztási cikkre” — tudósít a londoni Times című újság. 1968-ban egy család teljes kiadásának csupán 9 százaléka ment el a szabad időre, most viszont 17 százaléka. Martin Hayward fogyasztói tanácsadó ezt mondja: „Mivel most már mindannyian sokkal tehetősebbek vagyunk, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, a szabad idővel kapcsolatos sok vásárlás, melyet egykor luxusnak tekintettünk, most a legtöbb embernek alapvető szükségletnek számít. A szabadságolást most sokan »szükségletnek«, nem pedig »óhajnak« tekintik. Némelyek még az évenkénti három szabadságolást is alapvető szükségletnek tartják.” A családok manapság négyszer annyit költenek a video-, audioberendezésekre, valamint tévére és számítógépekre, mint 1968-ban. Sőt minden tizedik családban van internet, és minden harmadikban van számítógép.

Frissítő szundítás

A The New York Times szerint az a szokás, hogy koffeinnel próbáljuk átvészelni a kora délutáni álmos időszakot, épp az elérni kívánt hatással ellentétes hatást válthatja ki. „A koffeinfogyasztást letargia követi” — mondja dr. James Maas, a Cornell Egyetem alvásszakértője. „Ha adós vagy a testednek az alvással, akkor azt nem tudod műélénkítőszerekkel törleszteni.” A kávészünetek helyett Maas azt javasolja, hogy szundítsunk egyet — erről azt mondja, hogy „nagyban növeli azon képességünket, hogy koncentrálni tudjunk a részletekre, és hogy meg tudjuk hozni a döntéseket a kritikus kérdésekben”. Ha napközben szundítunk egyet, ami nem kell hogy 30 percnél hosszabb ideig tartson, akkor anélkül újulhat meg az energiánk, hogy ezután nehezünkre esne felkelni, vagy hogy megzavarnánk az éjszakai alvásunkat, írja a Times. „Nem kellene ferde szemmel tekintenünk a szundításra — mondja Maas. — Mindennapi tevékenységeink közé kellene iktatnunk.”

Juhokon nő a gyapot?

Egy nem régi felmérés szerint, melyet a Fiatal Gazdák Európai Tanácsa végzett, „az EU [Európai Unió] országaiban élő gyermekek 50 százaléka nem tudja, honnan származik a cukor, 75 százaléka . . . nem tudja, honnan kapjuk a gyapotot, és több mint 25 százaléka úgy gondolja, hogy ez a juhokon nő”. Ezenfelül Nagy-Britanniában és Hollandiában a kilenc-tíz évesek 25 százaléka gondolja, hogy a narancs és az olajbogyó a saját országában terem. A gyermekek leginkább nem a gazdaságokban találkoznak mezőgazdasági termékekkel, hanem a szupermarketekben, és főként az iskolában tanulnak a mezőgazdaságról. Többek között ezek lehetnek az okai annak, amiért a gazdálkodás mint foglalkozás manapság nem sok európai gyermeket vonz. A tanács azt mondja, hogy „az EU országaiban élő gyermekeknek átlagosan csupán 10 százalékáról mondható el, hogy »nagyon szeretne« mezőgazdasággal foglalkozni a jövőben”.

Mi lesz veled, barátság?

A hosszabb munkanapok, az üzleti ügyek miatti több utazás és az elektronikus berendezések nyújtotta szórakozás, mely „az embereken kívül minden mással kapcsolatba hoz bennünket”, nagy áldozatot követel a személyes barátságainktól, írja a The Wall Street Journal. „A barátokkal együtt töltött időt alábecsüljük, mint olyan szabad idős tevékenységet, amely elveszi a drága időnket a már amúgy is zsúfolt időtervünkből” — írja az újság. De akik elhanyagolják a barátságokat, azt tapasztalhatják, hogy családi tragédiák alkalmával „senki sincs mellettük” — mondja Jan Yager szociológus. Másrészt a tanulmányok azt látszanak igazolni, hogy akiknek jó barátaik vannak, általában kevésbé szenvednek a stressztől, betegségektől, sőt talán tovább is élnek. A Journal ezt írja még: „A titok nyitja annak felismerésében rejlik, hogy a barátságok megtartása külön erőfeszítést igényel, éppen úgy, mint ahogyan a munka és a család közötti egyensúly megtalálása is ezt igényli.”

„Nehézfiúk”

„Az ázsiai fiatalok egyik legkomolyabb egészségi gondja az elhízottság” — figyelmeztet dr. Csuang Lö-cse, egy táplálkozással foglalkozó tajpeji (Tajvan) társaság elnöke. Ázsia sok részén szép számmal vannak túlsúlyos gyermekek, különösen a városokban élő gyermekek és a fiúk körében, írja az Asiaweek. Egy nemrégen végzett pekingi tanulmány feltárta, hogy az általános és középiskolások több mint 20 százaléka túlsúlyos. A beszámoló szerint úgy tűnik, hogy az ázsiai fiatalok egyre több időt töltenek a tévénézéssel és a videojátékokkal. Mit lehet tenni? Az Asiaweek szerint a megoldás nem is annyira a gyermekek ételadagjának a csökkentésében rejlik, hanem inkább abban, hogy a gyermekeknek rendszeresen kellene mozogniuk, és egyúttal egészséges étrenden kellene élniük — olyanon, amely a zsíros falatok helyett főleg gyümölcsökből és zöldségfélékből áll. Dr. Csuang továbbá megjegyzi, hogy a siker kulcsa az lehet, ha élvezetessé tesszük a fizikai tevékenységeket. Ha nem változtatunk a szokásainkon, írja a beszámoló, akkor a túlsúlyos gyermekeknek magas vérnyomással, májbetegséggel, cukorbetegséggel és pszichés betegségekkel kell számolniuk.

Filmek kontra egyház

„A tizenéveseknek az olyan filmek, mint a Terminator 2., Titanic és a Csillagok háborúja, mélyebb vallásos élményt nyújtanak, mint a hagyományos egyházak” — szól a The Independent című londoni lap beszámolója. Dr. Lynn Clark, aki a Colorado Egyetem tömegtájékoztatási eszközöket kutató központjában dolgozik, megkérdezett 200 fiatalt, hogy melyik film hasonlított leginkább vallásos hitnézeteikhez. Sokan a Terminator 2-t mondták, amely a jó és a gonosz közötti harcról szól, és a főszereplő visszamegy az időben, hogy megmentsen egy messiásszerű gyermeket. Egy edinburghi (Skócia) konferencián felszólalva dr. Clark ezt a következtetést vonta le: „A fiatalok most Darth Vaderre és az X-akták című filmre tekintenek, mint olyan forrásokra, amelyek segítenek nekik megválaszolni az élettel kapcsolatos kérdéseket. Az X-akták című film vonzónak tűnik, mivel belemegy a világegyetemet irányító ismeretlen erő gondolatába is. Azokat a témákat feszegeti, hogy vannak a tudomány számára megmagyarázhatatlan dolgok. Ez vallásos kérdés, de a vallások nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a témával.”

Elfüstölt életek

„Minden elszívott cigaretta 11 perccel rövidíti a dohányos életét” — írja a University of California Berkeley Wellness Letter. A Bristoli Egyetem (Anglia) kutatói szerint így egy karton cigaretta elszívása másfél nappal rövidíti meg az életet, és ha napi egy dobozzal szív el, akkor élete végül évente közel két hónappal lesz rövidebb. A tudósok úgy kapták meg ezt a becsült értéket, hogy összehasonlították a dohányzó és a nemdohányzó emberek várható élettartamát. A kutatók megjegyezték: „Ebből a kutatásból mindenki megértheti, hogy a dohányzás magas árat követel.”

„Művész” elefántok

Az indiai Ottapalamban a bébielefántokat megtanítják képeket festeni úgy, hogy az állatok az ormányukkal fogják meg az ecsetet. A környezetvédők megszervezték az Ázsiai Elefántművészeti és Környezetvédelmi Programot, hogy az állatok festményeit értékesítve növeljék a pénzt az elefántok megóvására, tudósít a The Indian Express. Ganesan, egy hatéves, nagy agyarú elefánt szemmel láthatóan nagyon élvezi „művészi” pályáját. Amikor kedve szottyan festeni, lengeti a fülét, és elfogadja az idomárjától az ecsetet. Ganesan nem szereti, ha alkotás közben zavarják — még a madarak vagy mókusok jelenléte is feszélyezi. Néhány színes ecsetvonás után Ganesan megáll, és úgy néz ki, mintha a remekművét tanulmányozná. De nem minden elefántcsemete veszi jó néven az erőfeszítéseket, hogy „művészt” akarnak belőle faragni. Közülük néhányan úgy fejezik ki nemtetszésüket, hogy eltörik az ecseteket.

Időzített szülés

„A gyermekek megtanulják, hogy akkor szülessenek meg, amikor azt a kórház akarja” — írja az olasz Corriere della Sera című újság. Nemrég konferenciát tartottak az olaszországi Firenzében a szülésekről, és ezen Fred Paccaud svájci nőgyógyász megjegyezte: „A nyugati országokban a XIX. század óta 95 százalékkal csökkent a szombati és a vasárnapi szülések száma. Ez azonban még nem minden: Elmondhatjuk azt is, hogy a szülések többsége a szakszervezetek által elfogadott munkaidőben megy végbe, vagyis azokban a műszakokban, amikor a legtöbb orvos és nővér dolgozik.” A szüléseket vagy gyógyszerekkel, vagy császármetszéssel kényszerítik ki. „Azzal kell szembenéznünk, hogy a szülést a gyógyszerektől és a sebészeti beavatkozásoktól tesszük függővé — mondja Angelo Scuderi firenzei nőgyógyász. — Egyszeriben nagyon megnövekedett a császármetszéses esetek száma, melyek mostanra [a szülések] több mint 20 százalékát teszik ki.” Carlo Romanini professzor, a Szülész-nőgyógyászok Olasz Társaságának elnöke azonban azt állítja, hogy „nem kényelmi szempontok miatt »időzítjük« a szüléseket”, hanem azért, hogy megóvják az anyukákat és a csecsemőket az előre nem látható komplikációktól. „Sokkal jobb, ha akkor megy végbe [a szülés], amikor a kórházban az egész személyzet dolgozik, és képes biztosítani a lehető legjobb ellátást” — mondta.