Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hova lett a „biztos állásom”?

Hova lett a „biztos állásom”?

Hova lett a „biztos állásom”?

GRAHAM * 37 évig dolgozott egy nagy ausztrál vállalatnál. Ötvenes évei végén váratlanul felmondtak neki, s közölték vele, hogy munkájára néhány hét múlva már nem tartanak igényt. Meg tudjuk érteni elképedését, mely megdöbbenést és a jövőbeli jóléte miatti mély aggodalmat tükrözött. „Hova lett a »biztos állásom«, melyről azt gondoltam, hogy biztosan az enyém marad addig, amíg nyugdíjba nem vonulok?” — tűnődött Graham.

Persze nem szokatlan, és nem is új keletű, ha valaki elveszíti az állását. Viszont újnak számít ebben a munkavállaló generációban, hogy világviszonylatban milyen sokan veszítik el az állásukat. Kétségtelenül sok oka van annak, ha valaki elveszíti az állását — ezek közül az egyik legfőbb ok, úgy tűnik, a létszámleépítés. Mi a létszámleépítés, és hogyan alakult ki?

A változásban lévő munkahely

A gazdaság manapság egyre inkább globalizálódik. Ez különösen az Egyesült Államokban valósult meg az 1970-es évek végén, amikor a vállalatok felfigyeltek arra, hogy egyre többen vásárolnak tengerentúlról érkező autókat, elektronikai berendezéseket és sok más árucikket.

Abbeli erőfeszítésükben, hogy versenyképessé váljanak, és csökkenteni tudják az előállítási költségeket, az amerikai vállalatok kezdték csökkenteni a munkások létszámát, és javítottak a termelési módszereken, valamint korszerűsítették a berendezéseiket. Az az eljárás, amelyet a munkaerő csökkentésére alkalmaztak, létszámleépítésként vált ismertté. A folyamatot a következőképpen lehet leírni: „Egy szervezet munkaerejének csökkenése, mely általában az elbocsátások, a korai nyugdíjba vonulásra való buzdítás, az áthelyezések és a természetes létszámcsökkenés miatt következik be.”

Néhány évig főleg a fizikai dolgozókat érintette a létszámleépítés. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején azonban ez az eljárás egyre több értelmiségit is kezdett érinteni, különösen a középszintű vezetőket. Ezek az irányzatok hamarosan az összes iparilag fejlett nemzetet sújtották. És ahogy a pénzügyi nyomás folytatódott, a kormányzatok és más munkaadók további létszámleépítéssel akarták csökkenteni a kiadásaikat.

Sok dolgozó embernek a biztos munka fogalma nem létezik többé. Egy szakszervezeti tisztviselő ezt mondja: „Azok az emberek, akik 10, 15 vagy 20 éven keresztül hűségesen dolgoztak, azt látják, hogy a rendkívül biztos szerződésüket széttépik, őket pedig elbocsátják munkahelyükről.” Delorese Ambrose a Healing the Downsized Organization című könyvében elmagyarázza, hogyan született meg 1956-ban az „ember, aki a vállalatának él” kifejezés, amellyel egy tipikus munkavállalót jelölnek. Hozzáfűzi még: „Akár szakszervezeti dolgozóként, akár igazgatóként dolgozott, a biztonság érdekében, vagyis hogy biztos állása legyen, a szervezetnek áldozta anyagi javait, társadalmi életét, és odaadta lojalitását. Világosan látható, hogy ilyen megállapodás a modern vállalatoknál már nem létezik.”

Világszerte több millió munkás veszíti el állását a létszámleépítés miatt, és a foglalkoztatottak egyetlen csoportja sem menekül meg ettől. Egyedül az Egyesült Államokban tekintélyes számú alkalmazottat érint ez a helyzet — több millióan veszítik el állandó munkahelyüket. Sok más országban is hasonló létszámleépítés tapasztalható. Ezek a rideg statisztikák önmagukban véve azonban még nem érzékeltetik a mögöttük lévő emberi szenvedést.

Kedvezőtlen hatások

A cikk elején említett Graham ezt mondta: „Valóságos lelki sérülést kell elszenvedned.” Elbocsátását „egy betegséghez, vagy megsemmisítő fizikai összecsapáshoz” hasonlította.

Amikor a lojalitást nem jutalmazzák, az emberek úgy érzik, becsapták őket, mivel a vállalatukért hozott áldozataikat nem értékelik. Bizalmuk megrendül, különösen akkor, amikor sok, vezetői állásban lévő végrehajtó tisztviselő hatalmas jutalmat kap azért, hogy leépíti a vállalaton belül a dolgozók létszámát. Továbbá az állandó jövedelemforrás hirtelen elvesztése veszélyezteti a munkanélkülit abban, hogy képes lesz-e kifizetni a jelzálogkölcsöneit, más tartozásait, a családtagok számára a biztosítást és az iskoláztatást, valamint meg tudja-e tartani életstílusát, a hobbijait és személyes dolgait. Emiatt a kétségbeesés és az értéktelenség érzése lehet rajta úrrá.

Mivel a stabil, értelmes munka nagyban hozzájárul az önértékeléshez, képzeld el, mennyire lesújthatja a munkanélküliség azokat, akik rokkantak, szakképzetlenek vagy idősebbek. Egy ausztrál felmérés megmutatta, hogy a 45 és 59 év közöttiek körében a legvalószínűbb, hogy elbocsátják őket. És ez az a korcsoport, amely a legnehezebbnek találja a változáshoz való alkalmazkodást.

Milyen lehetőségeik vannak? A részidős vagy az alacsonyabb bérezésű munka biztosan jobb, mint a munkanélküliség. Ez azonban alacsonyabb életszínvonalat jelenthet. Megállapították, hogy az elbocsátott dolgozóknak csupán körülbelül az egyharmada talál végül olyan munkahelyet, amely éppen olyan jól fizet, mint az előző. Ez fokozza a stresszt a családban.

Még talán a jelenlegi munka sem tölt el elmebeli békével. Ez azért van így, mert az állásod elvesztésének kilátása talán nem nyilvánvaló, ám mégis pusztító hatással lehet rád. A Parting Company című könyv ezt írja: „Ha idő előtt az állásod elvesztésén gondolkozol, az olyan, mintha azon gondolkoznál, hogy mi a legjobb módja annak, hogy elüssön egy teherautó. Ritkán jutsz el odáig, hogy kipróbáld a legfényesebb ötleteidet, mivel az elbocsátás is, meg az autó is váratlanul érkezik.”

Milyen hatással van a fiatalokra a munkanélküliség? Egy oktatási és tudományos területen végzett felmérés után ezt állapították meg: „Az egyik legfőbb külső bizonyítéka annak, hogy valaki elérte a felnőttkort, hogy teljes idejű munkakörben tudott elhelyezkedni — ez a felnőttek világában és az ő mércéjük szerint az »igazi« felnőttkor kezdetét jelezte, mellyel együtt járt az anyagi függetlenség is.” Ha az emberek úgy érzik, hogy a munkába állás jelzi az igazi felnőttkor kezdetét, akkor a munkanélküliség pusztító hatással lehet a fiatalokra.

A munkanélküliség kiheverése

Hogy miként küzdünk meg a munkahely elvesztésével, azt ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor egy aknamezőn sétálunk keresztül. A Parting Company című könyv a haragot, a szégyen érzését, a félelmet, a szomorúságot és az önsajnálkozást említi meg, mint az ilyenkor leggyakrabban átélt érzéseket. Nehéz ezekkel az érzésekkel megbirkózni. A könyv írója megjegyzi: „Nehéz feladattal bíztak meg: döntened kell a jövődről. Nem te kérted ezt a feladatot, és valószínűleg nem is tudod, mit kell csinálni, majd hirtelen nagyon egyedül érezheted magad.” Az egyik legnehezebb feladat, amellyel a munkanélküli szembekerül, hogy elmagyarázza a családjának, miért bocsátották el hirtelen a munkahelyéről.

Van azonban néhány gyakorlatias módszer arra, hogy miként lehet megbirkózni a létszámleépítés hatásaival. Első lépésként azonnal csökkentsd az életszínvonaladat — ezt úgy tedd meg, hogy tervezz meg egy olyan életvitelt, amely egyszerűbb, mint amilyenhez hozzá vagy szokva, és élj is ennek megfelelően.

Íme néhány javaslat, melyek segíthetnek kezelni a helyzetet, jóllehet nem oldják meg teljesen a gondot. Először is légy tudatában, hogy a munkahely váratlan elvesztésének napjainkban reális esélye van. Az életkorodtól és a tapasztalatodtól függetlenül tervezd úgy az életmódodat, hogy ezt a lehetőséget is figyelembe veszed.

Másodszor: Légy óvatos, hogy felveszel-e nagy összegű kölcsönt olyan árucikkekre, amelyek nem létfontosságúak az élelmezéshez és ruházkodáshoz. Ne költs többet, mint amennyit anyagi eszközeid engednek, és ne számíts arra, hogy majd az előléptetéseddel vagy az általános fizetésemeléssel járó leendő jövedelmedből ki tudod fizetni az adósságaidat. Napjaink gazdasági üzenete az, hogy nincs hosszú távú jövő, amelyre támaszkodni lehet.

Harmadszor: Találd ki, hogyan lehetne egyszerűsíteni az életmódodon, és csökkentsd a meglévő anyagi kötelezettségeidet. Ez magában foglalja, hogy megszabadulsz az olyan dolgok miatti adósságaidtól, amelyek nem létfontosságúak az ésszerűség keretein belül lévő egyszerű, egészséges életmódhoz.

Negyedszer: Gondold át az életcéljaidat, a szellemieket és a világgal kapcsolatosakat, és ha kell, változtass rajtuk. Így majd mérlegelni tudod minden olyan döntésedet, amely nem egyezik meg a céljaiddal, és meg tudod becsülni, hogy milyen hatásuk lesz ezeknek.

Végül ne tekints sóvárogva a körülötted élő emberek életmódjára, akik nem élnek olyan takarékosan, nehogy megkívánd azokat a dolgokat, amelyek nekik vannak, és nehogy elcsábítson az ő életmódjuk.

Ez a néhány javaslat segíthet neked és a családodnak, hogy ne bízzatok ennek az igen bizonytalan világnak a bizonytalan gazdagságában, valamint még abban is segíthet, hogy sok olyan gondtól mentesek maradjatok, amelyet korunk sokféle életmódja ránk zúdít.

Felix Rohatyn, aki korábban befektetési bankárként dolgozott, ezt mondja: „Valami alapvetően nincs rendben a társadalmunkban, ha az egyik ember munkanélkülisége egy másik ember jólétét biztosítja.” Ez a rendszer alapvetően olyan rossz, hogy hamarosan egy másik világ fogja felváltani, ahol a „biztos állás” fogalma jelenlegi képzeletünket felülmúlva fog értelmet kapni (Ézsaiás 65:17–24; 2Péter 3:13).

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. A nevet megváltoztattuk.

[Oldalidézet a 14. oldalon]

„Valami alapvetően nincs rendben . . . , ha az egyik ember munkanélkülisége egy másik ember jólétét biztosítja”

[Kép a 15. oldalon]

Találd ki, hogyan lehetne egyszerűsíteni az életmódodon