Egészségesebben — Új irányzat?

Nem sok téma van, amely jobban érdekelné az embereket, mint az egészség. Időnként úgy tűnik, hogy annyi vélemény létezik, mint ahányan az egészségügyben dolgoznak. Az Ébredjetek! nem akar állást foglalni ebben a kérdésben, hanem inkább arra törekszik ezzel a cikksorozattal, hogy beszámoljon azokról az egyre nagyobb teret hódító gyógymódokról, amelyeket általában alternatív gyógyászatnak nevezünk. Sem az általunk megtárgyalt gyógykezelések, sem más gyógykezelések mellett nem foglalunk állást. Sok gyógymódot nem is fogunk megemlíteni, melyek közül néhány igen népszerű, néhány pedig vitatható. Úgy gondoljuk, az egészséggel kapcsolatos oktatás általában véve hasznos, de az ebben a témában felmerülő kérdésekben teljes egészében az egyénnek saját magának kell döntenie.

MINDENKI szeretne egészséges lenni. A jó egészséget azonban nehéz lehet elérni, ami azon emberek számából is látható, akiknek valamilyen panaszuk van. Néhány embernek úgy tűnik, hogy napjainkban többen betegek, mint ezelőtt valaha.

A betegségekkel szembeni harc sok orvosnak leginkább olyan gyógyszerek felírását jelenti, amelyeket gyógyszergyárak fejlesztenek ki, és erőteljesen reklámoznak. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt évtizedekben az ilyen gyógyszerek iránti kereslet világszerte rendkívül megnőtt: régebben csupán néhány milliárd dollárt költöttek rájuk évente, most viszont már több százmilliárdot. Mi lett ennek a következménye?

A receptre kapható gyógyszerek már sok embernek segítettek. De vannak olyanok is, akik szednek ugyan gyógyszert, állapotuk mégsem változik, sőt rosszabbodik. Ezért egyesek újabban másfajta gyógykezelési módszerekhez fordulnak.

Mihez fordulnak sokan?

Ahol a modern, hagyományos gyógyászat az elfogadott gyógyászat, ott most sokan az alternatív, más néven a kiegészítő gyógyászathoz fordulnak. „Úgy tűnik, leomlik az a berlini fal, amely sokáig az alternatív gyógyászat és a jelenlegi gyakorlatban alkalmazott gyógyászat között emelkedett” — írta a Consumer Reports című folyóirat 2000. májusi száma.

A The Journal of the American Medical Association (JAMA) 1998. november 11-ei száma megjegyezte: „Az alternatív gyógykezelési eljárások — amelyeket a működésük alapján úgy lehetne meghatározni, mint olyan beavatkozásokat, melyeket nem tanítanak széles körben az orvosi egyetemeken, és nem általánosan elfogadottak az Egyesült Államok kórházaiban — országszerte egyre nagyobb figyelmet kapnak a hírközlő eszközökben, az orvostársadalomban, a kormányhivatalokban és a nyilvánosság körében.”

Az újabb irányzatokat megfigyelve azonban a Journal of Managed Care Pharmacy 1997-ben ezt írta: „A múltban a hagyományos orvoslást folytató orvosok szkeptikusan tekintettek az alternatív gyógykezelési módszerekre, ám jelenleg az Egyesült Államok 27 orvosi egyeteme [egy újabb jelentés szerint 75 egyetem] kínálja fel, hogy az alternatív gyógyászatot fakultatív tárgyként lehet választani — többek között ilyen a Harvard, a Stanford, az Arizona és a Yale Egyetem.”

A JAMA leírta, mit csinál sok beteg abbeli erőfeszítésében, hogy javuljon az egészsége. Ezt olvashatjuk: „1990-ben becslések szerint minden ötödik ember (19,9 százalék), aki elment az orvoshoz valamilyen panasszal, alternatív gyógyászathoz is fordult. Ez az arány 1997-ben emelkedett — ekkor már közel minden harmadik személy (31,8 százalék) alkalmazott ilyen gyógykezelést.” A cikk még ezt is megjegyezte: „Az Egyesült  Államokon kívül végzett országos felmérésekből kiderül, hogy az alternatív gyógyászat az iparilag fejlett országokban mindenütt népszerű.”

A JAMA szerint Kanadában a lakosság 15 százaléka, Finnországban a 33 százaléka, Ausztráliában pedig a 49 százaléka alkalmazott alternatív gyógykezelést a közelmúltban, egy egyéves időszak alatt. „Figyelemre méltó az alternatív gyógyászat iránti érdeklődés mértéke” — ismerte el a JAMA. Különösen azért figyelemre méltó, mert az alternatív gyógymódokra csak ritkán terjed ki a biztosítás. A JAMA cikke így fejeződik be: „Az alternatív gyógymódok iránti valódi érdeklődést a jelenlegi alkalmazásából nem lehet lemérni, hanem valószínűleg majd csak a jövőben, amikor már ezeket a kezelési módokat is támogatni fogja a társadalombiztosítás.”

Sok országban már régóta általános gyakorlat az, hogy az alternatív gyógyászatot a hagyományos orvoslással együtt alkalmazzák. Dr. Peter Fisher, a Londoni Királyi Homeopátiás Kórház munkatársa megjegyezte, hogy a kiegészítő gyógyászat fő formái „sok helyen már tulajdonképpen hagyományosnak számítanak. Nincs többé két külön, vagyis hagyományos és kiegészítő gyógyászat. Csak jó és rossz gyógyászat létezik.”

Így sok szakképzett orvos most elismeri mind a hagyományos, mind pedig az alternatív gyógymódok értékét. Nem tartanak ki amellett, hogy a beteg vagy az egyik, vagy a másik fajta gyógymódot fogadja el, hanem azt javasolják, hogy az összes létező gyógykezelés közül azt fordítsa a javára a páciens, amelyik számára hatásos.

Milyen gyógykezelési eljárásokat foglalhat magában az úgynevezett alternatív, vagyis kiegészítő gyógyászat? Mikortól létezik, és honnan ered némelyikük? És miért alkalmazzák oly sokan őket?