Olvasóink írják

Apa nélküli családok Köszönöm szépen „Az apa nélküli családok legyőzhetik a nehézségeket” (2000. február 8.) című cikksorozatot. Annyira megkeseredtem a válásom miatt, hogy harcolni akartam a lányom kizárólagos felügyeleti jogáért. De ezek a cikkek felismertették velem, hogy lányomnak szüksége van arra, hogy a lehető legjobb kapcsolata legyen az édesapjával. A felügyeleti jogért vívott harc nem oldja meg a nehézségeket.

L. D., Guam

Egyedülálló anyaként mindig keményen dolgoztam, hogy a bibliai alapelvek szerint neveljem fel a fiamat. Volt férjem azok közé tartozik, akikre teljesen ráillik az az általatok használt kifejezés, hogy „rideg közömbösség”, mivel egyáltalán nem érdeklődik a fia iránt. A fiamat mégis arra tanítom, hogy szeresse és tisztelje őt, éppúgy, ahogy a cikkben tanácsoltátok. Nagyon buzdító volt megtudni, hogy helyesen cselekszem.

R. S., Brazília

A szüleim ötéves koromban váltak el. Apám sohasem mutatta még a legcsekélyebb érdeklődést sem a gyermekei iránt. Néha úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha nem is ismerem őt, mint hogy tapasztalnom kelljen a közömbösségét. Hála Jehovának, már fiatalon elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. A bibliai igazságok megismerése segített, hogy felülemelkedjek a magárahagyatottság és a neheztelés érzésén.

C. B., Puerto Rico

Most már csaknem hét éve egyedül nevelem három fiamat, és ez időnként egyáltalán nem könnyű. Olykor például nagyon nehéz a fiúkat kordában tartani. Mégis teljes szívemből szeretem őket, és hálás vagyok Jehovának, hogy vannak nekem. A legidősebb nemrégiben keresztelkedett meg, s ez azt mutatja, hogy nem voltak hiábavalók az erőfeszítéseim. Az effajta cikkek buzdítanak, hogy tartsak ki. Gyakran el fogom olvasni őket.

N. B., Kanada

Édesapám akkor hagyott ott minket, amikor hatéves voltam. Ma már 21 éves vagyok, és csak most ismerem fel, milyen hatással volt rám mindez. Eddig rettenetesen féltem a házasságtól, mivel azt gondoltam, hogy a választott férfi valószínűleg úgyis el fog hagyni. Ezenkívül úgy éreztem, hogy semmit sem tudnék adni egy férfinak, mivel nem tudom, milyen egy jól működő család. Ám ez a cikk nagyon megvigasztalt. Tudatta velem, hogy egy nap kiegyensúlyozott, hűséges és szerető feleség lehetek.

E. V. W., Egyesült Államok

Nehézségek a barátságban Sokszor akartam már írni nektek, de még nem tettem meg. Most olvastam el a „Fiatalok kérdezik: Miért bántott meg a barátom?” (2000. február 22.) című cikket. Súlyos nehézségek adódtak egy közeli barátommal ápolt kapcsolatomban, és azon kaptam magam, hogy haragszom a barátomra. Ez a cikk pont jókor jött.

C. V., Olaszország

Az egyik barátnőm megbántott. A cikk segített meglátnom: mivel tökéletlenek vagyunk, időnként felbosszantjuk egymást. Azt tettem, amit a cikk mondott, és tisztáztam a kérdést a barátnőmmel.

N. T., Trinidad

Tizennyolc éves vagyok, és két jó barátnőm van. Az egyik jóval idősebb, mint én, a másik pedig két évvel fiatalabb. Nos, a fiatalabbal az utóbbi időben nem volt teljesen rendben a kapcsolatunk. A cikk időben érkezett. A Kolosszé 3:13 arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy Jehova már számtalanszor készséggel megbocsátott nekünk, s ezért nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak. Az utolsó bekezdés teljesen megértette velem a lényeget. Mindannyian olyan barátok szeretnénk lenni, mint amilyenről a Példabeszédek 18:24 (NW) ír: „létezik olyan barát, aki ragaszkodóbb, mint egy testvér.”

W. C., Egyesült Államok