Ismerkedj meg Ausztrália fullánktalan méhecskéivel!

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

ÉREZTÉL már úgy, hogy nyugtatólag hat rád a szorgos méhecskék andalító döngicsélése, amint serényen egyik virágról a másikra szállnak a kora tavaszi ragyogó napsütésben? Igazán gyönyörű rovarok! Csak ne szúrnának!

Talán meglep, ha megtudod, hogy vannak olyan méhecskék is, amelyek nem szúrnak. Ezeket ausztrál fullánktalan méheknek hívják, és Kelet-Ausztrália sok részén megtalálhatók. A fullánktalan méhecskék hosszúsága alig haladja meg a 4 millimétert. Fekete színűek, arcukat és oldalukat pedig sűrű, fehér szőrzet borítja. Közülük soknak apró sárga pöttyök vannak a középső testszelvénye hátsó szélén. A Queensland legészakibb csücskétől Új-Dél-Wales déli részéig húzódó partvonalon legalább tíz fullánktalan méhfajt lehet felfedezni. Némelyik a kontinens trópusi éghajlatú, Északi terület nevű részén is fellelhető.

Gondold csak el, milyen jó azoknak, akik kiveszik a mézet a kaptárakból. Egy méhész azt mondja, hogy ha más méhfajokkal „dolgozok, akkor méhészálarcot és magas nyakú pulóvert viselek, de ha velük [a fullánktalan méhecskékkel] van dolgom, akkor semmit sem kell felvennem, hogy megvédjem magam. Még öt perccel azután is, hogy kinyitom a kaptárt, a méhecskék úgy dolgoznak, mintha ott sem lennék.”

A fullánktalan méhecskék kaptárai teljesen mások, mint a többi méhecskééi. Sőt mi több, ezeket a kaptárakat gyakran fészeknek nevezik. Ezek a méhecskék nem a megszokott hatszögű sejtekben tárolják a mézüket és a virágporukat, hanem ovális alakú tartályocskákat építenek fürtszerű elrendezésben. Miután a tartályocskák megteltek, lezárják őket, majd más tartályocskákat építenek a lezártakra vagy azok köré.

A fészek belseje

Járjuk be a fészek belsejét, mely mintegy 15 000 fullánktalan méhecskének ad otthont. De azért vigyázzunk magunkra, mert bár ezek a méhecskék nem szúrnak, a rágójukkal még megmarhatnak.

A fészek folyosóján haladva serény méhecskéket láthatunk tevékenység közben. Ezek a  méhecskék igazi csapatmunkában dolgoznak. Mindegyik pontosan tudja, mit és hol kell elvégeznie. Ott van például egy apró méhecske, amely egy új méztartályocskát formáz és fényesítget, mintha gondosan követne egy tökéletes tervrajzot. Négy másik méhecske mellettünk most zár le egy tartályocskát, mely éppen megtelt mézzel. Egy nagy háromdimenziós rácsozatba építik a méztartályocskákat. Ez a mérnöki remekmű segít megtartani a méz súlyát.

Most belépünk a következő helyiségbe. Nézd csak, ott van egy méhecske, amely sokkal nagyobb a többinél. Ez a királynő teljes pompájában! Milyen gyönyörű: fényes fekete-arany csíkos ruhájában van, körülötte pedig szorgos méhecskék tömege nyüzsög! A királynő most rakja le a petéket abba a 60 lépsejtbe, amelyet neki készítettek. Mennyire sugárzik róla a finomság, és az, hogy gondosan végzi a dolgát! Egy anyukára emlékeztet bennünket, amint bölcsőbe teszi gyermekét. És figyeld csak, milyen gyorsan zárják le a sejteket a dolgozók, miután a királynő belerakta a petét. A munka percek alatt kész is van.

Amikor a peték kikelnek

Amikor a peték kikelnek, mindegyikből apró lárva vagy álca lesz, mely megeszi, amit a sejtben már előre elkészítettek neki. Miután kinövi a viaszos sejtet, a lárva selyemgubót sző magának, és ebben a gubóban alakul át méhecskévé azt követően, hogy túljutott a bábállapoton. Később előjön a gubóból, és munkához lát — ezt azután teszi, hogy néhány dajkaméhecske babusgatta egy kicsit. Mi történik a viaszos sejtekkel? Azonnal összegyűjtik, és újrahasznosítják őket. Ha egyszer a méhecskék kijönnek a gubójukból, a gubókra nincs többé szükség. Ha ott maradnának, akkor csak rendetlenséget okoznának a fészekben. Így számos takarító méhecske eltünteti a maradványokat.

Sok fullánktalan méhfaj cerumennek nevezett építőanyagot készít. Ezt úgy állítják elő, hogy a méhecskék a saját testükből származó viaszt  a különböző növényekről gyűjtött gyantával és viasszal összekeverik. A cerument az oszlopokból, tartógerendákból és összekötő pillérekből álló keret megépítésére, valamint az összes illesztési hely megerősítésére használják. Amint kialakítják ebben a keretben a méz és a virágpor tartályocskáit, a méhecskék a tartályocskákban körbe-körbe szaladgálnak, hogy így alakítsák és összenyomják a cerument. Ezután a tartályocskákat megtöltik, és tárolás céljából lezárják. Úgy tűnik, a méhecskék ösztönösen tudják, hogy az adott időszakban mely növények hasznosak számukra, és azt, hogy milyen veszélyeket rejt az adott időszak időjárása. Látszik rajtuk, hogy nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a táplálék megszerzése és tartósítása feltétlenül szükséges az életben maradásukhoz.

A méhecskék elhagyják a fészket, és építőanyagot, nektárt, valamint virágport keresnek. A fészken kívül a méhecskék szakképzett pilótákká és navigátorokká válnak. A méhecskék azt is pontosan tudják, hogy mit kell gyűjteniük, és hogy hol találják azt meg.

Új otthon építése

Ahogy az állam növekszik, a fészek egyszer csak teljesen megtelik. És most mi lesz? „Építenünk kell egy másik lakóhelyet” — szól az üzenet a méhcsaládnak. Megesik, hogy egy felderítőt küldenek ki, hogy tanulmányozzon egy üreget, amely megfelelő lehet a fészeknek. Utána a „mérnökök” is elmennek oda. Általában 30-50 „szakmabeli” több órán keresztül vizsgálgatja az üreg belsejét, mintha vonalakat és oszlopokat jelölne ki benne. Majd miután megállapították, hogy az alap megfelelő, hazatérnek, hogy beszámolót tartsanak. Ezután, általában 48 órán belül, megérkeznek maguk az „építők”. A brigádban ezernél is több méhecske lehet, de a királynő nincs köztük. Gyorsan munkához látnak, építőanyagot és táplálékot hoznak az előző fészekből.

Ezen új fészek királynőjének érkezésére készülve meg kell építeni a bölcsődét, amely tartani tudja a megfelelő hőmérsékletet a fészekben, mely körülbelül 30 °C. Hogy ez sikerüljön, a dolgozók cerumenfallal veszik körül a fészket, mintha becsavarnák azt egy takaróba. Olyan, mintha ezek az okos méhecskék is tudnák, hogy a petéknek melegben kell lenniük. Most, hogy már minden készen áll, körülbelül a kilencedik napon hozzák ide az új királynőt, aki az előző fészekben fejlődött ki. Ő rögtön elkezdi lerakni a petéit, s így több alattvalója lesz a palotájában.

Akik az előző fészekből költöztek át ide, fokozatosan kihalnak, és őket az új, fiatal méhecskék generációja váltja fel, akik már itt születnek. Idővel az ebben a fészekben élő méhecskék is szükségesnek találják, hogy egy másik lakóhelyet építsenek. Ezzel folytatódik az a bámulatos körforgás, amelyet egy felülmúlhatatlan Teremtő hozott létre!

[Kép a 13. oldalon]

A fullánktalan méhecskék nem hatszögű sejteket építenek, hanem ovális alakú tartályocskákat, fürtszerű elrendezésben

[Kép a 14. oldalon]

Ausztráliában legalább tíz fullánktalan méhfajt lehet felfedezni