Isten hozott a Barranca del Cobrénál!
Isten hozott a Barranca del Cobrénál!
AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A TERMÉSZETI csodának számító Barranca del Cobre (Réz-szakadék, Copper-kanyon) az észak-mexikói hegylánchoz, a Sierra Madre Occidentalhoz tartozik, és nagyjából 50 000 négyzetkilométernyi területet ölel fel — vagyis körülbelül akkora, mint Costa Rica.
A név azonban némileg megtévesztő. A Barranca del Cobre, vagyis Copper-kanyon nem csupán egy kanyonból áll, hanem húsz egybefüggő kanyon láncolatából. Ezek egyike a Barranca del Cobre, amiről az egész rendszer kapta a nevét. Richard Fisher kutató szerint ezek közül a kanyonok közül legalább három mélyebb, mint az Egyesült Államokban található Grand Canyon. *
A Barranca del Cobre rendkívüli kiterjedése miatt a legtöbb turista csupán néhányat tud felkeresni a kanyon számtalan természetes kilátóhelyéből. A leglenyűgözőbb látvány a Cobre, Sinforosa és Urique nevű kanyonok felé nyílik. Néhányan azonban úgy érzik, hogy a legpompásabb látvány az El Divisadero nevű állomáson fogadja a látogatókat. Innen jól látni a Barranca del Cobre, del Urique és del Tararecúa találkozási helyét.
Változatos éghajlat
A hirtelen magaslati változások hatással vannak a Barranca del Cobre éghajlatára és növényzetére. Miguel Gleason első kézből tapasztalta ezt, amikor ő és a csoportja leereszkedett a Barranca del Uriquén. A México Desconocido című folyóiratban ezt írja: „Kezdett melegünk lenni. A fenyőerdők eltűntek, átadva helyüket a trópusi növényzetnek, például banánligeteknek, avokádófáknak, sőt narancsfáknak. Nem hittünk a szemünknek. Elég annyi, hogy soha életemben nem jutottam el ilyen hamar és ennyire kis távolságot megtéve hideg erdőkből meleg, szubtrópusi területekre.”
A kanyonok fennsíkjait a fenyőfák tizenöt és a tölgyfák huszonöt faja tarkítja. Vannak nyárfák és borókafenyők is a Barranca del Cobrénál. Nyáron az egész hegylánc a virágok sokféleségének a takarójába burkolódzik. Ezek némelyikét a helyi lakosok, akik tarahumarákként ismertek, élelmiszerként vagy természetes gyógyszerként használják. A hegylánc éghajlata a tengerszint feletti több mint 1800 méteres magasságban az év nagy részében a mérsékelt és hideg között váltakozik. A tél enyhe esőket és olykor még hóesést is hoz magával.
Amint a látogatók leereszkednek, észreveszik, hogy különféle fák és kaktuszok kezdenek megjelenni. Lejjebb érve szubtrópusi éghajlatra jutnak. Ezt az éghajlatot kellemes telek jellemzik, 17 Celsius-fokos átlaghőmérséklettel. A nyarak viszont elég elviselhetetlenek ebben a zónában, mivel a hőmérséklet 35 és 45 Celsius-fok között mozog, az eső pedig sokat esik. Ettől annyira felduzzadnak a folyók, hogy kiáradnak.
A tájat még szebbé teszi két fenséges vízesés. A világ egyik legmagasabb vízesésének, a Piedra Voladának a vize 453 méteres magasságból zúdul alá, a Basaseachi vízesésé pedig 246 méter magasból.
A vadvilág mentsvára
A Barranca del Cobre a vadvilág nagy változatosságának ad otthont. Állítólag a Mexikóban nyilvántartásba vett emlősök 30 százaléka ezen a területen él. Ilyen állat például a baribál, puma, kanadai vidra, fehérfarkú virginiai szarvas, farkas, örvös pekari, vörös hiúz, mosómedve, amerikai borz, kámzsás bűzösborz, denevér, mókus és mezei nyúl.
A madaraknak mintegy 400 faja talál otthonra a Barranca del Cobrénál, többek között a szirti sas és a vándorsólyom. A kanyonok épp megfelelő helyen vannak Észak- és Közép-Amerika között ahhoz, hogy a vonuló madarak a tél eltöltésére ide látogassanak. Más madarak épp csak megállnak itt pihenni az útjuk folytatása előtt.
A Barranca del Cobre létrejötte egyértelműen annak a Teremtőnek az érdeme, aki minden természeti csodát létrehozott, vagyis Jehova Istené. Ahogy egyszer Dávid király kifejezte: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied!” (1Krónika 29:11).
[Lábjegyzet]
^ 4. bek. A Barranca del Urique mélysége eléri az 1879 métert, a Barranca del Sinforosáé az 1830-at, a Barranca del Batopilasé az 1800-at. A Grand Canyon körülbelül 1600 méter mély.
[Kiemelt rész/kép a 18. oldalon]
Kilátás a vonatból
A Chihuahua-pacifico vasút 941 kilométert tesz meg az amerikai—mexikói határ mentén található Ojinagából a Csendes-óceán partjánál található Topolobampói-kikötőig. Útközben átszeli a Barranca del Cobrét is. A terep jellegzetességeit tekintve a vasút kialakítása jelentős mérnöki bravúr volt. Az út során a vonat áthalad harminchét nagyobb hídon. A leghosszabb 500 méteres, és a Fuerte-folyón ível át. A legmagasabb 90 méteres magasságban emelkedik a Chínipas-folyó fölé.
A vonat kilencvenkilenc alagúton halad át. A leghosszabbat, mely 1810 méter hosszú, El Descansónak nevezik. Az utazás közben a turisták megcsodálhatják a Barranca del Cobre szemet gyönyörködtető panorámáját.
[Térkép a 15. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
MEXIKÓ
CHIHUAHUA
Ojinaga
La Junta
Chihuahua
A BARRANCA DEL COBRE TERÜLETE
Creel
El Divisadero
Topolobampo
[Kép a 15. oldalon]
A Basaseachi vízesés
[Forrásjelzés]
© Tom Till
[Kép a 16–17. oldalon]
Kilátás az El Divisaderóról
[Forrásjelzés]
© Tom Till
[Kép a 17. oldalon]
A tarahumarák a kanyon minden részén élnek
[Forrásjelzés]
George Hunter/H. Armstrong Roberts
[Kép a 17. oldalon]
Az Arareko-tó
[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]
George Hunter/H. Armstrong Roberts