Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Korjo-kori szeladon elbűvölő színe

A Korjo-kori szeladon elbűvölő színe

A Korjo-kori szeladon elbűvölő színe

AZ ÉBREDJETEK! KOREAI ÍRÓJÁTÓL

KINCSET fedeztek fel 1995-ben a missouri (Egyesült Államok) Truman Könyvtárban. Hogy mi volt ez? Egy kisméretű, sötét színű mázzal bevont, virágmintával díszített kerámiakulacs. Csupán 23 centiméter magas, de értékét körülbelül 3 000 000 dollárra (873 000 000 forintra) becsülik. Ez a kulacs a Korjo-kori szeladonokként ismeretes koreai kerámiák egyik darabja, melyet 1946-ban a koreai kormány Harry Trumannak, az Egyesült Államok egykori elnökének adott.

Mi teszi olyan értékessé a Korjo-kori szeladont? És miben különbözik más kerámiától?

Egyedülálló módszer

A „Korjo-kori szeladon” megjelölés egy egyedülálló kerámiafajtára utal, melyet Korea történelmének abban az időszakában gyártottak először, amely Korjo-korként * ismeretes — ez i. sz. 918—1392-ig tartott. A koreai nyelvben a szeladonra utaló szó a cshondzsá, mely kék színű porcelánt jelent. Abban az időben a kínaiak a szeladon dicséretét zengedezték olyan kifejezéseket használva, mint „a legjobb az ég alatt”. A Korjo-kori szeladont a sötét, fénylő, kékeszöld máza teszi oly különlegessé.

A megkapó jadezöld szín az agyag színeinek és a máznak a keverékéből jön létre. Ezt úgy érték el, hogy minden egyes darabot kétszer égettek ki. Cshong Jáng-Mo koreai művészettörténész úgy magyarázza, hogy ennél az eljárásnál az edény vasat tartalmazó agyagból készült. Először 700-800 Celsius-fokon kiégették. Utána az edény felületét bemázazták — ez a máz kalcium-karbonátot, valamint 1-3 százaléknyi vasat tartalmazott. Ezt követően az edényt újra kiégették — ez alkalommal 1250-1300 Celsius-fokon, oxigénszegény környezetben. *

Ha jól megnézzük a Korjo-kori szeladont, akkor láthatjuk, hogy finom formája természetes összhangot áraszt. A klasszikus szeladonkancsók, teáskannák, edények és korsók ugyanazokat a művészi irányvonalakat és formákat követik, mint a hagyományos koreai viseletek, sőt a táncok is. Az edények művészi ábrázolásai is a természetből merítik a témákat. A fazekasok a hegyek, fák, virágok, halak, madarak, rovarok és az emberek által ihletett motívumokat kombinálva gyönyörű tájképeket varázsoltak a szeladon felületére. Azok közül a geometriai minták közül néhány, amelyekkel díszítették a kerámiákat, a napjainkban készült darabokon is felfedezhető.

Most pedig figyeljük meg a szeladonok mintázatának színeit. A legtöbb mintát fekete és fehér festékkel, berakásos módszerrel készítették. Eleinte a Korjo-korban élő fazekasok a kínaiaktól lesték el a technikákat. De hamarosan kezdett megmutatkozni a saját ötletességük is. Ennek egyik kiemelkedő példája a szandzsamnak nevezett berakásos technika. Ezzel az eljárással a kívánt mintát a félkész edény felületéből kivájják, majd az így keletkezett mélyedéseket fehér vagy vörös agyaggal kitöltik. Ezt követően az edényt kiégetik. Ekkor a fehér agyag hófehér marad, a vörös viszont feketévé válik.

Ha közelebbről megvizsgálunk egy szeladont, akkor apró repedéseket fogunk észrevenni a felületén. Ez azt jelenti, hogy hibás a termék? Miért jelennek meg ezek az edényen? Minél bonyolultabb a berakásos mintázat, annál vékonyabbnak kell lennie a máznak, hogy így a mintázat jól kivehető legyen. Mivel a szeladonmáz oly vékony és törékeny, elkerülhetetlenül apró repedések lesznek az egész felületén — ez együtt jár azzal, ha egy igazán jó minőségű darabot akarunk készíteni. Így a Korjo-kori szeladonon a repedések természetes jellegzetességeknek, nem pedig hibáknak tekinthetők. Sőt a napjainkban tevékenykedő fazekasok közül néhányan szándékosan olyan mázakat használnak, amelyek megrepedeznek.

Erőfeszítések, hogy újra életre keljenek a Korjo-kori szeladonok

Miután a mongolok a XIII. század elején betörtek Koreába, a Korjo-kori szeladonok napja gyorsan leáldozott. A fazekasok végül felhagytak a csodaszép edények készítésével, és gyártási módszereik holt művészetté váltak. Napjainkban azonban, mivel a Korjo-kori szeladont igen jó pénzért lehet értékesíteni, és csak korlátozott mennyiség van belőle, a modern kori fazekasok újjá akarják éleszteni ezt a technikát. Azáltal, hogy ősi szeladontöredékeket vizsgálnak meg, olyan szeladontárgyakat alkotnak, amelyek méretükben és formájukban azonosak az eredetikkel. Néhány fazekas azt állítja, hogy sikeresen tudja utánozni a régi, Korjo-kori szeladonok elbűvölő színét. Az ősi máz pontos összetételét viszont nehéz újra létrehozni — ennek a máznak az elkészítéséhez csak természetes anyagokat használtak.

A modern kori fazekasoknak azzal is szembe kell nézniük, hogy más részletekre is ugyanúgy ügyeljenek, mint régen, például arra, hogy miként és mennyi ideig égetik az agyagedényeket. Koreában a Szeladonkutató Intézet kutatói különböző anyagokkal és technikákkal kísérleteznek, hogy újjáélesszék a Korjo-kori szeladon elbűvölő színét.

Az utóbbi években régen eltűnt Korjo-kori szeladonkincseket találtak. Például 1995-ben egy halász úgy döntött, hogy munkához lát olyan történetek alapján, amelyeket halászhálókba akadt cseréptöredékekről hallott. Más halászokkal együtt kutatni kezdett az agyagdarabok után. Végül 129 szeladondarabot húzott ki a vízből. Ezeknek a halászoknak a sikerességét követően a Koreai Műemlékvédelmi Hivatal megszervezett egy kutatócsoportot. Ez a csoport talált egy hajót, mely szeladonszállítás közben süllyedt el, és a csoport több hónap alatt mintegy 463 darabot hozott a felszínre! Nem szükséges elmondani, hogy mindez nagy izgalomba hozta a szeladonkutatókat és a művészettörténészeket.

Gyönyörködjünk ma is a Korjo-kori stílusú szeladonban

Hogyan gyönyörködhetsz napjainkban a Korjo-kori stílusú szeladon szépségében? Talán ellátogathatsz a koreai művészetet bemutató kiállításokra a világ néhány híres múzeumában, például a British Museumba vagy a New York-i Metropolitan Museum of Artba. De az még jobb, ha eljössz Koreába, és akkor el mehetsz Kangdzsin városába, ahol a legtöbb korabeli szeladonégető kemence található. Vagy megnézheted a Kjonggi tartományban évente megrendezett kerámiafesztiválok egyikét. Ott megfigyelheted, hogyan készítik a szeladont. Még te magad is megpróbálkozhatsz a korongozással. El tudod képzelni, ahogyan formálod az edényt, ráírsz valamit vagy mintát festesz rá, kiégeted a kemencében, és végül a kezedben tartod a kész művet?

Természetesen modern kori szeladont is vásárolhatsz áruházakban vagy ajándékboltokban. Ott vázák, teáskészletek és más tárolóedények vannak kitéve. Ezek vagy a helybeli fazekasok saját kezű alkotásai, vagy gyárakban készültek. Utána talán meghívhatod vendégeidet egy kis koreai teára, melyet szeladon teáscsészében szolgálsz fel, asztalodat pedig szeladonvázába tett virágok díszíthetik.

[Lábjegyzetek]

^ 6. bek. Korea modern kori neve a Korjo névből származik.

^ 7. bek. Az oxigénszegény környezet azt jelenti, hogy csak korlátozott mennyiségű levegő jut az égetőkemencébe, és ez szén-monoxid jelenlétét eredményezi.

[Kép a 17. oldalon]

Egy eredeti XII. századi váza

[Forrásjelzés]

The Collection of National Museum of Korea

[Kép a 18. oldalon]

Ezen a Korjo-kori szeladonrészleten látható egy páratlan berakás