A mélység csodái és rejtélyei

KICSINY, Alvin nevű tengeralattjárójukba zárva két tudós és a jármű vezetője Ecuador partjainál lemerült a Csendes-óceánba. Hogy hova mentek? A Galápagos-törésövbe. Fényszórókkal, kamerával és számos tudományos eszközzel felszerelve az Alvin 2800 méter mélyre ment le az óceánban az örök sötétség világába, melyet emberi szem azelőtt még sosem látott.

Gondolkodtál már azon, hogy mik lehetnek elrejtve a világ óceánjainak sötét mélységeiben lévő hegyekben, kanyonokban és hasadékvölgyekben? Ha igen, akkor élvezettel fogsz olvasni azokról a felfedezésekről, amelyek az Alvin tengeralattjáró előbb említett első merülésével kezdődtek 1977-ben. Amit a legénység látott, talán meglep téged — még a jól képzett tudósoknak is olyan volt, mintha egy másik bolygón fedeztek volna fel életet.

Az Alvin-misszió célja az volt, hogy hidrotermális forrásokat találjon — vagyis olyan tenger alatti gejzíreket, amelyek felhevült vizet lövellnek az óceánba. A Galápagos-törésöv ígéretes helyszínnek bizonyult, hiszen ez része egy erősen vulkanikus, tenger alatti hasadékvölgynek, melyet egy összetett, az egész földet körbefogó hegyláncrendszer fog közre — ezt a hegyláncrendszert a mélytengeri hátságrendszernek nevezik. Ez a több mint 65 000 kilométer hosszú, roppant nagy rendszer ugyanúgy körbekacskaringózik az egész bolygón, mint a teniszlabdán a csík. Ha az óceánok nem takarnák el ezt a hátságrendszert, akkor „könnyen meglehet, hogy bolygónk felszínének ez lenne a legjellegzetesebb sajátsága, és nagyobb területet foglalna el, mint az összes nagy szárazföldi hegylánc együttvéve” — írja Jon Erickson a Marine Geology könyvben.

A mélytengeri hátságrendszer különösen jellegzetes vonása, hogy lényegében egy kettős rendszerből áll: két hegylánc párhuzamosan fut egymás mellett, melyek 3000 méter magasra emelkednek ki az óceánfenékből. A láncok között vannak a föld legnagyobb hasadékai — mintegy 20 kilométer széles és 6 kilométer mély kanyonok —, melyek négyszer mélyebbek, mint az észak-amerikai Grand Canyon! Ezeknek a hasadékoknak az alján erősen vulkanikus hasadékzónák húzódnak. Amikor a tudósok először tanulmányozták a hátságrendszer atlanti-óceáni részét, melyet Atlanti-hátságnak neveznek, műszereik kimutatták, hogy oly heves vulkáni tevékenység zajlik ott, „hogy úgy tűnt, mintha a föld belseje kitörne” — mondja Erickson.

A 90 percig tartó leereszkedés után az Alvin párhuzamosan mozgott az óceánfenék fölött egy kicsivel, a benne ülők pedig felkapcsolták a fényszórókat. A tudósok joggal hihették volna,  hogy egy másik bolygón vannak. Lámpáik számos csillogó, meleg vizű gejzírt világítottak meg a tengerfenéken, ahol a víz rendszerint fagyponthoz közeli hőmérsékletű. A gejzírek közelében valami még rendkívülibb dologra bukkantak — korábban ismeretlen élőlények egész közösségei tűntek fel. Két évvel később az Alvin fedélzetén tevékenykedő kutatók Mexikó partjainál, a Keleti-Csendesóceáni-háton, füstölgőknek nevezett, túlhevített vizet kilökő kürtőket, vagyis gejzíreket fedeztek fel. Számos ilyen gejzír kísérteties kéményeket hoz létre, melyek némelyike elérheti a 9 méteres magasságot. A Galápagos-törésövben felfedezett állatok közül sok itt is látható. A következő cikkben meg fogjuk vizsgálni közelebbről ezeket a bámulatba ejtő életformákat, és az elképesztő szélsőségek világát, amely otthont ad nekik.

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

CÍMLAP és 3. oldal: OAR/National Undersea Research Program