A prosztata megbetegedései — Mit lehet tenni?

„Ötvennégy éves koromban kezdtem gyakran vizelni, olykor minden félórában. Kikértem egy orvos véleményét erről a tünetről, és kiderült, hogy el kellene távolíttatnom a prosztatámat.” A prosztataklinikákon gyakran lehet hasonló történeteket hallani szerte a világon. Mit tehet egy férfi azért, hogy megelőzze a prosztatabetegségeket? Mikor forduljon orvoshoz?

A PROSZTATA egy dió alakú mirigy, mely a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és körbeveszi a húgycsövet. (Lásd a férfi medencéjét ábrázoló képet.) Egy normális felnőtt férfinál ez a szerv 20 grammos, és legfeljebb 4 centiméteres haránt irányban, 3 centiméteres függőleges irányban és 2 centiméter széles. Egy olyan folyadék termelése a szerepe, amely az ondó térfogatának mintegy 30 százalékát teszi ki. Ez a citromsavat, kalciumot és enzimeket tartalmazó folyadék valószínűleg javítja a spermák mozgékonyságát (vagyis úszóképességét) és a termékenységet. Továbbá a prosztatából kiválasztott folyadékban cink van, mellyel kapcsolatban a tudósok azt az elméletet állították fel, hogy megvédi a nemi szerveket a fertőzésektől.

A beteg prosztata felismerése

A férfiaknál a medencében tapasztalható számos tünet kapcsolatban áll a gyulladásos vagy a daganatos prosztatabetegségekkel. A prosztatitisz, vagyis a prosztatagyulladás lázat, kellemetlen vizelést, valamint a keresztcsontban vagy a húgyhólyagban fájdalmat okozhat. Ha a prosztata nagyon meg van duzzadva, akkor ez megakadályozhatja a beteget a vizelésben. Ha a gyulladást baktérium okozza,  a betegséget bakteriális prosztatitisznek nevezzük, mely akut vagy krónikus lehet. Általában húgyúti fertőzés is kíséri ezt a betegséget. Az esetek többségében azonban az a helyzet, hogy a gyulladás oka nem fedezhető fel, és ezért a betegséget nem bakteriális prosztatitisznek hívják.

Az általános prosztatabetegségek gyakoribb vizeléssel, éjszakai vizeléssel, valamint azzal járnak, hogy csökken a vizeletsugár ereje, és azt érzi a beteg, hogy a húgyhólyag nincs teljesen kiürítve. Ezek a tünetek többnyire a jóindulatú prosztatamegnagyobbodást (benignus prosztatahiperpláziát, BPH-t), vagyis a prosztata nem rákos jellegű megnagyobbodását jelzik, mely a 40 év feletti férfiakat sújthatja. A BPH előfordulásának gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik. Az 55 éves férfiak 25 százaléka, a 75 éveseknek pedig az 50 százaléka szenved ebben a betegségben.

A prosztatát rosszindulatú daganatok is megtámadhatják. A prosztatarákra általában a rutinvizsgálatok derítenek fényt, még akkor is, ha a prosztatabetegségeknél fellépő egyik tünet sem jelentkezik. Az előrehaladottabb eseteknél a húgyhólyag megduzzadásával vizelet-visszatartás léphet fel. Amikor a rák más szervekre is átterjed, hátfájás, ideggyógyászati tünetek és a láb megdagadása jelentkezhet, mivel a nyirokrendszer eldugul. Az egyik elmúlt évben egyedül az Egyesült Államokban körülbelül 300 000 új prosztatarákos esetről számoltak be, és 41 000 halálesetről, melyet ez a betegség okozott. A tudósok úgy vélik, hogy a 60 és 69 év közötti férfiak 30 százalékánál, a 80 és 89 év közöttieknek pedig a 67 százalékánál alakul ki prosztatarák.

Kiknél nagyobb e betegség kifejlődésének a valószínűsége?

A kutatások feltárják, hogy a prosztatarák kifejlődésének valószínűsége 50 éves kor után gyorsan megnő. Az Egyesült Államokban ez a fajta rák körülbelül kétszer olyan gyakori a fekete bőrű férfiak körében, mint a fehér bőrűeknél. E betegség előfordulása a világ más-más részein különböző lehet: Észak-Amerikában és az európai országokban magas, Dél-Amerikában közepes, Ázsiában pedig alacsony. Ez azt sejteti, hogy a prosztatarák kifejlődésében fontosak lehetnek a környezeti, illetve az étrendbeli különbségek. Ha valaki olyan országba  vándorol be, ahol nagyobb e betegség előfordulása, akkor annál a személynél megnőhet a kockázat.

E betegség kialakulásának valószínűsége nagyobb azoknál a férfiaknál, akiknek vannak prosztatarákban szenvedő rokonaik. „Ha valakinek az édesapja vagy testvére prosztatarákban szenved, akkor annál a személynél e betegség kifejlődésének a kockázata megkétszereződik” — magyarázza az Amerikai Rákkutató Társaság. Többek között ezek a kockázati tényezők: életkor, rassz, nemzetiség, étrend, fizikai tétlenség és az, hogy volt-e már valakinek ilyen betegsége a családban. Azoknál, akik zsírban gazdag ételeket fogyasztanak, és akik ülőmunkát végeznek, megnövekszik a rák kifejlődésének a valószínűsége.

A prosztatabetegségek megelőzése

Jóllehet a tudósok még mindig nem tudják pontosan, mi okozza a prosztatarákot, úgy vélik, hogy genetikai és hormonális tényezők is szerepet játszhatnak  a kialakulásában. Szerencsére két kockázati tényezőt ki tudunk küszöbölni: tudjuk alakítani az étrendünket, és változtatni tudunk a fizikai tétlenségen. Az Amerikai Rákkutató Társaság a következőt javasolja: „Korlátoznunk kell az állati eredetű, magas zsírtartalmú ételek fogyasztását, táplálékunk legnagyobb része pedig inkább növényi eredetű legyen.” Azt is javasolja, hogy „gyümölcsöket és zöldségeket naponta ötször, vagy ennél többször” együnk, valamint fogyasszunk kenyeret, gabonaneműeket, tésztát, más gabonából készült termékeket, rizst és babot is. A paradicsomban, grépfrútban és görögdinnyében sok a likopin, egy olyan antioxidáns, amely közrejátszik a DNS károsodásának megakadályozásában, és talán segít csökkenteni a prosztatarák kockázatát. Vannak olyan szakértők is, akik azt állítják, hogy bizonyos gyógynövények és ásványok segíthetnek.

Az Amerikai Rákkutató Társaság és az Amerikai Urológus Szövetség szerint a prosztatarákszűrés életeket menthet. Igen valószínű, hogy a kezelést siker koronázza, ha a rákot hamar felfedezik. Az Amerikai Rákkutató Társaság azt ajánlja, hogy az 50 év felettiek, vagy akiknél magasak a kockázati tényezők, már 45 év felett évente menjenek el orvosi vizsgálatra. *

A vizsgálatnak prosztataspecifikus antigén (PSA) vérvizsgálatot is magában kell foglalnia. Ez az antigén egy fehérje, melyet a prosztatasejtek termelnek. Ennek a szintje megemelkedik, ha a prosztata beteg. „Ha a PSA-vizsgálat rendellenességet mutat, beszélned kell az orvosoddal a rák kockázatáról és arról, hogy szükség van-e további vizsgálatokra” — mondja az Amerikai Rákkutató Társaság. Ujjal végzett, végbélen át történő vizsgálatot (rektális digitális vizsgálatot, RDV-t) is el kell végeztetni. A beteg végbelén keresztül az orvos kitapinthatja a prosztatamirigy bármely rendellenességét, mivel ez a mirigy a végbél elejéhez közel helyezkedik el. (Lásd a 20. oldalon a férfi medencéjét ábrázoló képet.) A végbélen keresztüli ultrahangos vizsgálat akkor bizonyul hasznosnak, „ha a PSA vagy az RDV rendellenességet mutat”, és az orvosnak el kell döntenie, hogy javasolja-e a prosztatamirigy szövetminta-vizsgálatát. Ez a vizsgálat körülbelül 20 percig tart.

A prosztatarák felfedezésén kívül az évi urológiai vizsgálat kimutathat korai stádiumban lévő BPH-t, melyről az előzőekben már írtunk. Ez kevésbé agresszív kezelést igényel. (Lásd „ A BPH kezelési módszerei” című bekeretezett részt.) Az erkölcsös élet megóvja az egyént a nemi betegségektől, melyek prosztatitiszhez vezethetnek.

A prosztata mindenképp megérdemli, hogy megóvják és törődjenek vele. A cikk elején említett férfi elmondta, hogy a műtétje után teljesen felépült. Szerinte „minden férfinak el kellene mennie a betegségmegelőzést előmozdító, éves orvosi vizsgálatra”, még akkor is, ha semmilyen tünetet sem észlel.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

 A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH) tünetindexe

Utasítás: Válaszolj a lenti kérdésekre a megfelelő szám bekarikázásával.

Az 1—6. kérdésekre ezekkel a számokkal kell válaszolni:

0: egyszer sem;

1: kevesebbszer, mint az esetek 1/5-ében;

2: kevesebbszer, mint az esetek felében;

3: körülbelül az esetek felében;

4: az esetek több mint felében;

5: szinte minden alkalommal.

1. Milyen gyakran érezted úgy az elmúlt hónapban vizelés után, hogy nem sikerült tökéletesen kiürítened a húgyhólyagodat? 0 1 2 3 4 5

2. Milyen gyakran fordult elő az elmúlt hónapban, hogy vizelés után két órán belül ismét vizelned kellett? 0 1 2 3 4 5

3. Milyen gyakran fordult elő az elmúlt hónapban, hogy vizelés közben több ízben elakadt, majd újraindult a vizeletsugár? 0 1 2 3 4 5

4. Milyen gyakran érezted úgy az elmúlt hónapban, hogy nehéz tovább halogatnod a vizelést? 0 1 2 3 4 5

5. Milyen gyakran észleltél az elmúlt hónapban gyenge vizeletsugarat vizelés közben? 0 1 2 3 4 5

6. Milyen gyakran fordult elő az elmúlt hónapban, hogy préseléssel kellett elindítanod a vizelést? 0 1 2 3 4 5

7. Az elmúlt hónapban általában hányszor kellett felkelned vizelni a lefekvéstől kezdve a reggeli felkelésig? (Karikázd be, hogy hány alkalommal.) 0 1 2 3 4 5

A bekarikázott számok összege megmutatja, milyen erősek nálad a BPH tünetei. Enyhe: 0—7; közepesen súlyos: 8—19; súlyos: 20—35.

[Forrásjelzés]

Az Amerikai Urológus Szövetség nyomán.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

 A BPH kezelési módszerei

▪ GYÓGYSZEREK: Sok gyógyszer van használatban, melyek közül a beteg a saját tüneteinek megfelelőt szedheti. Csak az orvos írhatja fel ezeket a gyógyszereket.

▪ KÖRÜLTEKINTŐ VÁRAKOZÁS: A beteg csak annyit tesz, hogy időszakonként elmegy orvosi vizsgálatra, és nem szed gyógyszert.

▪ SEBÉSZI BEAVATKOZÁS:

a) A prosztata húgycsövön keresztül történő kimetszése (transzuretrális rezekció, TUR) során a sebész a húgycsövön keresztül behelyez egy műszert (reszektoszkópot), melyben van egy elektromos kacs, és ez kimetszi a szövetet, valamint lezárja a véredényeket. Nem szükséges külső bemetszést végezni. Körülbelül 90 perces az eljárás. A húgycsövön keresztüli eljárások nem okoznak olyan nagy lelki megrázkódtatást, mint a nyílt sebészi beavatkozás.

b) A prosztata húgycsövön keresztüli bemetszése (TUIP) hasonló a TUR-hoz. Ennél az eljárásnál azonban kitágítják a húgycsövet, melyet úgy végeznek el, hogy néhány kis vágást végeznek a hólyagnyakon és magán a prosztatamirigyen.

c) Nyílt sebészi beavatkozásra akkor kerül sor, ha nem lehet húgycsövön keresztüli eljárást alkalmazni, mivel a prosztata rendkívül meg van nagyobbodva. A nyílt sebészi beavatkozás során külső bemetszést is kell végezni.

d) A lézeres sebészi beavatkozáskor lézert használnak, hogy eloszlassák az elzáródást okozó prosztataszövetet.

A betegnek kell a végső döntést meghoznia, hogy melyik kezelési módszert fogadja el, ha egyáltalán el akarja valamelyiket fogadni. A The New York Times egy nemrégen megjelent beszámolója megjegyezte, hogy néhány szakértő még abban is bizonytalan, hogy elvégezze-e a prosztatarák kivizsgálását — különösen, ha azt idősebb férfiakon kell végrehajtani —, mivel „ez a betegség lassan alakulhat ki, és nem valószínű, hogy tartós kárt okoz az egészségben, míg a kezelése gyakran komoly mellékhatásokkal jár”.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Mit kérdezhetünk az orvostól a sebészi beavatkozás előtt?

1. Milyen műtétet javasol?

2. Miért van szükségem műtétre?

3. Vannak más választási lehetőségek a sebészi beavatkozás helyett?

4. Milyen előnyökkel jár a műtét?

5. Milyen kockázatai vannak a műtétnek? (Például vérzés vagy impotencia.)

6. Mi lesz, ha nem műtenek meg?

7. Kinek a véleményét kérhetem még ki?

8. Milyen tapasztalatai vannak az ilyen műtétek vér nélkül történő elvégzésében?

9. Hol fogják elvégezni a műtétet? A kórház orvosai és ápolónői tiszteletben tartják-e a betegnek a vértranszfúzióval kapcsolatos jogait?

10. Milyen érzéstelenítésre lesz szükségem? Az aneszteziológus jártas-e a vér nélküli műtétek területén?

11. Mennyi idő alatt fogok felépülni?

12. Mennyibe fog kerülni a műtét?

[Ábra a 20. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A férfiak medencéjét ábrázoló kép

Húgyhólyag

Prosztata

Végbél

Húgycső

[Kép a 23. oldalon]

Az egészséges étrend és a mértékletes testmozgás segíthet csökkenteni a prosztatarák kockázatát