Életmentő tulipánok

A II. VILÁGHÁBORÚ európai színterén az utolsó hónapokban egy náci blokád megakadályozta, hogy bármilyen, vízi úton érkező élelemszállítmány eljusson a fontosabb városokba Hollandia nyugati részén. Ez lesújtó következményekkel járt, ahogy sokan tanúsíthatják is, akik átélték azt az időszakot.

Egy embernek rendesen körülbelül 1600-2800 kalóriára van szüksége naponta. Ezzel szemben 1945 áprilisára Amszterdam, Delft, Hága, Leiden, Rotterdam és Utrecht lakosai közül némelyek olyan napi élelmiszeradagokon éltek, amelyek 500-600 kalóriának feleltek meg. Úgy tartják, hogy emiatt 1944 és 1945 fordulóján, az „éhezés telén” legalább tízezer polgári személy halt bele a rosszultápláltságba.

Susan Monkman, aki túlélte azt az időszakot, elmondja, hogy a családja tulipánhagyma-evésre adta magát. „A tulipánhagymák hihetetlenül élesek voltak — meséli Monkman. — Akármeddig pároltuk, nem sikerült megpuhítanunk. De azért boldogan megrágtuk őket szép lassan, alaposan. Utána napokig fájt a torkunk.” Ha volt néhány sárgarépájuk vagy egy cukorrépájuk, összekeverték a hagymával, hogy csökkentsék az ingerlést.

Egy 100 grammos tulipánhagyma-adag mintegy 148 kalóriát, három gramm fehérjét, 0,2 gramm zsírt és 32 gramm szénhidrátot tartalmaz. A tulipánhagymás étrend, bár élvezhetetlen volt, mégis talán sok hollandot mentett meg az éhhaláltól.

A borzalmas embertelenség, amit az ember a másik emberrel szemben tanúsít, és aminek a megnyilvánulásai sokak elméjébe kitörölhetetlenül bevésődtek, rávilágít, milyen óriási szüksége van az emberiségnek a következő bibliai ígéret beteljesedésére: „új egeket és új földet várunk [Isten] ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13).

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Internationaal Bloembollen Centrum, Holland