Ezt tanultuk Loida tapasztalatából

RENGETEG olvasónk reagált a „Loida kilép a csend világából” című cikkre (2000. május 8.). Sok szívet mélyen megérintett ez az igaz történet, mely egy cerebrális gyermekbénulásban szenvedő lányról szól, aki 18 éves koráig nem tudott kommunikálni. Íme, néhány azok közül az észrevételek közül, melyek érkeztek.

„Nem bírtam abbahagyni a sírást, ahogy olvastam Loida üzenetét a családjának, amikor végre tudott kommunikálni. Igyekezek majd utánozni a bátorságát és erejét, melyet nehéz körülményei ellenére mutat” (K. G.).

„Kitűnő az egészségem, mégis időnként azon kapom magam, hogy panaszkodom különböző dolgok miatt. Miután Loidáról olvastam, mondtam egy imát Jehovának, és bocsánatot kértem tőle, amiért nem értékelem mindazt, amim van” (R. H.).

„1980-ban kisöcsém sokféle betegséggel született, köztük cerebrális gyermekbénulással, és nem tud beszélni. Ez a tapasztalat arra buzdította a családomat, hogy bármilyen nehéz legyen is a helyzet, soha ne adja fel” (L. W.).

„Tizennégy éves lány vagyok, és mindig úgy éreztem, hogy csak nekem vannak problémáim. Szeretném Loidát egészségesen látni és beszélgetni vele a Paradicsomban. Ő is azok között szerepel a listámon, akikkel szeretnék találkozni és örök barátságot kötni” (R. K.).

„Meghatott ez a cikk. Sokféle elmebeli és érzelmi betegséggel kellett már megküzdenem. Ahogy elolvastam, hogy mennyire várja már Loida Isten új világát, még inkább szeretnék én is ott lenni” (P. B.).

„Én is cerebrális gyermekbénulásban szenvedek, de számomra nem okoz gondot a beszéd. Ez a cikk elmondja nekem, hogy Jehova látja mindazt, amin keresztülmegyünk, és hogy mindannyiunkat értékel azért, amit egyénileg adni tudunk a szolgálatában” (D. J.).

„Nekem a legmeghatóbb az volt, amikor arról olvastam, hogy Loida már fiatalon átadta az életét Jehovának, és hogy a prédikálómunkában is részt vesz. Mi, akik egészségesebbek vagyunk, több dolgot is tanulhatunk Loida példájából” (A. R.).

„Loida tapasztalata arra indított, hogy próbáljak többet gondolni másokra, és arra, hogy mit tehetek értük. Nem fogom magától értetődőnek venni azt a kiváltságomat, hogy Jehova Istenről beszélhetek másoknak” (B. M.).

„Milyen rendkívüli cikk ez! Ismerünk egy házaspárt egy szomszédos gyülekezetben, melynek van egy kislánya, aki cerebrális gyermekbénulásban szenved. Még ma küldeni fogok nekik egy lapot, hogy tudják, igazán értékelem őket és mindazt, amit a kislányért tesznek” (T. G.).

„Néha önző vagyok, amikor lehangoltnak érzem magam, Loida viszont különleges érdeklődést mutat mások iránt. Ez az, amit olyan nagyon próbálok én is tenni. Abban is meg kell próbálnom még inkább Loidához hasonlítani, hogy Jehovához imádkozzak, amikor úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok” (N. D.).

„Tizennégy éves vagyok, és asztmával küzdök. Néha úgy érzem, az én betegségem a legrosszabb a világon, de miután elolvastam ezt a tapasztalatot, megértettem, hogy ez nem így van. Köszönetet szeretnék mondani ezért a szomorú, de egyben örömteli tapasztalatért. Reménységgel tölt el bennünket” (M. C.).