Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Figyeljük a világot

Oxigénre szomjas szemek

Lehetséges, hogy néhány kontaktlencse-viselő teljesen megvonja a szemétől az oxigént, jelenti a The Globe and Mail. „Ereződés [vascularisatio] megy végbe, ha a szaruhártya [a szem átlátszó elülső része] nem kapja meg a szükséges oxigént felületének a levegővel való érintkezése útján, és ennek ellensúlyozásaként elkezd ereket képezni.” Ez ronthatja a látást, vagy akár vaksághoz is vezethet. Dr. Raymond Stein, egy torontói kórház szemészetének főorvosa azt mondja, hogy a legrosszabb az, amikor a beteg nem ápolja a lencséket, és nem jár ellenőrzésre. A szemvizsgáló szakemberek arra ösztönzik a betegeket, hogy győződjenek meg egy szemész szakorvos segítségével arról, hogy a szemüknek megfelelő kontaktlencsét hordanak-e, majd kövessék az előírásokat a hordási idővel és a kontaktlencse ápolásával kapcsolatban.

Hol vannak a régi barátságok?

Az O Globo című napilap arról számol be, hogy napjainkban a brazilok ritkábban ápolnak barátságokat, mint tíz évvel ezelőtt. Maria Abigail de Souza szerint, aki elmegyógyász szakorvos a São Pauló-i Egyetemen, a munkapiacon dúló ádáz versengés, egy bizonyos életszínvonal fenntartásáért való igyekezet és a pihenésre szánt idő csökkenése mind hozzájárulnak ehhez. César Vasconcelos de Souza, aki orvos igazgató egy olyan São Pauló-i adventista központban, mely az egészséges életmóddal foglalkozik, így vélekedik: „Ha igaz barátokat szeretnénk, meg kell osztanunk az érzéseinket, ki kell tárnunk a szívünket, és beszélnünk kell az örömeinkről és bánatainkról, dolgokról, melyeket nehezebb megosztani, vagy olyanokról, melyekről könnyebb beszélni. Ehhez időre és az érzelmi kapcsolatok elmélyítésére van szükség. A legtöbb ember szeretné megosztani az érzéseit másokkal, de nem meri megtenni. Nem akarnak kockáztatni, ezért inkább a felületes barátságokat választják.”

Gyász és depresszió

Egy felmérés, melyet hetven és hetvenkilenc év közötti férfiakkal és nőkkel készítettek, feltárja, hogy néhányuk a házastársuk halálát követően nagyfokú depresszió tüneteivel küzd, melyek akár két évig is jelentkezhetnek. A felmérésben részt vevőket hat csoportra osztották aszerint, hogy mennyi idő telt el a házastársuk halála óta. A depressziós tünetek felmérésekor mind elbeszélgetésekre, mind pedig kérdőívek kitöltésére sor került. A résztvevők 38 százaléka férfi volt, 62 százaléka pedig nő. A vizsgálat kimutatta, hogy a depresszió aránya kilencszer magasabb volt azoknál, akik nemrég veszítették el a házastársukat, összehasonlítva az olyan egyénekkel, akik házasságban élnek, és nem érte őket hasonló veszteség.

Az internetes pornográfia rabjai

Kutatók megállapították, hogy „az internet használói közül legalább 200 000-en rabjai a pornográf webhelyeknek, a csak felnőtteknek fenntartott csevegőknek, vagy a hálózaton található, szexualitást hangsúlyozó más anyagoknak” — írja a The New York Times. A vizsgálatot a stanfordi és a duquesne-i egyetem pszichológusai végezték, és ez az első olyan vizsgálatok egyike, melyek hozzávetőleges adatokkal szolgálnak az internetes „kiberszexfüggők” számát illetően. A kutatók azt állították, hogy ezek a személyek több mint 11 órát töltenek hetente a korhatáros webhelyeken. Az újság idézte a kutatók szavait: „Ez a közegészségügyet fenyegető rejtett veszély rohamosan növekszik, és ez részben azért van, mert kevesen ismerik fel vagy veszik komolyan.”

Pusztít az AIDS Afrikában

Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára szerint a múlt évben az AIDS több embert ölt meg Afrikában, mint a háború. Ide sorolhatók a kongói demokratikus köztársasági, Sierra Leone-i, angolai, kongói köztársasági, etiópiai, szomáliai, eritreai és szudáni háborúk. A világ 36 millió AIDS-es betegének majdnem kétharmada Afrikának a Szaharától délre eső részén él. Elefántcsontparton minden tanítási napon egy tanár az AIDS áldozatául esik, Botswanában pedig a várható élettartam 70 évről 41 évre csökkent. Zimbabwéban arra számítanak, hogy 2005-re a HIV és az AIDS az egészségügyi költségvetés 60 százalékát fogja felemészteni, és még az sem lesz elegendő. A londoni The Guardian című újság megállapítja, hogy a fertőzés rendkívül magas aránya miatt Malawiban és Zambiában kerülik az AIDS-szel kapcsolatos témát; a Dél-afrikai Köztársaságban pedig az AIDS-es betegeket kerülik. „Nincs ember, aki mindmáig felfogná, hogy igazából milyen kolosszális következményei vannak ennek a szörnyűségnek — mind az élet minőségére, mind a gazdasági lehetőségekre és a társadalmi, illetve a politikai stabilitásra Afrikában” — mondta Annan úr.

Éghajlat-módosító nagyvárosok

„A városok robbanásszerű növekedése következtében úgynevezett hőszigetek jönnek létre olyan magas hőmérsékleti értékekkel, hogy saját, helyi klímát hoznak létre” — jelenti a londoni The Times. A városok napközben tárolják a hőt, éjszaka pedig visszabocsátják a világűrbe. Olyan nagyvárosokban, mint Peking (Kína) és Atlanta (USA), a hőmérséklet ily módon 5,5 Celsius-fokot vagy még többet is emelkedik. Az utóbbi 19 év során Atlantának 150 000 hektárnyi, korábban fával borított területét építették be utakkal és épületekkel. A városok terjeszkedésével növekszik a légszennyeződés, az évszakra nem jellemző zivatarok keletkeznek, és lecsökkennek a fotoszintézises folyamatok a mezőgazdasági területeken. A „hőszigetek” hatásairól szólva dr. Marc Imhoff, a Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hatóság egyik tudósa ezt mondta: „Az ember életben maradása attól függ, hogy tud-e a természet élelmet előállítani. Ha a természetnek azon képessége, hogy biztosítsa a fotoszintézises folyamatok végbemenését, lényegesen lecsökken, az mindenképpen ahhoz vezet, hogy a bolygó is egyre kevésbé lesz képes az emberi élet fenntartására.” A legtöbb esetben az elsődleges mezőgazdasági haszonterületek esnek áldozatul a városok terjeszkedésének.

A környezetszennyezés és a cetek sorsa

Lehetséges, hogy a környezetszennyezés egy nem várt szövetségessé vált a cetek megmentéséért folyó harcban. Nemrégiben végzett vizsgálatok azt mutatták ki, hogy azok a bálnák és delfinek, melyeket Japán partjainál fogtak ki, nagyon nagy mértékben szennyezettek DDT-vel, dioxinnal, PCB-kkel (poliklórozott bifenil) és metil-higannyal. Az egyik elemzés feltárta, hogy már csupán 50 grammnyi szennyezett delfinhús elfogyasztása is meglehetősen veszélyes lehet egy ember egészségére. Némelyek szerint ha ezek a hírek elterjednek, megszűnik a cethús iránti kereslet.

Az „öntisztító” lótuszvirág

Miért van az, hogy a keleti vallásokban már régóta szentnek tartott lótuszvirág mindig olyan tisztának tűnik? Német tudósok most azt állítják, hogy megtalálták a választ erre a kérdésre, amely hosszú idő óta izgatja a biológusok fantáziáját. „Az már régóta ismeretes, hogy a növények felülete víztaszító — mondja két tudós, W. Barthlott és C. Neinhuis. — Az öntisztító jellegét viszont . . . teljesen figyelmen kívül hagyták.” A The Sunday Times of India elmagyarázza, hogy „miközben a vízcseppek leperegnek a lótuszvirág leveléről, magukkal ragadják a piszokszemcséket, teljesen tisztán hagyva a felületet”. Nem mintha a felület sima lenne. Mikroszkóp segítségével látható, hogy a levél felületét „dombocskák, kiemelkedések és labdák” teszik érdessé, melyeknek „domború alakja” teszi lehetővé, hogy a „víz leperegjen róla”. Ehhez jön még a növény egész felületét beborító növényi viasz hidrofóbikus vagy víztaszító hatása. A kutatók azt mondják, hogy ez a „lótuszeffektus” jelentősen csökkenti a víz és a porszemek tapadását, majd hozzáteszik, hogy a növény még kedvezőtlen körülmények között is képes újratermelni a viaszt. Azt mondják, hogy ennek köszönhetően a lótuszvirág természetes hatékonysága nagymértékben felülmúlja az emberek által készített vízhatlan festékekét vagy a mosószerekét.

Iható a víz?

Egy tanulmány, melyet a Természetvédelmi Világalap (WWF) készített, arra figyelmeztet, hogy „óvintézkedéseket kell tenni”, mielőtt a víz minősége odáig romlik Franciaországban, hogy „már nem lehet semmit tenni”. A WWF szerint Franciaországban a talajvizet és a felszíni vizeket növényvédő szerekkel és nitrátokkal szennyezik. Nitrátszennyeződés elsősorban akkor megy végbe, amikor a sertésektől és szarvasmarháktól származó trágya bekerül a vízforrásokba. A beszámoló elmondja, hogy „a Bretagne területén található 8 millió sertés ürüléke ahhoz a hulladékmennyiséghez hasonlítható, melyet egy olyan 24 milliós lakosú város termelne, melynek nincsen szennyvízkezelő üzeme”! Továbbá a WWF elmondja, hogy „a nagyüzemi gazdálkodás során felhasznált tekintélyes mennyiségű műtrágya” is nitráttal szennyezi a vízforrásokat. Ezenfelül azok a nagy mennyiségű növényvédő szerek, melyeket a kukoricatermesztés során felhasználnak, több mint 40 százalékkal emelték a megállapított szabvány fölé a növényvédő szer szintjét. A WWF azt javasolja beszámolójában, hogy állítsák helyre újra a nedves területeket és a fákkal beültetett gátakat, melyek természetes szűrőkként működnek.