Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Nicsak, ki beszél?

Nicsak, ki beszél?

Nicsak, ki beszél?

A FÜGGÖNY felgördül az előadó és bábuja előtt. Úgy tűnik, a bábu életre kel — saját hangja és külön személyisége lesz —, amint egymással viccelődnek. Persze valójában az előadó, egy hasbeszélő hozza létre a bábu „hangját”, és végig odafigyel arra, hogy saját ajkait ne mozgassa.

Szeretnél többet megtudni a művészetnek erről az egyáltalán nem hétköznapi formájáról? Az Ébredjetek! elbeszélgetett Nacho Estradával, aki már vagy 18 éve hivatásos hasbeszélő.

Milyen különböző formái vannak a hasbeszélésnek?

Az úgynevezett közeli hasbeszélés során az előadó hangja egy közeli helyről hallatszik, például a térdén ülő bábutól. A távoli hasbeszélés olyan, mintha az előadó hangja messziről jönne. A hasbeszélő tompítani is tud a hangján, így olyan lesz a hang, mintha egy zárt helyről származna, mondjuk egy csukott dobozból. Néhány hasbeszélő olyan hangokat tud utánozni, mint például egy állat hangja vagy a gyermeksírás. Az előadás közben ajkuk mozdulatlan marad.

Egy jó hasbeszélő teljesen meggyőzően hat. Egyikük egyszer állítólag egy tompa segélykiáltást hallatott, amint arra ment egy szénásszekér. Hihetetlen, de az emberek megállították a szekeret, és lepakolták róla a szénát, hogy megtalálják a szerencsétlen áldozatot! Természetesen senki nem volt alatta.

Hogyan fejlődött a hasbeszélés az évek során?

Úgy tartják, hogy sok-sok évvel ezelőtt a hasbeszélést a babonás emberek megtévesztésére használták, hogy elhitessék velük, hogy a halottakkal beszélnek. Idővel a hasbeszélést leleplezték, mint ami nem több egy ügyes emberi trükknél. Ezt követően tekintélyes szerepe volt a szórakoztatásban, és napjainkban esetenként még az oktatásban is felhasználják.

Az évszázadok folyamán sokféle díszletet használtak a közönség mulattatására, és arra, hogy bemutassák a hasbeszélők szokatlan képességét. A XX. századra népszerűvé vált a hasbeszélők körében a fabábukkal való csevegés.

Mi keltette fel az érdeklődésedet a hasbeszélés iránt?

Az vonzott, hogy ezzel lehetőségem nyílhat örömet szerezni az embereknek, és megnevettetni őket. Kisfiú koromban egy helyi kereskedő azzal keltette fel az érdeklődésemet ez iránt a művészet iránt, hogy elmagyarázta a „ventriloquista” (hasbeszélő) szó eredetét, ami a latin venter és loqui szavakból keletkezett, és annyit jelent, hogy ’beszélni a hasból’. Azért hívják így, mert korábban azt hitték, hogy a hasbeszélés egy sajátos technikával érhető el, amelyhez a hasra van szükség. Ezek után megmutatott néhány alapvető dolgot.

A rá következő napon kipróbáltam az iskolában. A távolihang-technikát használtam, és a hangomat úgy változtattam el, hogy olyan legyen, mintha a hangosbemondóból jönne — engem hívattak. Be is vált, elmehettem az óráról! Később egy levelező tagozaton még többet tanultam a hasbeszélésről, majd el is helyezkedtem a szakmában.

Mit foglal magában a munkád?

Bár időnként fellépek rendezvényeken és hasbeszélők kongresszusain, sőt egy pár televíziós fellépésem is volt, időm nagy részét azzal töltöm, hogy gyerekeket tanítok iskolai rendezvények alkalmával. Az előadásokban a humor nagy szerepet kap. Például amikor a személyes tisztaságra épül a program, figyelmeztetem Macloviót, a fabábumat, hogy mivel nem mosott fogat, meg tudom mondani, hogy tojás volt aznap reggelire. Erre Maclovio így válaszol: „Tévedsz! Azt még tegnap ettem.”

Mi a hasbeszélés titka?

Az ajakhangokat póthangokkal helyettesítjük, melyek képzéséhez nyelvünket sajátos helyzetben tartjuk, és a rekeszizom segítségével olyan légzéstechnikát alkalmazunk, mellyel azt a csalóka benyomást keltjük, hogy a hang a távolból jön.

A hasbeszélés azért éri el a hatását, mert a legtöbb ember nem képezte ki a fülét arra, hogy felismerje a hang forrását, és azt, hogy milyen távolról jön a hang. Ehhez a szemükre is szükségük van. Szemléltetésül: amikor sziréna hangját hallod, a füleid tudtodra adják, hogy egy sürgős esethez siető jármű közeleg, és hogy messziről jön. De milyen messze van a jármű? És melyik irányból jön? Ha szeretnéd megtudni, valószínűleg látnod kell a jármű villogó fényét.

A hasbeszélő ezt kihasználja úgy, hogy a megfelelő hangerővel beszél, és a közönség figyelmét arrafelé irányítja, amerre szeretné, hogy a nézők a hang forrását gondolják.

Mit javasolnál azoknak, akik szeretnék elsajátítani a hasbeszélés művészetét?

Először is legyél tisztában a céloddal, és ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen tőle. Ezt azért említem, mert a szórakoztatás sok más fajtájához hasonlóan a hasbeszélést is néha ártalmas céllal használják fel. Én személy szerint azért rokonszenvezek a hasbeszéléssel, mert táplálni tudja a szeretetet, és jókedvre tud deríteni másokat. Csak olyan dolgokat használok fel az előadásokban, és csak olyan rendezvényeken lépek fel, amelyek ezt a célt szolgálják.

Ha szeretnél gyakorlott hasbeszélő lenni, három dologra van szükséged: technikára, fantáziára és gyakorlásra. A technikát elsajátíthatod egy „csináld magad” könyv vagy videofilm segítségével. Ezt követően a fantáziád segítségével találj ki egy életszerű személyiséget a bábudnak vagy a babádnak, és tanuld meg, hogy hogyan tudod élethűvé varázsolni. Végül pedig gyakorolj. Ettől függ, hogy milyen szintet érsz el.