Az érzelmek örvényében

„MIUTÁN megmondták, hogy egy olyan betegségben szenvedek, mely halálos kimenetelű is lehet, megpróbáltam félretenni a félelmeimet, de a bizonytalanság érzése felőrölt” — emlékszik vissza egy idős férfi. Szavai rámutatnak arra, hogy miután egy betegségnek jelentkeznek a testi tünetei, az érzelmi gyötrelem sem várat magára. Mégis vannak olyan emberek, akik sikeresen felveszik a harcot az őket ért csapással. Közülük sokan arról szeretnének biztosítani téged, hogy vannak módszerek, melyeknek a segítségével sikeresen meg lehet birkózni a krónikus betegségekkel. De mielőtt még rátérnénk arra, hogy mit tehetsz, vizsgáljunk meg tüzetesebben néhány olyan érzést, mellyel már a kezdet kezdetén szembekerülhetsz.

Hitetlenkedés, a tények tagadása, rossz közérzet

Az érzéseid jelentősen különbözhetnek más emberek érzéseitől. Az egészségügyi szakértők és a betegek azonban megjegyzik, hogy a súlyos egészségi gondokkal küszködő személyek gyakran sok hasonló érzést élnek át. A kezdeti megdöbbenést és hitetlenkedést a tények tagadása követheti: „Ez nem lehet igaz!” „Valami tévedésről lesz szó!” „Lehet, hogy összecserélték a leleteket.” Egy nő így számol be arról, hogy milyen reakciót váltott ki belőle, amikor megtudta, hogy rákos: „Olyan, mintha az ember a fejére húzná a takarót, és abban reménykedne, hogy amikor újból kinéz alóla, minden a régi lesz.”

Ám amint kezdesz tudatára ébredni a valóságnak, a tények tagadása átadhatja a helyét a rossz közérzetnek. Elfog a boldogtalanság érzése, s úgy tornyosul a fejed fölé, mintha a fenyegető sors felhője lenne. „Meddig fogok élni?” „Arra vagyok ítélve, hogy az életem hátralevő részében kínoktól gyötrődjek?” Benned is vetődhetnek fel ilyen kérdések. Azt kívánod, bárcsak visszaforgathatnád az idő kerekét azelőttre, hogy megállapították a betegségedet, de ez persze nem lehetséges. Hamarosan talán azt veszed észre, hogy másfajta fájdalmas és erőteljes érzések is elárasztanak. Például milyenek?

Bizonytalanság, aggodalom, félelem

Egy súlyos betegség szörnyű bizonytalanságot és aggodalmakat visz az életedbe. „Az, hogy bármi történhet velem, olykor nagyon bosszússá tesz — mondja egy férfi, aki Parkinson-kórban szenved. — Mindennap várakozó állásponton vagyok, mivel nem tudom, mire számíthatok.” Emellett a betegséged meg is ijeszthet. Ha nem voltak figyelmeztető jelek, talán bénító félelmet érzel. Ám ha a betegségedet azután állapítják meg, hogy hosszú éveken át nyugtalankodtál tévesen diagnosztizált tünetek miatt, a félelem talán alattomosabb módon kerít a hatalmába. Először talán még meg is könnyebbülsz, hogy az emberek végre elhiszik majd, hogy tényleg beteg vagy, és nem csak kitaláltál mindent. Hamarosan azonban a megkönnyebbülést felválthatja annak félelmetes felismerése, hogy mit is jelent a diagnózis.

 Az attól való félelem is nyugtalaníthat, hogy elveszíted az életed feletti irányítást. Gyötrődhetsz attól a gondolattól, hogy egyre inkább másoktól fogsz függeni, s ez különösen igaz, ha olyan ember vagy, aki értékeli, hogy bizonyos mértékű függetlenséget tudhat a magáénak. Talán nyugtalankodsz, hogy a betegséged uralni kezdi az életedet, és meghatározza minden lépésedet.

Harag, szégyen, magány

Amikor érzed, hogy egyre inkább kicsúsznak a kezedből a dolgok, haragossá is válhatsz. „Miért én? Mivel érdemeltem ezt ki?” — kérdezheted magadtól. Az egészségedet ért csapás igazságtalannak és értelmetlennek tűnik. Hatalmába keríthet a szégyen és a kétségbeesés érzése is. Egy paralízises személy erre emlékszik vissza: „Annyira szégyelltem magam, hogy mindez egy buta baleset miatt történt velem!”

Az elszigeteltség érzése is egyre inkább rád telepedhet. A fizikai elszigeteltség könnyen társadalmi elszigeteltséghez vezet. Ha a betegséged az otthonodhoz köt téged, talán már nem leszel képes többé összejárni régi barátaiddal. Ám te emberi kapcsolatok után epekedsz, jobban, mint bármikor. A kezdeti látogatások és telefonhívások özöne után lehet, hogy egyre kevesebben térnek be hozzád vagy hívnak fel téged.

Mivel rossz azt látni, hogy eltávolodnak tőled a barátaid, talán úgy reagálsz erre a fájdalmas tapasztalatra, hogy magadba zárkózol. Természetesen érthető, ha szükséged van arra, hogy egy kis időt egyedül legyél, mielőtt újból találkoznál másokkal. De ha ekkor hagyod, hogy egyre messzebb és messzebb kerülj másoktól, a társadalmi elszigeteltségből (abból, hogy mások nem látogatnak meg téged) érzelmi elszigeteltségbe süllyedhetsz (amikor te kerülsz másokat). Akár ez történik veled, akár az, talán a magányosság erőteljes érzésével küszködsz. * Olykor esetleg még azon is eltűnődsz, hogy végig tudsz-e csinálni még egy napot.

Tanulj másoktól!

De van remény. Ha nem olyan régóta küszködsz súlyos egészségi gondokkal, vannak gyakorlatias lépések, melyek segíthetnek, hogy bizonyos mértékig visszanyerd az életed fölötti irányítást.

Igaz, ez a cikksorozat nem fogja megszüntetni a krónikus betegségedet, akármi legyen is az. Ám a közölt információ segíthet meglátnod, hogyan tudsz megbékélni a helyzeteddel. Egy rákbeteg nő így összegzi, hogy lelkileg milyen utat járt végig: „A tények tagadása után nagy haragot éreztem, majd átgondoltam, milyen lehetőségeim vannak.” Te is rájöhetsz, milyen lehetőségeid vannak, ha olyan emberekhez fordulsz, akik már végigjárták előtted ugyanezt az utat, és megtanulod tőlük, hogyan aknázhatnád ki a lehetőségeidet.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„Miért én? Mivel érdemeltem ezt ki?” — kérdezheted magadtól.