Egészség volt, nincs

„Úgy éreztem, mintha fejbe kólintottak volna” (János, miután megtudta, hogy olyan betegsége van, mely tartósan legyengíti a testét).

„Megrémültem” (Erzsébet, miután felismerte, milyen válságos az egészségi állapota).

A LEGFÁJDALMASABB tapasztalatok közé tartozik, amikor az ember megtudja, hogy krónikus, fogyatékosságokkal járó betegsége van. Ugyanilyen elszomorító, ha valaki baleset következtében szerez maradandó sérüléseket. Akár egy csendes orvosi rendelőben értesülünk a betegségünkről, akár egy nyüzsgő ambulancián kell tudatára ébrednünk annak, hogy mennyire súlyos az állapotunk, valószínűleg a hitetlenkedés érzése fog el minket. Általában nemigen vagyunk felkészülve arra, hogy szembenézzünk azokkal az erőteljes érzésekkel, melyek akkor kerítenek a hatalmukba, amikor az életünket feje tetejére állítja egy lesújtó egészségi gond.

Az Ébredjetek! szeretett volna hasznos információt összegyűjteni azoknak, akiknek nemrégiben erőteljesen leromlott az egészségi állapotuk. Ezért munkatársaink különböző országokban elbeszélgettek több olyan személlyel, akik hosszú évek óta sikeresen birkóznak meg krónikus, valamilyen fogyatékossággal járó betegségükkel. Megkérték őket, hogy válaszoljanak olyan kérdésekre, mint például hogy milyen érzésekkel kellett megküzdeniük, vagy hogy mi segített nekik abban, hogy kibírják a nehézségeket, és újra kiegyensúlyozottak legyenek. Milyen lépéseket tettek, hogy valamilyen mértékben újból urai legyenek az életüknek? A jelenleg súlyos egészségi gondokkal küszködők érdekében közöljük mindazt, amit egyenesen ezekből az interjúkból tudtunk meg, olyan kutatók észrevételeivel együtt, akik a hosszú távú betegségek hatásait tanulmányozzák. *

[Lábjegyzet]