Sikeresen együtt élhetsz a betegségeddel

BIZTOS lehetsz benne, hogy jogosak azok az érzések, melyek rád törnek. Noha a betegséged, illetve sérülésed talán fizikai valóság, az elméd tiltakozik azok ellen a változások ellen, melyeket a betegséged kényszerít rád. Úgy tűnhet, mintha állandó huzavona lenne közted és a betegséged között, mintha harcolna egymás ellen az, aki egykor voltál, és az, akivé válhatsz. És jelenleg úgy látszik, mintha a betegséged kerekedne felül. De visszájára fordíthatod a helyzetet. Hogyan?

„Amikor egy betegség miatt éri veszteség az embert, akkor sok szempontból úgy érezheti, mintha meghalna” — jegyzi meg dr. Kitty Stein. Ezért amikor elvesztesz valami olyan értékeset, mint az egészséged, teljesen természetes, ha időt hagysz magadnak a gyászolásra és a sírásra, éppúgy, ahogyan ezt egy szeretett hozzátartozód halála esetén tennéd. Valójában talán nem csupán az egészségedet veszted el. „Ott kellett hagynom az állásomat — magyarázza egy nő. — Fel kellett adnom a függetlenségemet, amely mindig része volt az életemnek.” Mégis lásd helyes megvilágításban a veszteségeidet. „Gyászolni kell, ami elveszett — teszi hozzá dr. Stein, aki maga is szklerózis multiplexben szenved —, de azt is fel kell ismerni, hogy mi az, ami még megvan.” És csakugyan, mihelyt túl leszel a kezdeti könnyeken, észre fogod venni, hogy még sok jelentős képességed nincs elveszve. Például tudsz alkalmazkodni.

Egy hajósnak nincs hatalma a vihar felett, de sikeresen átvészelheti, ha jól beállítja hajójának a vitorláit. Ugyanígy talán neked sincs hatalmad a betegséged felett, mely viharszerűen süvített be az életedbe, de felveheted vele a harcot, mégpedig úgy, hogy jól beállítod a „vitorláidat”, vagyis irányt váltasz a fizikai, elmebeli és érzelmi dolgokban. Mi segített más, krónikus betegségben szenvedőknek, hogy ezt tegyék?

Szerezz ismeretet a betegségedről

Sokan, miután teljesen átadták magukat a megállapított betegség miatti kezdeti érzéseknek, kezdik úgy gondolni, hogy jobb a fájdalmas igazságot tudni, mint a bizonytalanság félelmében élni. Bár a félelem megbéníthat, annak ismerete, hogy mi történik veled, segíthet mérlegelni a lehetőségeidet — és gyakran ennek már önmagában véve is jótékony hatása van. „Figyeld meg, mennyivel derűlátóbban tekintesz valamire, ami aggaszt, amikor megszületik benned a terv, hogy miként kellene szembenézned vele — jegyzi meg dr. David Spiegel, a Stanford Egyetem munkatársa. — Jóval azelőtt, hogy valójában bármit tennél is, csökkented a rossz érzéseket azáltal, hogy eltervezed, mihez fogsz kezdeni.”

Talán szükségét érzed, hogy még többet megtudj a betegségedről. Ahogy egy bibliai példabeszéd mondja: „az ember, akinek ismerete van, megszilárdítja erejét” (Példabeszédek 24:5, NW). „Vegyél ki könyveket a könyvtárból. Ismerd meg annyira a betegségedet, amennyire csak lehetséges” — tanácsolja egy férfi, aki ágyban fekvő beteg. Ahogy egyre jobban megismerkedsz az igénybe vehető kezelési módokkal és azzal, hogyan birkózhatsz meg a nehézségekkel, rájöhetsz, hogy az állapotod talán nem is annyira aggasztó, mint gondoltad. Meglehet, hogy még a derűlátásra is találsz majd okot.

Ám a végső cél nem az, hogy csupán felfogd, milyen betegségben szenvedsz. „Az információgyűjtés része annak a fontos folyamatnak, hogy az ember elfogadja, megértse és megfelelő megvilágításban lássa a betegségét” — fejti ki dr. Spiegel. Elfogadni azt, hogy az életed megváltozott, de nem ért véget, gyakran lassú folyamat, mely gondos figyelmet érdemel. De ezt az előrelépést — onnan, hogy az elméddel felfogod a betegségedet, egészen odáig, hogy érzelmileg  is elfogadod — te is meg tudod tenni. Hogyan?

Megtalálva a kényes egyensúlyt

Talán ki kell igazítanod a nézetedet arról, hogy mit jelent elfogadni a betegségedet. Elvégre az nem számít kudarcnak, ha elfogadod, hogy beteg vagy, csakúgy, mint ahogy az sem számít kudarcnak, ha egy tengerész elfogadja, hogy viharba keveredett. Inkább tettekre sarkallja őt, ha reálisan tekinti a vihart. Ehhez hasonlóan, ha elfogadod a betegségedet, az nem a sikertelenségedre mutat rá, hanem inkább arra, hogy „előrehaladsz egy új irányban” — ahogy egy krónikus betegségben szenvedő nő megjegyezte.

Még ha csökkentek is a fizikai képességeid, talán arra kell emlékeztetned magadat, hogy ennek nem kell szükségszerűen hatással lennie az elmédre, az érzelmeidre és a szellemiségedre. Például mit mondhatsz el az intelligenciádról? Mit sem változott, s ugyanolyan a szervező- és gondolkodóképességed? Talán még mindig kedves a mosolyod, érzékeny vagy mások szükségleteire, jó hallgató és igaz barát vagy. És ami a legfontosabb, megőrizted az Istenbe vetett hitedet.

Tartsd elmédben azt is, hogy bár nem tudod megváltoztatni teljes egészében a körülményeidet, még mindig te határozod meg, hogyan reagálsz rájuk. Irene Pollin, az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet egyik munkatársa kijelenti: „Te vagy abban a helyzetben, hogy eldöntsd, miként reagálsz a betegségedre. Ezt mindig hatalmadban áll megtenni, függetlenül attól, hogy mit diktál a betegséged.” A hetvenéves Helen, akinek előrehaladott szklerózis multiplexe van, megerősíti ezt: „Nem annyira a betegségeden múlik, hogy újra kiegyensúlyozott leszel-e, hanem inkább azon, hogyan reagálsz a betegségedre.” Egy férfi, aki jó néhány éve sikeresen küzd a fogyatékosságával, ezt mondja: „A pozitív szemléletmód olyan, mint egy tőkesúly, amely biztosítja, hogy a hajó ne dőljön el.” Valóban úgy van, ahogyan a Példabeszédek 18:14 kijelenti: „A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?”

Ahogyan visszanyerheted az életed fölötti irányítást

Ahogy kezdesz érzelmileg kiegyensúlyozottá válni, az olyan kérdéseket, mint „miért történt ez velem?”, felválthatják az olyanok, mint „mihez kezdjek most, hogy ez történt velem?” Ennél a pontnál úgy dönthetsz, hogy további lépéseket teszel, hogy felülemelkedj a jelenlegi helyzeteden. Vizsgáljunk meg néhány ilyen lépést.

Mérd fel a helyzetedet, gondold végig, min kell változtatnod, majd igyekezz változtatni azon, ami megváltoztatható. „Betegséged alkalom arra, hogy újraértékeld az életedet. Egy ébresztőóra, nem pedig lélekharang” — jelenti ki dr. Spiegel. Kérdezd meg magadtól: „Mi volt fontos nekem, mielőtt beteg lettem? Hogyan  változott ez meg?” Ezeket a kérdéseket ne azért tedd fel, hogy rájöjj, mi az, amit már nem tudsz többé megtenni, hanem azért, hogy meghatározd, milyen lehetőségeid vannak, ha esetleg másképp teszel dolgokat. Vegyük például a korábban említett Helen esetét.

Az elmúlt huszonöt évben a szklerózis multiplex elgyengítette az izmait. Eleinte járógépet használt, hogy járni tudjon. Később, amikor elvesztette az uralmat a jobb keze felett, elkezdte használni a balt. Ezután a bal keze mondta fel a szolgálatot. Majd mintegy nyolc évvel ezelőtt elvesztette a járóképességét. Most már arra szorul, hogy mások fürdessék, etessék és öltöztessék. Ez elszomorítja őt, mégis ezt mondja: „A mottóm még ugyanaz: »Arra gondolj, amit meg tudsz tenni, és ne arra, amit egykor tettél.«” A férje és a házi betegápolást végző nővérek segítségével, valamint a saját kreatív gondolkodásának köszönhetően, sikerül folytatnia néhány olyan tevékenységét, melyben mindig örömmel vett részt. Például tizenegy éves kora óta értékes része az életének, hogy megosztja az eljövendő békés új világról szóló bibliai ígéretet másokkal, és jelenleg is hetente részt vesz ebben a munkában (Máté 28:19, 20). Helen elmagyarázza, hogyan teszi ezt meg:

„Megkérem az engem meglátogató egyik nővért, hogy tartsa nekem az újságot. Elolvassuk együtt a gyászjelentéseket, és kiválasztunk néhányat. Majd elmondom a nővérnek, milyen gondolatokat szeretnék belefoglalni a levélbe, melyet az elhunyt hozzátartozóinak küldünk, a nővér pedig legépeli a levelet. A levéllel együtt elküldöm a Ha meghal valakid, akit szeretsz * című füzetet, mely kifejti a Biblia feltámadásról szóló, vigasztaló reménységét. Ez a szokásos vasárnap délutáni foglalatosságom. Boldoggá tesz, hogy még mindig meg tudom osztani Isten Királyságának a jó hírét másokkal.”

Tűzz ki ésszerű és elérhető célokat. Helen többek között azért próbálja megváltoztatni a megváltoztathatót, mert ez képessé teszi célok kitűzésére és elérésére. Ez neked is nagyon fontos. Miért? Mivel a célok kitűzése a jövőre irányítja a figyelmedet, és a célok elérése a beteljesülés érzésével tölt el. Ez valamennyire helyreállíthatja az önbizalmadat is. Ám mindenképp konkrét céljaid legyenek. Elhatározhatnád például: „Ma elolvasok egy fejezetet a Bibliából.” Emellett az is fontos, hogy reális célokat tűzz ki. Mivel fizikai és érzelmi felépítésed eltér másokétól, akik szintén  krónikus betegségben szenvednek, talán nem leszel képes elérni ugyanazokat a célokat, mint ők (Galácia 6:4).

„Nem számít, mennyire aprónak tűnik is egy cél, ha az ember eléri, arra érez majd ösztönzést, hogy többet tegyen” — mondja a Hollandiában élő Lex, aki több mint húsz évvel ezelőtt, huszonhárom éves korában, balesetet szenvedett, és lebénult. A balesetet követő számtalan fizikoterápiás kezelés során arra buzdították, hogy tűzzön ki célokat, például próbálja meg mosdókesztyűvel megmosni az arcát. Ez kimerítő feladat volt, de végül siker koronázta az erőfeszítéseit. Amikor felismerte, hogy sikerült elérni ezt a célt, egy másikat tűzött ki — azt, hogy egyedül fogja kinyitni és bezárni a fogkrémtubust. Megint csak sikeres volt. „Noha nem volt könnyű, rájöttem, hogy több mindent tudok megtenni, mint gondoltam” — mondja Lex.

Valójában Lex a felesége, Tineke segítségével nagyobb célokat is megvalósított. Például a tolókocsijában ülve — Tineke kíséretében — most már házról házra tanúskodik, hogy bibliai ismeretet osszon meg másokkal. Ezenkívül minden héten meglátogat egy súlyosan mozgássérült embert is, hogy buzdítsa őt, és tanulmányozza vele a Bibliát. „Nagy megelégedés számomra, hogy másoknak segíthetek” — mondja Lex. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” — erősíti meg a Biblia (Cselekedetek 20:35).

Kitűzhetnéd-e te is célul, hogy segítesz másoknak? A betegséged, illetve fogyatékosságod segíthet, hogy különösen ügyes vigasztalóvá válj, mivel a gondjaid érzékenyebbé tesznek mások fájdalmára.

Maradj kapcsolatban másokkal. Orvosi tanulmányok azt mutatják, hogy jó hatással van az egészségre, ha valaki kapcsolatot ápol másokkal. De ennek az ellenkezője is igaz. „Ugyanolyan szoros kapcsolat van . . . a másoktól való elszigeteltség és a halálozás között, mint a dohányzás . . . és a halálozás között” — jelenti ki egy kutató. Majd hozzáteszi: „Ugyanolyan fontos lehet az egészségednek, hogy tartalmas kapcsolatokat ápolj, mint az, hogy leszokj a dohányzásról.” Nem csoda, hogy ennek a kutatónak a következtetése szerint „létfontosságú” az a képességünk, hogy fenn tudjuk tartani a másokkal ápolt kapcsolatainkat (Példabeszédek 18:1, NW).

Ám ahogy az előző cikkben megjegyeztük, nehézséget jelenthet, hogy néhány barátod már nemigen látogat meg téged. A saját érdekedben szembe kell szállnod az elszigeteltség egyre növekvő hullámaival. De hogyan? Kezdhetnéd azzal, hogy meghívod a barátaidat látogatóba.

 Tedd kellemessé másoknak a nálad tett látogatásokat. * Ezt úgy teheted meg, hogy határt szabsz annak, mennyit beszélsz a betegségedről, nehogy a látogatóid beleunjanak a témába. Egy krónikus betegségben szenvedő asszony úgy oldja meg ezt a nehézséget, hogy korlátozza azt az időt, amit a betegségéről való beszélgetéssel tölt a férjével. „Egyszerűen határokat kellett szabnunk” — mondja. Tényleg nem szükséges, hogy a betegség beléd fojtson minden más dolgot, amiről még beszélhetsz. Egy látogató, miután a művészetekről és a történelemről beszélgetett a betegsége miatt ágyhoz kötött barátjával, valamint arról, hogy beteg barátja miért hisz Jehova Istenben, ezt mondta: „Az egyéniségét nem nyomja el a betegsége. Nagyszerű volt beszélgetni vele.”

A humorérzéked megőrzésével is kellemes élménnyé teszed a barátaidnak a látogatást. Ezenkívül a nevetés személyesen is javadra válik. „A humor segít, hogy megbirkózz a nehézségek sokaságával, okozzák azokat akár belső, akár külső tényezők” — mondja egy Parkinson-kóros férfi. A nevetés valóban jó orvosság lehet. „A vidám elme jó orvosságul szolgál” — jegyzi meg a Példabeszédek 17:22. Csupán néhány perc nevetés is jót tesz neked. Ezenfelül „más orvosságoktól eltérően, melyeket kipróbálunk, a nevetés teljesen biztonságos, nem mérgező, és élvezetes — mondja Susan Milstrey Wells írónő, aki maga is krónikus beteg. — Ha nevetünk, nem veszítünk el mást, mint a rossz hangulatunkat.”

Találj módokat a stressz csökkentésére. A vizsgálatok megerősítik, hogy a stressz ronthat egy betegség fizikai tünetein, míg a stressz csökkenése hozzájárul ahhoz, hogy a tünetek elviselhetőbbek legyenek. Ezért időről időre törj ki az egyhangúságból (Prédikátor 3:1, 4). Ne engedd, hogy a lényed minden egyes tettével a betegséget szívja magába. Ha az otthonodhoz vagy kötve, megpróbálhatnád csökkenteni az érzelmi nyomást azáltal, hogy halk zenét hallgatsz, könyvet olvasol, hosszú fürdőt veszel, levelet vagy verset írsz, festesz egy festményt, hangszeren játszol, beszélgetsz egy bizalmas barátoddal, vagy valamilyen hasonló tevékenységgel foglalod le magad. Ha így teszel, az még nem fogja végérvényesen megoldani a nehézségeidet, de egy időre enyhülést tapasztalhatsz.

Ha tudsz mozogni, sétálj, menj el bevásárolni, kertészkedj, autókázz egyet, vagy ha lehetséges, menj el nyaralni. El kell ismerni, hogy az utazás bonyolultabb lehet a betegséged miatt, de előkészületekkel és némi rögtönzéssel le lehet küzdeni az akadályokat. A korábban említett Lexnek és Tinekének például sikerült külföldre utaznia. „Eleinte voltak feszültségek, de végül nagyszerűen sikerült a nyaralásunk” — mondja Lex. A betegség talán tényleg belépett az életedbe, de nem kell hogy uralja azt.

Nyerj erőt a hitből. Igaz keresztények, akik sikeresen megbirkóztak súlyos fogyatékosságaikkal, kijelentik, hogy a Jehova Istenbe vetett hitük, valamint az, hogy részei a keresztény gyülekezetnek, állandó vigasz és erő forrása. * Itt közöljük néhány gondolatukat az ima, a bibliatanulmányozás, a jövőről való elmélkedés és a Királyság-teremben tartott keresztény összejöveteleken való részvétel értékéről.

● „Olykor még mindig depresszióssá válok. Amikor ez történik, Jehovához imádkozom, és ő megújítja az elhatározásomat, hogy továbbra is megtegyem azt, amit tudok” (Zsoltárok 55:23; Lukács 11:13).

● „A Biblia olvasása és az olvasottakon való elmélkedés óriási segítség abban, hogy megőrizzem az elmém békéjét” (Zsoltárok 63:7; 77:12, 13).

● „A bibliatanulmányozás arra emlékeztet, hogy a valódi élet még előttünk van, és hogy nem leszek örökké fogyatékos” (Ézsaiás 35:5, 6; Jelenések 21:3, 4).

● „A Bibliában ígért jövőbe vetett hit erőt ad ahhoz, hogy mindennap csak az aznapi gondokkal foglalkozzak” (Máté 6:33, 34; Róma 12:12).

● „Az, hogy jelen vagyok a Királyság-teremben tartott összejöveteleken, segít, hogy az elmémmel  a buzdító dolgokra összpontosítsak, és ne a betegségemre” (Zsoltárok 26:12; 27:4).

● „A gyülekezet tagjainak buzdító társasága csak úgy melengeti a szívemet” (Cselekedetek 28:15).

A Biblia erről biztosít minket: „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (Náhum 1:7). A Jehova Istennel ápolt szoros kapcsolat és a keresztény gyülekezettel való társulás a vigasztalás és az erő forrása (Róma 1:11, 12; 2Korintus 1:3; 4:7).

Adj magadnak időt

„Időre van szükség”, amíg valaki megtanul sikeresen együtt élni súlyos betegségével, illetve sérülésével, „mindez nem megy máról holnapra” — jegyzi meg egy szociális munkás, aki abban segít az embereknek, hogy megbirkózzanak a hosszú időn át tartó betegségek hatásaival. Adj magadnak időt, tanácsolja egy másik szakértő, mivel épp „egy teljesen új jártasságra teszel szert: azt tanulod, hogyan lehet megbirkózni egy súlyos betegséggel”. Ismerd fel, hogy még derűlátó szemléletmódod ellenére is lesznek rossz napjaid vagy heteid, amikor a betegséged következményei kimerítenek. Idővel azonban előrehaladást tapasztalhatsz. Ez történt egy nővel is, aki ezt mondta: „Annyira fellelkesültem, amikor ráeszméltem, hogy egy egész nap eltelt anélkül, hogy a rákra gondoltam volna . . . Nem is olyan rég nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.”

Mihelyt túl leszel a kezdeti félelmeken, és új célokat tűzöl ki, talán te magad is meglepődsz, hogy mennyire sikeresen fel tudod venni a harcot a nehézségekkel — ahogy ezt a következő cikk szemlélteti.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 7. oldalon]

Segíthet elfogadni a betegségedet, ha ismeretet szerzel róla

[Kép a 8. oldalon]

Mások segítségével Helen buzdító leveleket készít

[Kép a 8. oldalon]

„Boldoggá tesz, hogy megosztom Isten Királyságának a jó hírét másokkal”

[Képek a 9. oldalon]

„Rájöttem, hogy noha testi fogyatékos vagyok, több mindent tudok megtenni, mint gondoltam” (Lex)