Örömteli élet egy rohanó világban

A LEGTÖBB EMBER MEGBIRKÓZIK VALAHOGY AZ ÉLETBEN ADÓDÓ NEHÉZSÉGEKKEL, DE KEVESEN TUDJÁK EZT BOLDOGAN TENNI. AHHOZ EGY KÜLÖNLEGES BÖLCSESSÉGRE VAN SZÜKSÉG.

EZT erősíti meg a The 24-Hour Society című könyv: „Olyan bölcsességet kell szereznünk, amely segít megvédeni az emberek szükségleteit, és megőrizni az emberi jellemvonásokat abban a technikára épülő világban, amelyet teremtettünk.”

Örömünkre könnyen megtalálhatjuk ezt a gyakorlati bölcsességet a világon legszélesebb körben terjesztett könyvben, Isten Szavában, a Bibliában. Mivel aki a Bibliát ihlette, tökéletesen tisztában van az emberi szükségletekkel és jellemvonásokkal, így ez a könyv jól bevált alapelveket tartalmaz. Ha alkalmazzuk őket, segíthetnek, hogy jobban a  kezünkben tudjuk tartani az életünket, ami legalább bizonyos mértékű boldogságot eredményez, miközben boldogulni próbálunk ebben a rohanó világban (Ézsaiás 48:18; 2Timóteus 3:16).

Ezek az alapelvek három fő területet érintenek. Először is megmutatják, hogy mik azok a dolgok vagy tevékenységek, melyeket körültekintően kiküszöbölhetünk. Másodszor segítenek, hogy jól megválasztott fontossági sorrendet állítsunk fel. Végül pedig szellemi megvilágításba helyezik az életet, ami magasan felette áll a kizárólag világias szemléletmódnak. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három területet.

Éljünk egyszerű és nyugodtabb életet

Képzeljük el, hogy néhány napra kempingezni megyünk. Hogy biztos legyen a kényelmünk, egy nagy sátrat viszünk magunkkal az összes elképzelhető felszereléssel. Majd telerakunk egy utánfutót bútorokkal, főzéshez szükséges dolgokkal, fagyasztóval, egy hordozható áramfejlesztővel, lámpákkal, tévével meg sok egyéb dologgal, és persze étellel. Ám rengeteg időbe telik, mire mindent elhelyezünk és beüzemelünk! Majd rövid szabadságunk végén ugyanennyi idő megy el a csomagolással, arról nem is beszélve, hogy otthon mindezt a helyére kell tennünk. Visszatekintve rájövünk, hogy nem is volt elég időnk élvezni a kempingezés örömeit! Eltűnődünk, hogy egyáltalán megérte-e a fáradságot.

Ma több millió embernek valamelyest olyan az élete, mint egy ilyen kempingezés. Módfelett sok időt töltenek azzal, hogy megszerezzék és fenntartsák azt a számtalan sok dolgot, melyről a világ el akarja hitetni velünk, hogy elengedhetetlen a boldogságunkhoz. Ezzel szemben Jézus Krisztus kijelentette: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15). Igen, az élet minőségét nem az anyagi jólét határozza meg. Sőt, a gazdagság gyakran csak fokozza a feszültséget és az aggodalmakat az ember életében. „A gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni” — mondja a Prédikátor 5:12.

Tehát vegyünk sorba mindent, amink van, és kérdezzük meg magunktól: „Valóban szükségem van erre, vagy csak bonyolítja az életemet? Jobbá teszi az életemet, vagy csak az értékes időmet rabolja?” Leonie McMahon Why Am I So Tired? című könyvének előszavában ezt olvashatjuk: „A különböző háztartási gépek feltalálása,  mely arra irányult, hogy megkönnyítse a háziasszonyok munkáját, azt eredményezte, hogy ezeknek a háziasszonyoknak el kell helyezkedniük valahol ahhoz, hogy meg tudják vásárolni ezeket a gépeket, és fizetni tudjanak a karbantartásukért.”

Ha egyszerűsítünk az életünkön, több időnk lesz a családunkra, a barátainkra és magunkra. Az így eltöltött idő elengedhetetlen a boldogságunkhoz. Ne legyünk azok között, akik túl későn jönnek rá, hogy a barátok és a család sokkalta fontosabbak — és érdekesebbek is —, mint a pénz és az anyagi javak. Csak emberek érezhetnek szeretetet irántunk. Noha a bankszámláknak, értékpapíroknak, számítógépeknek, tévékészülékeknek és egyéb dolgoknak megvan a maguk szerepe, nem ezektől válik értékessé az élet. Azok, akik ezeket a dolgokat helyezik az első helyre, nem értékelik igazán az életüket, és végül elégedetlenekké vagy akár még keserűekké is válnak (1Timóteus 6:6–10).

Osszuk be az időnket, és állítsunk fel fontossági sorrendet

Az időnk beosztása valamelyest olyan, mint egy költségvetés készítése. Ha túl sok mindent próbálunk belesűríteni a korlátozott mennyiségű időnkbe, akkor az időnket tekintve olyan kiadásaink lesznek, melyeket nem engedhetünk meg magunknak. Az ilyenfajta életmód elkerülhetetlenül csalódottsághoz, feszültséghez és kimerültséghez vezet. Tehát meg kell tanulnunk fontossági sorrendet felállítani.

 Első lépésként döntsük el, hogy melyek a fontosabb dolgok, majd hagyjunk elegendő időt ezeknek. A keresztények életében a szellemi törekvések mindig a legelső helyen vannak (Máté 6:31–34). Ha a fontos dolgokat elsietjük vagy csak felületesen végezzük el, abból rendszerint súlyos gondok adódnak. Ezért talán ki kell selejteznünk bármit, ami időigényes, de nem sok jót eredményez.

Amikor meghatározzuk, hogy mi élvez elsőbbséget, ne feledkezzünk meg az egyedüllétről sem, amelyre időnként szükségünk van, hogy építő módon elmélkedhessünk, és új erőre kapjunk. „A tartalmas egyedüllét egy olyan frissítő, amely nélkülözhetetlen a mai szélvészként rohanó világban — írja a Psychology Today című folyóirat. — Az egyedüllét táplálja az élet tüzét.” Azok, akik túl elfoglaltak ahhoz, hogy elmélkedjenek, egy idő után felszínesen közelíthetik meg az életet.

Szerénység és szellemiség

A szerénység és a szellemiség a legnagyobb kincsek közé számítanak, aminek csak birtokában lehet az ember, ha szeretne boldogan és kiegyensúlyozottan élni. A szerénység azért fontos, mert elkerülhetjük azt, hogy olyan munkamennyiséget és felelősségeket vállaljunk magunkra, melyek nem reálisak. Ha szerény valaki, akkor tudja, hogy mikor van elég a túlórából és egyéb olyan elfoglaltságokból, melyek valami fontosabb tevékenységtől rabolnák el az időt. A szerény ember nem irigykedik mások javaira, és arra, amit mások csinálnak. Így az ilyen ember általában elégedettebb. A valódi szerénység pedig a szellemi ember egyik jellemvonása, ugyancsak nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobban kezünkben tarthassuk az életünket (Mikeás 6:8; 1János 2:15–17).

A Biblia pontos ismeretén alapuló szellemiség segít, hogy olyanok legyünk, akiknek nagyobb fokú tisztánlátásuk és jobb felfogóképességük van. Az ilyen személyeket nem lehet egykönnyen rászedni holmi értéktelen szlogennel, mely a világ szerint a siker kulcsa. Ők az 1Korintus 7:31 bölcs tanácsára hallgatnak: „akik élnek a világgal [olyanok legyenek], mint akik nem élnek vele teljesen; mert változik e világ színtere.” A keresztények „élnek a világgal”, amikor gondoskodnak maguk és családjuk anyagi szükségleteiről, viszont nem engedik, hogy teljesen lefoglalja őket ez a világ. Tudják, hogy nem nyújt valódi biztonságot, hogy hamarosan teljes egészében el lesz pusztítva, és hogy az igazi siker — biztonság és örök élet egy paradicsomi földön — az Isten előtti helyeselt állapotukban rejlik (Zsoltárok 1:1–3; 37:11, 29). Fogadjuk meg hát Jézus figyelmeztetését, és bölcsen gazdálkodjunk; halmozzunk fel „kincseket az égben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok” (Máté 6:20).

Ne aggodalmaskodjunk, és találjunk igazi békére

Ahogy ez a jelenlegi rendszer a végéhez közeleg, kétségtelenül fokozódni fog a feszültség, és egyre nagyobbak lesznek a követelmények az időnkkel szemben. Milyen fontos hát arra törekednünk, hogy alkalmazzuk a Biblia tanácsát: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodási képességeteket Krisztus Jézus által.” Ez a fajta béke elérhetetlen azok számára, akik pusztán a világi dolgok felé hajlanak, és nem látják az ima értékét (Filippi 4:6, 7).

Jehova azonban többet fog tenni annál, hogy belső békét ad nekünk. Segíteni fog abban, hogy mindennap viselni tudjuk a felelősségeinket, ha ’minden aggodalmunkat őrá vetjük’ (1Péter 5:7; Zsoltárok 68:20). Ezért bölcsen tesszük, ha figyelmesen hallgatunk Istenre minden egyes nap azáltal, hogy elolvasunk egy részt a Szavából. Ki adhatna nekünk jobb tanácsot a Teremtőnknél? (Zsoltárok 119:99, 100, 105). Igen, a tapasztalatok azt mutatják, hogy akik Istent helyezik életük középpontjába, nagy segítséget kapnak, hogy megőrizzék örömüket ebben a rohanó világban (Példabeszédek 1:33; 3:5, 6).

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Állítsunk fel fontossági sorrendet, és ne feledkezzünk meg az egyedüllétről és a szellemi dolgokról sem

[Kép a 9. oldalon]

Egyszerűbbé és nyugodtabbá tudjuk tenni az életünket?

[Kép a 10. oldalon]

Mit tartunk fontosabbnak: tárgyakat vagy embereket?