Amikor a narancs nem narancssárga

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

MIKOR nem narancssárga a narancs? Ez a kérdés szójátéknak is beillene, de nem feltétlenül az. Az olaszországi Szicíliában erre a kérdésre nyilván ezt felelik az emberek: „Hát akkor, amikor vörös!”

A Szicíliában termő édes narancsról, vagyis a vérnarancsról beszélünk, mely a húsának feltűnő színéről kapta a nevét — ez lehet narancsszín rubinvörös erezetekkel, cinóbervörös, élénk karmazsinpiros, de még majdhogynem feketébe játszó is. A vérnarancs héja narancsszínű, mely piros vagy liláspiros árnyalattal van tarkítva, aromája pedig üdítően friss. Erős, édeskésen fanyar ízű, és vannak, akik azt mondják, hogy „egy kicsit a málna ízére emlékeztet”.

A citrusfélékhez tartozó gyümölcsöket már az ókortól termesztik Olaszország területén. A narancsfélék valószínűleg Ázsiából kerültek Szicíliába az i. sz. negyedik században, ám ezek nem vörösek, hanem világossárga színűek és savanyúak voltak. Az édes narancsot a portugálok hozták Európába a XIV. és XV. században, mely más citrusfélékkel együtt innen került az amerikai kontinensre. Ám a vérnarancsot csak a XX. század elején sorolták rendszerbe Szicíliában.

Mitől vörös?

Minden narancsban van karotin, vagyis ugyanaz a sárgás narancsos színű pigment, amely a tojássárgájának és a sárgarépának megadja a színét. A szicíliai vérnarancs Moro, Tarocco és Sanguinello változataiban az a rendkívüli, hogy ezek kialakítják magukban az antocianin * nevű vörös színezőanyagot, mely az érett gyümölcsöket a jellegzetes vörös színükbe öltözteti. Ha azonban elviszel egy vérnarancsfát erről a vidékről, mely igen kicsiny területet ölel fel Catania, Siracusa és Enna tartományában, és valahol máshol ülteted el, a gyümölcse talán egyáltalán nem is lesz vörös. Miért? Mi olyan különleges Szicíliának ebben a keleti részében?

A szicíliai vérnarancsban végbemenő antocianinképződésnek nem minden részletét ismerjük pontosan. Egyelőre még nem állapították meg, hogy miként befolyásolja, ha egyáltalán befolyásolja, a talaj a gyümölcs színét. Más tényezők vagy elősegítik, vagy akadályozzák a vörös pigmentek képződését a gyümölcs érésekor. Megfigyelték például, hogy akkor kezd bevörösödni a gyümölcs, amikor éjszaka alacsony a hőmérséklet, nappal pedig erős a fény. Ami a gyümölcs ízét illeti, a sok napsütés biztosítja az egyszerű cukrok megfelelő mennyiségét, míg a kevés csapadék miatt erős, tömény az íze.

Úgy gondolják, hogy ezeknek az egyedülálló körülményeknek a kombinációja magyarázza, hogy a szicíliai vérnarancsnak ilyen jellegzetességei vannak. Hasonló gyümölcsöket termesztenek Dél-Olaszország más vidékein, valamint Spanyolországban, Marokkóban, Floridában és Kaliforniában, de állítólag  eddig még senkinek sem sikerült olyan változatot termesztenie, amely a szicíliai vérnarancs összes tulajdonságát magában hordozná.

Értékeljük ezt a gyümölcsöt!

Rendkívüli színük mellett ezeknek a gyümölcsöknek nagyon magas a tápértékük. A citrusfélékhez tartozó gyümölcsök közül a Tarocco narancsban van a legtöbb C-vitamin. Csupán egyetlen közepes nagyságú narancs elég ahhoz, hogy fedezze a napi C-vitamin szükségletet. Azt mondják, a vérnarancsnak számos jó tulajdonsága van. Közülük csak néhányat említünk: egy pohár sűrű, frissen csavart narancslé fenséges, valamint az egészségünkre válik, hiszen a könnyen felszívódó, energiát adó egyszerű szénhidrátok, ásványi anyagok és rostok forrása. Nyomós oka van hát annak, hogy a szicíliai citrusfélék termesztői igyekeznek megvédeni sajátos terményüket, és egyre nagyobb becsben tartják.

A szakértők meg vannak győződve arról, hogy ez a szicíliai gyümölcs egyike „a világ legfinomabb csemegenarancsainak, mivel zamatos, megfelelő arányban van benne a savanyú és az édes íz, valamint jellegzetes, hosszan tartó utóíze van”. Egy nap talán lehetőséged nyílik arra, hogy te magad is eldöntsd, egyetértesz-e ezzel.

Jóllehet a vérnarancs nem olyan régen bukkant fel, ez csupán az egyike annak a rendkívül sokféle pompás tápláléknak, amelyet Jehova teremtői tevékenysége hozott létre az emberek örömére. Ezért mindenki, aki felismeri Isten bőkezűségét, láthatja, hogy még a ’gyümölcsfák is dicsérik az Úrnak nevét’ (Zsoltárok 148:9, 13; 1Mózes 1:29).

[Lábjegyzet]