Egészségünk őrei

„KEDVES ASSZONYOM — mondta az orvos, miközben tanulmányozta a vérvizsgálatok eredményeit —, önnek elég gyenge az immunvédekezése.” Veronika egy ideje nem érezte jól magát. Ismételt hörghurutjai legyengítették őt. Nemrégiben begyulladt a füle, és kellemetlen arcüreggyulladása lett.

Mi az immunvédekezés, és miért annyira fontos? Hogyan működik?

Védelem a támadásoktól

Az immunrendszer molekulák és specializálódott sejtek bonyolult hálózatából áll, melyek szorosan együttműködnek a fertőzések elleni küzdelemben. Az immunrendszerünkre támaszkodunk, hogy megvédjen minket az idegen betolakodók, például a baktériumok vagy a vírusok támadásától.

Ennek szemléltetéséül a testünket egy ősi városhoz hasonlíthatnánk. Egy tipikus város talán magasan feküdt, hogy az ellenséges hadsereget már akkor láthassák, amikor még messze van. Ezenkívül a várost falak és kapuk sokasága, valamint ott strázsáló őrök védték. Ilyen védelemmel a város biztonságos lakóhely maradt. Ha egy ilyen városhoz hasonlítjuk a testünket, jobban megérthetjük, mire van szükség ahhoz, hogy védve legyen a támadásoktól.

A testünkben a baktériumok beözönlése elleni első védelmi vonal a bőr, valamint a nyálkahártya (mely többek között az orrüreget és a torkot béleli). Bőrünk fontos védőgát. A bőrünk felszínén lévő több milliárd baktériumból jó néhánytól megszabadulunk, amikor a bőr külső rétegei leválnak.

A nyálkahártya nem olyan vastag, mint a bőr, és sokkal sérülékenyebb. Ám sok természetes alkotóelemet tartalmaz, mely felveszi a harcot a betolakodókkal. Az egyik ilyen alkotóelem, melyet lizozimnak neveznek, a könnyben, a nyálban és a verejtékben található. Noha a verejték savanyú kémhatása már önmagába véve alkalmas sok baktérium növekedésének a megakadályozására, a lizozim úgy semmisíti meg a baktériumokat, hogy károsítja a sejtfalukat.  Ez az oka annak, hogy az állatok pusztán azzal, hogy nyalogatják a sebüket, hozzájárulhatnak annak gyógyulásához.

Az elsődleges őrszemek: a fehérvérsejtek

Tegyük fel, hogy egy seben át vagy egy fertőzés által sikerül néhány olyan baktériumnak bejutnia a „városunkba”, mely képes betegséget előidézni. A sejtek serege azonnal támadásba lendül. Egy célért küzdenek: a betolakodó baktériumok elpusztításáért, és ezt követően a betegségből való felépülésért. A test védelméért küzdő sejteket leukocitáknak, azaz fehérvérsejteknek nevezik. A harcnak ennek a szakaszában a fehérvérsejtek három fontos típusának jut szerep: a monocitáknak, a neutrofil granulocitáknak és a limfocitáknak.

Amikor a monociták „meghallják” az arra utaló kémiai jeleket, hogy egy bizonyos területen gyulladás jött létre, elhagyják a véráramot, és behatolnak a sérült szövetbe. Itt makrofágokká (nagy falósejtekké) válnak, és bekebelezik mindazt, ami idegen a szervezet számára. Ezenkívül fontos anyagokat választanak ki, melyeket citokineknek neveznek. Ezek serkentik az immunrendszert, hogy harcoljon a fertőzés ellen. A citokinek egyik rendeltetése az, hogy lázat idézzenek elő. A láz hasznos tünet, mivel jelzi, hogy működésbe lépett a védekező mechanizmus. Felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot, és hasznos segítség lehet egy betegség megállapításában is.

Ezután a neutrofilek „meghallják” a gyulladásban lévő területről érkező kémiai jelet, és nagy sebességgel a makrofágok segítségére sietnek. Ők is elnyelik vagy bekebelezik a baktériumokat. Miután a neutrofilek elpusztulnak, gennyként távoznak a testből. Így hát a gennyképződés a védekezés egy másik formája. Ebben az esetben jól alkalmazható az a kifejezés, melyet az orvosok több évszázadon át használtak: pus bonum et laudabile, ami annyit jelent, hogy ’jó és dicséretre méltó genny’. Ez a képződmény segít megfékezni a fertőzést. Miután barátaink, a makrofágok megemésztik a baktériumokat, „felkínálják” vagy bemutatják azok darabkáit a limfocitáknak, hogy figyelmeztessék őket a betolakodók veszélyére.

A fertőzés elleni harcban a limfociták egy különlegesen specializálódott elitet alkotnak. Antitesteknek nevezett anyagokat (ellenanyagokat, immunglobulinokat) termelnek, melyek kimondottan a baktérium egy bizonyos darabkájához csatlakoznak. A limfocitáknak két fő csoportjuk van, s mindkettőnek eltérőek a képességei. Az elsőbe a B-sejtek tartoznak, melyek az általuk termelt antitesteket bocsátják ki a véráramba. A B-sejteket az immunválasz fegyveres alakulatának nevezik. Elmondható róluk, hogy rendkívüli pontossággal lövik ki a nyilaikat, az antitesteket. Ezek az antitestek „keresni” fogják a nekik ismerős baktériumot, és egy nagyon fontos részét veszik célba. A limfociták egy másik fontos csoportja, mely a T-sejtekből áll, olyan antitesteket köt meg a felszínén, melyeket felismer. A T-sejtek arra használják ezeket, hogy csapást mérjenek az ellenségre, mégpedig úgy, hogy úgyszólván közelharcot vívnak vele.

Mindez még ennél is bonyolultabbá válik. A T-sejtek egy alcsoportja az úgynevezett „segítő” (helper) T-sejtekből áll. Ezek arra serkentik társaikat, a B-sejteket, hogy nagy mennyiségű antitestet termeljenek. A támadás előtt a „segítő” T-sejtek tanácskoznak egymással. Az utóbbi időben végzett kutatások rámutatnak, hogy ezek a sejtek kémiai jelekkel izgatottan „beszélgetnek” egymással, információt cserélve az idegen anyagról. Ezt a beszélgetést „vibráló beszélgetésnek” nevezik.

Segítség érkezik egy másik fontos csoporttól, a „természetes ölősejtektől”, vagyis a natural killersejtektől is. Ezek nem termelnek antitesteket, de készek a fertőzés miatt „idegenné” vált sejtek  elpusztítására. Tehát a „természetes ölősejtek” is hozzájárulnak a test egészségének a védelméhez.

Végül a limfociták az immunmemóriájuknak köszönhetően emlékezni tudnak a baktériumok jellegzetességeire, egészen úgy, mintha feljegyzésük lenne azokról. Ezért ha ugyanaz a típusú baktérium még egyszer megjelenne, ezeknek a limfocitáknak már vannak sajátságos antitestjeik az azonnali elpusztításukra.

A makrofágok, vagyis azok a sejtek, melyek megindítják az immunválaszt, segítenek a munka befejezésében is, mégpedig úgy, hogy a közelben maradnak, hogy segítsenek a gyulladás megszüntetésében. Megtisztítják az érintett területet az elhalt sejtektől, a szövettörmelékektől vagy az egyéb maradványoktól, melyek a harc után a „csatamezőn” maradtak, visszaállítva a „város” nyugalmát és rendjét.

Amikor gyenge az immunvédekezés

Az előbbiekben csupán nagyvonalakban elemeztük azt, hogy az elképzelések szerint hogyan működik az immunvédekezés. Ám ez a védekezés több okból is gyenge lehet: létezhet elsődleges, veleszületett immunitáshiány, valamint másodlagos immunitáshiány, melyet az ember az élete során szerez fertőző betegségek miatt.

Ezek közül a betegségek közül az egyik legsúlyosabb az AIDS, a széles körben pusztító járvány, mely az 1980-as években tört ki. Ezt a humán immundeficiencia vírus (HIV) okozza, mely az immunrendszer központi részét támadhatja meg, fokozatosan elpusztítva a limfociták egy bizonyos osztályát. Így az ember védekező rendszerének egy rendkívül fontos része alkalmatlanná válik a feladata ellátására. Ezután újra meg újra visszatérnek a fertőzések, és sohasem lábal ki belőlük az ember rendesen. Sőt egyre súlyosabbak lesznek, és a szervezetnek nem marad semmilyen eszköze sem arra, hogy megvédje magát. Olyan lesz, mint egy romokban heverő, fal nélküli város, melyet bárki elfoglalhat.

Szerencsére nem mindegyik immunhiányos állapot ilyen súlyos. A cikk elején említett Veronikának az volt a baja, hogy a szervezete időnként nem termelt eleget az antitesteknek abból a fajtájából, mely rendszerint a nyálkahártyán van jelen, főként a légutak mentén. Ez megmagyarázza, miért kellett ismételten és hosszú időn át fertőzésekkel küszködnie.

Veronika jobban lett. Miután végighallgatta az orvos magyarázatát, úgy döntött, hogy lelkiismeretesen betartja majd az utasításait. Miután kigyógyult az arcüreggyulladásból, beleegyezett abba, hogy olyan injekciókúrát kapjon, mely serkenti az antitestek termelését. * Leszokott a dohányzásról is, és sikerült többet pihennie. Nemsokára jelentősen javult az egészsége.

Igen, úgy lettünk megalkotva, hogy egészséges életnek örvendjünk. Amikor az immunrendszer bámulatos összetettségén és az emberi test más bonyolult mechanizmusain elmélkedünk, arra érzünk késztetést, hogy csodáljuk a Teremtő bölcsességét, és hálásak legyünk érte (Zsoltárok 139:14; Jelenések 15:3). S noha jelenleg a tökéletlenség miatt nem vagyunk mindig egészségesek, Isten ihletett Szava arról biztosít minket, hogy a hamarosan eljövendő új világban az emberek elméje és teste újból tökéletessé lesz téve, s ezért „nem mondja [majd] a lakos: beteg vagyok!” (Ézsaiás 33:24).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

VÉDELMI VONALAK:

• BŐR ÉS NYÁLKAHÁRTYA

• LEUKOCITÁK VAGY FEHÉRVÉRSEJTEK

Monociták: behatolnak a sérült szövetbe, és bekebelezik a betolakodó baktériumokat.

Neutrofilek: segítenek a baktériumok bekebelezésében, és gennyként távoznak a testből.

Limfociták: immunmemóriájuknak köszönhetően, ha ugyanaz a típusú baktérium újból megjelenik a szervezetben, az antitestek azonnal elpusztítják azt.

• A B-sejtek jól célzott nyilakként antitesteket bocsátanak ki; ezek „keresik” a baktériumokat, és megtámadják őket.

• A T-sejtek: olyan antitestek termelésében segítenek, melyek „közelharcot” vívnak a kórokozókkal.

— A „segítő” T-sejtek segítenek a B-sejteknek abban, hogy nagy mennyiségű antitestet termeljenek.

— A „természetes ölősejtek” antitestek termelése nélkül közvetlenül a fertőzött sejteket pusztítják el.

[Kép a 15. oldalon]

Fehérvérsejtek baktériumokat támadnak meg

[Forrásjelzés]

Lennart Nilsson