Figyeljük a világot

Szemét a tengerben

Ahhoz, hogy egy tengerbe dobott üvegpalack felbomoljon és eltűnjön a tengerből, ezer év kell. A papír zsebkendőnek ehhez három hónapra van szüksége, a gyufaszálnak pedig hat hónapra. A cigarettacsikktől 1-5 évig lesz szennyezett a tenger, a műanyag zacskótól 10-20 évig, a nylonból készült dolgoktól 30-40 évig, a konzervdobozoktól 500 évig, a hungarocelltől pedig 1000 évig. Ezek a becslések azon információ részét képezik, melyet egy olaszországi, környezettel foglalkozó szervezet, a Legambiente tett közzé, hogy a tengerparti fürdőzőket környezetbarát gondolkodásmódra ösztönözze. „Nem teljesen feleslegesek ezek a javaslatok? — teszi fel a kérdést a Corriere della Sera című napilap. Ezek után válaszol is a kérdésre: „A 605 tonnányi szemét, melyet a Tiszta Tengerpartok néven ismert önkéntes csapat gyűjtött össze Olaszország tengerpartjainál 1990 óta mostanáig, azt mutatja, hogy egyáltalán nem.”

A gyermekek és az okkultizmus

„Veszélyt jelentenek a gyermekek számára az interneten megjelenő, sátáni és okkultizmussal foglalkozó anyagok” — jelenti ki egy pedagógusokból álló szakszervezet a The Independent című londoni újság tudósítása szerint. Egy brit felmérés, melyet a Pedagógusok és Előadók Szövetsége (ATL) részére készítettek, feltárta, hogy a 11 és 16 év közötti gyermekeknek több mint a fele „érdeklődött az okkult és természetfeletti dolgok iránt”, közel egynegyedük „nagyon kíváncsi volt rájuk”, és minden hatodik gyermek azt mondta, hogy amikor belekóstolt az okkultizmusba, „rémület töltötte el”. Peter Smith, az ATL főtitkára erre figyelmeztet: „A fiatalok több száz különböző webhelyet kereshetnek fel könnyűszerrel, ahol olvashatnak a boszorkányságról, arról, hogy hogyan igézhetnek meg másokat, és az érvágás módszereiről, s mindezt a felnőttek felügyelete nélkül tehetik meg . . . Ez a fiatalok körében tapasztalható irányzat rendkívül nagy aggodalomra ad okot. A szülők és a tanárok jól teszik, ha megtanítják a fiataloknak, hogy milyen veszéllyel jár az okkultizmussal való kísérletezgetés, mielőtt még teljesen belebonyolódnának.”

Ne várj, amíg kihűl!

Rosszul tesszük, ha kint hagyjuk a forró ételt a konyhapulton lehűlni, mielőtt betennénk a hűtőbe. Erről számol be Bessie Berry, egy olyan, egyesült államokbeli hivatal igazgatónője, mely a mezőgazdaságról és a húsipari termékekről szolgáltatja a legfrissebb híreket. „Még olyan ételeket is, melyeket éppen hogy csak kivettünk a sütőből vagy levettünk a gázról”, azonnal a hűtőbe kell raknunk, ha nem fogyasztunk belőlük. Ahogyan azt a Tufts University Health & Nutrition Letter kifejti, „minél hamarabb kerül a főtt étel a hidegre, annál előbb fog leállni azoknak a káros baktériumoknak az elszaporodása, melyek esetlegesen az ételben találhatók”. De nem fogja ez károsítani a hűtőgépet, vagy túlterhelni a motorját? Bessie Berry szerint nem. A korszerű hűtőgépek forró ételekhez vannak tervezve. Az az elképzelés, hogy nem bírják a forró ételeket, abból az időből származik, amikor még jégszekrényeket használtunk, melyekben a hő miatt megolvadt a jég. Két dologra viszont figyeljünk oda. Ha nagyobb mennyiségű ételt szeretnénk lehűteni, mint például egy egész csirkét, egy fazék levest vagy egy mély tálban készült ragut, először rakjuk szét őket laposabb edényekbe, mert egyébként nem fog elég gyorsan lehűlni az étel belseje ahhoz, hogy megálljon a baktériumok szaporodása. Arra is oda kell figyelni, hogy hagyjunk helyet a forró és más ételek között a hűtőben, hogy a levegő szabadon tudjon áramlani közöttük, és gyorsabban lehűtse őket.

Érzelmek géphangon

Tudósok arra törekednek, hogy barátságosabbá tegyék a számítógépek által kiadott hangokat, ezért különböző módokat keresnek arra, hogy érzelmi töltést vigyenek a gépek hangjába. A Gießener Allgemeine című német újság szerint a Berlini Műszaki Egyetem egy kutatócsoportja megvizsgálta, hogy különböző érzelmek milyen változást eredményeznek a hangokban. Színészek különböző hangulatot vittek amúgy közömbös információt tartalmazó mondatokba. Mérgesen, bánatosan, unottan, örömtelien, félelmet vagy undort tükrözve olvasták fel őket. Ezek után a tudósok szótagonként elemezték a mondatokat a hangmagasság, a hang terjedési sebessége, a frekvencia, a hangerő és a hangképzés tisztasága szerint. Az eredményekből az tűnt ki, hogy egy örömteli vagy egy mérges hang esetében a hang terjedési sebessége és a hangerő fokozódott. A szótagok hangsúlyt kaptak, és a hangképzés tiszta maradt. Az unalmat, félelmet vagy bánatot sugárzó hang lassabb volt, és elmosódottabb, valamint a hangmagasság is megváltozott. A félelemtől a hang körülbelül egy oktávnyival lett magasabb. A fájdalmat tükröző hangnál  a hangszálak finoman vibráltak, a hang mélyebbé és rekedtessé vált. Majd ezeket a jellemvonásokat átvitték a mesterséges hangokra, így megvizsgálhatták, hogy a hallgatók „helyesen tudják-e felismerni az érzelmi állapotot”. Különösképpen azok mutattak érdeklődést a kutatás iránt, akik hangkeveréssel és automatikus hangfelismeréssel foglalkoznak.

Ötszáz éve folyik a pusztítás

Amióta körülbelül 500 évvel ezelőtt megkezdődött a gyarmatosítás Brazíliában, az ország a három fő ökoszisztémájának 37 százalékát veszítette el. Erről számol be egy nemrégiben készített felmérés, melyet a Természetvédelmi Világalap (WWF) állított össze. Mindmáig „az atlanti őserdők 93 százaléka, a szavanna 50 százaléka és az Amazonas területének 15 százaléka lett elpusztítva” — jegyzi meg az O Estado de S. Paulo című napilap. A WWF brazíliai vezérigazgatója, Garo Batmanian ezt mondja: „Amikor a portugálok megérkeztek, burjánzó erdőket találtak itt, és több vizet, mint amennyit valaha láttak. Ebből született a mítosz, hogy minden, amit itt ültetnek, gyönyörűen növekszik, és nincs szükség semmiféle európai technika alkalmazására ahhoz, ami valójában már ott helyben létezik.” Hozzátette, hogy ez indította el Brazília atlanti őserdőinek a pusztítását.

A jövő közlekedési eszköze

„Piacra kerül az üzemanyagcellás technológia, mely a világméretű autópiac forradalmasításával kecsegtet” — jelenti a The Australian című újság. Az üzemanyagcellás technológia főleg a városi buszok esetében előnyös, mivel sokkal kisebb zajjal jár, és nem bocsát ki szennyező anyagokat. A buszok 80 kilométeres óránkénti sebességgel akár 300 kilométeres távolságot is meg tudnak majd tenni, és egyszerre 70 utast lesznek képesek szállítani. A járművet több mint egymillió dolláros kezdő áron ajánlják majd fel Európa-szerte a közlekedési vállalatoknak, és előre láthatólag 2002 végén indítják útjára. Lehetséges, hogy az autók jövőjét is az üzemanyagcellás megoldás fogja jelenteni, de jelenleg még nem tartanak ezeknek az autóknak a gyártásánál. „Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a versenyt a belső égésű motorokkal szemben, csökkentenünk kell az üzemanyagcellás rendszerek költségeit, térfogatát és súlyát” — mondja Ferdinand Panik professzor úr.

„Hivalkodó bélyegek”

„Hivalkodó bélyegek. Egy énközpontú generációnak készült legújabb termék, mely betört a kanadai piacra” — számol be a The New York Times. Az emberek most már tetszésük szerint egyénivé tehetik a bélyeget „egy újszülöttnek, a ballagó diáknak, a boldog házaspárnak vagy a hűséges kutyusnak a fényképével”. Akik igényt tartanak ilyen bélyegekre, beküldenek egy nyomtatványt a fényképpel és a kifizetendő összeggel együtt. Ezért egy ív, 25 darab öntapadó, nyomtatott, aranyozott keretet kapnak, melyen a „Kanada” szó és a bélyeg ára olvasható, valamint egy másik ívet, mely a fénykép sokszorosított másolatait tartalmazza; ezeket az aranyozott keretbe lehet illeszteni. A költségek azonban a szokványos bélyegek árának kétszeresét is meghaladják. Ezenfelül különböző üdvözlő matricák is kaphatók, melyeknek „segítségével a vásárló saját ízlésére szabhatja a postáját attól függően, hogy milyen hangulatot vagy üzenetet akar közvetíteni” — mondta Micheline Montreuil, a Kanadai Posta postai árucikkekkel foglalkozó osztályának igazgatónője. Hogy le ne maradjanak, Ausztrália, Nagy-Britannia, Svájc és Szingapúr is előálltak a saját változataikkal. A bélyeggyűjtők kihívással találhatják szembe magukat a bélyegek sokféleségét látva.

A betegség több életet követel

Bár az olyan katasztrófákkal foglalkoznak a legtöbbet, mint az árvizek és a földrengések, a Vöröskereszt szerint a járványos betegségek sokkal több életet követelnek. Erről szólva a The New York Times kijelenti: „Az AIDS, tuberkulózis, malária és hasonló járványos betegségek áldozatainak száma tavaly 160-szor volt több, mint azok száma, akik a múlt évben a törökországi földrengésekben, India viharos forgószeleiben és a venezuelai árvizekben veszítették életüket . . . Becslések szerint 150 millió ember halt meg csupán ebben a három betegségben 1945 óta, szemben az ugyanebben az időszakban dúló háborúk 23 millió áldozatával.” A jelentés írója, Peter Walker a gondokat a rossz közegészségügyre vezeti vissza. „Majdnem minden országnak megvan a maga felszínes egészségügyi rendszere, de a városközpontoktól távolodva megszűnik” — mondta. Azt a 13 millió életet, melyet a járványos betegségek oltottak ki az elmúlt évben, meg lehetett volna menteni, ha minden személy egészségügyi ellátására csupán öt dollárt költenek. Végül ezt mondja a cikk: „Több életet ment meg az a pénz, amit az emberek viselkedésének megváltoztatására költenek, mint az, amit költséges létesítményekre és felszerelésekre adnak ki, úgymint kórházakra és csúcstechnológiával készült eszközökre.”