Figyeljük a világot

Tanulhatnak az idősebbek is

A The Toronto Star című újság szerint némelyik idősebb dolgozónak megterhelő lehet új munkahelyi módszereket elsajátítania, például a számítógépek és a kommunikációs rendszerek használatát. Egy munkahelyi irányzatokkal foglalkozó szakember, Ann Eby azt állítja, hogy gyakran nem abból adódik a gond, hogy mit tanulnak, hanem abból, hogy miként tanulnak. Julia Kennedy, az Axióma Oktatási Központ elnöke elmagyarázza, hogy „életkorunk előrehaladtával lelassulnak az idegi folyamataink, de ettől még az agy egészséges marad”. Kennedy megjegyzi, hogy a gyermekek ügyesen tanulnak ismétlés által, és nem figyelnek a dolog értelmére, míg „a felnőtteknek látniuk kell az összefüggést az újonnan tanult és a már ismert dolgok (az élettapasztalataik) között”. Az idősebb dolgozóknak talán tovább tart megérteni egy összetett feladatot, de azért még képesek tanulni. Kennedy a következőket javasolja az idősebb dolgozóknak, akik megpróbálnak új és nehéz feladatokat megérteni: ha lehet, délelőttre tervezzék a tanulást, az összes részlet helyett próbálják meg a fogalmakat jól átlátni, és ne hasonlítsák össze magukat másokkal.

Legfrissebb adatok az olajkészletekről

„Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata [USGS] egy ötéves vizsgálat eredményeként a korábbi becslését módosítva húsz százalékkal többre becsüli a világ nyersolajtartalékának mennyiségét, összesen 649 milliárd hordónyira” — jelenti a Scientific American című folyóirat. „Megpróbáltunk a jövőbe látni, és előre megmondani, mennyi [olajat] fognak találni a következő 30 év során” — mondja Suzanne Weedman, az USGS 2000-es, a világ kőolajkészleteinek felbecslésével foglalkozó programjának a koordinátora. A folyóirat szerint a frissen feltárt készletek mellett az is növeli a világ olajkészletének a mennyiségét, hogy a fejlettebb fúrási technikák lehetővé teszik, hogy az olajcégek „több olajat termeljenek ki a meglevő olajmezőkből”.

Amilyen a ruhája, olyan a munkája?

A The Sunday Telegraph beszámol róla, hogy egy Ausztrália-szerte végzett felmérés szerint némelyik irodai dolgozónak az a véleménye, hogy ha lezser ruhákban mennek dolgozni, az lustaságot szül. Az ausztráliai számítógépes cégeknél dolgozók közel 42 százaléka mindig kényelmesen öltözik, és az ausztráliai vállalatok 40 százalékánál tartanak „laza pénteki napokat”, amikor az alkalmazottak lezser ruhákat vehetnek fel, ha akarnak. Habár a dolgozók körében egyre népszerűbb a „dolgozzunk lezser ruhában” gondolkodás, a megkérdezett, vezető beosztásban levő személyek 17 százaléka úgy gondolja, hogy a lezser ruházat hatással van a beosztottak teljesítményére. Ez az arány jól tükrözi maguknak a dolgozóknak a véleményét is, mivel a nők 21 százaléka, a férfiaknak pedig a 18 százaléka mondta azt, hogy a lezser öltözék rossz hatással van a termelékenységre.

Mozambiki árvízkárok

Tavaly ugyanebben a hónapban a mozambiki árvizek miatt több mint félmillióan hajléktalanná váltak, elpusztult az ország kukoricatermésének körülbelül az egyharmada, és több mint 20 000 szarvasmarha vízbe fulladt. Miközben a nemzet megpróbált talpra állni az áradás után, amelyet az 1948 előtti idők óta a legnagyobb árvíznek mondanak, sokan feltették a kérdést, hogy hogyan és miért történt mindez. Az African Wildlife című lap azt írta, hogy a városiasodás, a füves területek megművelése és az, hogy a mozambiki folyók felsőbb szakaszánál a szomszédos országok hagyták, hogy az állatok teljesen lelegeljék a mezőket, tönkretette az ország füves és nedves területeinek azt a természetes képességét, hogy elnyeljék az áradó vizeket. Emiatt a kiadós esők után felszínen maradó víz végül tomboló áradattá válik. David Lindley, a dél-afrikai nedves területekkel kapcsolatos terv koordinátora kijelenti: „Az ember határtalan önteltségében és az előrelátás hiányában felborította nedves területeink rendjét, és megbolygatta folyóink dinamikáját.”

A tehenek és az üvegházhatású gázok

A metángáznak állítólag 20-szor akkora szerepe van a globális felmelegedésben, mint a szén-dioxidnak. Becslések szerint világviszonylatban mintegy kétmilliárd szarvasmarha, juh és kecske évente  100 millió tonna metánt termel. A The Canberra Times beszámol róla, hogy Ausztrália üvegházhatású gázainak a 13 százalékát az állatállomány bocsátja ki, míg Új-Zélandon körülbelül 46 százalékos ez az arány. A kérődző állatok gyomrában található mikroorganizmusok lebontják a takarmányt, s közben metánt termelnek. A metán az állatok száján át távozik. A tudósok most megpróbálják elérni, hogy az állatok kevésbé járuljanak hozzá a globális felmelegedéshez, ezért olyan módszerekkel kísérleteznek, amelyek növelik az egy állatra eső tejtermelést, s közben csökkentik az állatokban keletkező metán mennyiségét.

Mégsem olcsóbbak a dohányosok

„Nem állja meg a helyét az a gazdasági alapokon nyugvó érv, hogy a dohányosok kisebb terhet rónak az egészségügyi rendszerre, mivel hamarabb meghalnak” — jelenti a kanadai The Globe and Mail című újság. Holland tudósok mintegy 13 000 holland és amerikai állampolgár egészségi állapotát tanulmányozták, és arra a megállapításra jutottak, hogy a nemdohányzók kevesebbet betegek, mint a dohányzók. Dr. Wilma Nusselder, a rotterdami Erasmus Egyetem közegészségügyi osztályának munkatársa ezt írja: „A dohányzás mellőzése nemcsak meghosszabbítja az életet, és megnöveli a betegség nélküli évek számát, de csökkenti a betegség időtartamát is.” A The Globe and Mail szerint „körülbelül 1 milliárd 150 millió dohányos él világszerte, vagyis a föld felnőtt lakosságának az egyharmada dohányzik. Ebből megközelítőleg 943 millióan a fejlődő országokban élnek.”

Nemi beteg gyermekek

„Már 11 éves gyermekeket is kezelnek nemi úton terjedő betegségekkel” — jelenti a londoni The Times. Az egyik angol városban kétszer annyi embernek van gonorrhoeája, mint amekkora az országos átlag, és az ott lakó tizenéves lányok közül minden nyolcadik klamídiafertőzésben szenved. A klamídiafertőzéses esetek száma 1995 óta csaknem a kétszeresére emelkedett Angliában, és csak a tavalyi év során egyötödével nőtt a tizenévesek körében. A gonorrhoeás esetek országszerte tapasztalható 56 százalékos növekedése az elmúlt öt év alatt elsősorban a tizenéveseket érintette.

Használja a fejét

A brazil szavannákon honos Blepharidatta conops nevű hangyafaj királynőinek nagy, lapos, kerek fejük van. A National Geographic brazil kiadása szerint a hangyák ezzel a nem mindennapi „tartozékukkal” torlaszolják el annak a kamrának a bejáratát, ahol petéket, lárvákat és bábokat tartanak, és így védik meg ezeket az esetleges ragadozóktól. A királynő kamrájának a fala a dolgozók által összegyűjtött rovarok testének a részeiből készül. Miután a dolgozók kivonják a testnedveket ezekből a tetemekből, és óvatosan megsemmisítik az izmaikat, körbeépítik velük a királynőt, egy éppen akkora nyílást hagyva, amekkora a királynő feje. A dolgozók úgy juthatnak be ebbe a különleges kamrába, hogy egyfajta „jelszót” ütnek be a királynő fején.

Áramtolvajok

A közüzemek az Egyesült Államokban mindenhol szigorító intézkedéseket kezdenek hozni az áramlopás egyre növekvő gondja miatt. A The Wall Street Journal megállapítja, hogy néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, nem érdemes áramot lopni, ahhoz túl olcsó, de az utóbbi években felszökött az ára, ezért jobban elterjedt az áramlopás. A detroiti Edison cég például a becslések szerint 40 millió dollártól esett el 1999-ben az áramtolvajok miatt. A tolvajok, sokszor mit sem tudva a veszélyről, állítólag a legkezdetlegesebb eszközöket használták fel, például autók indítókábeleit, otthoni hosszabbítókat és rézcsöveket. Mások leástak a föld alá, hogy leágaztassák az áramszolgáltató cégek föld alatti fővezetékeit.

Senkinek sem hiányzott?

Nemrég egy múmiává aszalódott férfi maradványaira találtak rá Helsinkiben egy lakásban. Egy karbantartó munkás, aki egy tűzjelző készüléket akart felszerelni az épületben, egy nagy halom postára és az iszonyatos bűzre lett figyelmes. Kihívta a rendőrséget, és megállapították, hogy az 55 éves nyugdíjas, aki egyedül élt a lakásban, már több mint hat éve halott. A Helsingin Sanomat című újság beszámolója szerint a társadalombiztosító egész idő alatt küldte neki a nyugdíját, a szociális központ pedig fizette a lakbérét, de soha senki nem nézett be hozzá. A főváros környékén lakó felnőtt korú gyermekeinek sem hiányzott. „Egy ember hat évig él egy közösségben — vagyis nem lakatlan szigeten, hanem egy városi közösségben —, és senkinek sem hiányzik annyira, hogy utánajárjon, mégis hol van, vagy mi történik vele” — jegyezte meg Aulikki Kananoja asszony, a helsinki Szociális Szolgálat Osztályának igazgatója.