Nagy múltú üzlet

János ácsműhelye volt a legmasszívabban megépített és legjobban felszerelt műhely az egész környéken. Ez volt a büszkesége. Ám egy éjszaka tűz ütött ki, és néhány óra leforgása alatt nem maradt más ebből a csodálatos műhelyből, mint egy halom füstölgő hamu.

KORÁBBAN János gondolt arra, hogy a műhely építésére szánt pénz egy részét tűzbiztosításra költse. De így érvelt: „Nagyon elővigyázatos leszek. És ha soha nem lesz tűz, akkor a biztosítás csak pénzkidobás.” A műhely azonban lángra kapott. Ha lett volna biztosítása a műhelyre, nagy valószínűséggel újra felépíthette volna. Így viszont nem tehette meg.

Mi az a biztosítás?

A biztosítás nem olyan befektetés, melyből az ember feltétlenül visszakapja a pénzét. De nem is szerencsejáték. Egy szerencsejátékos kockázatot vállal, míg a biztosítás védelmet nyújt a már meglévő kockázatok ellen. A biztosítás valójában egy módja annak, hogy a kockázatot megosszuk másokkal.

Már ősidőktől fogva az egyes közösségekben élő emberek összeadták saját vagyonuk egy részét, hogy megsegítsék a károsultakat. Körülbelül 3500 évvel ezelőtt Mózes arra szólította fel Izrael nemzetét, hogy időről időre járuljon hozzá termése egy részével „a jövevény, árva és özvegy” megsegítéséhez (5Mózes 14:28, 29).

Honnan ered a biztosítás?

A biztosítás története több ezer évre nyúlik vissza. A hitelbiztosítás egy formája szerepelt a Hammurápi-kódexben. Ez a babiloni törvények gyűjteménye, melyről úgy vélik, hogy a Mózesi Törvénynél korábban született. Hogy az ókori hajótulajdonosok fedezni tudják a kereskedelmi útjaikkal járó költségeket, kölcsönre tettek szert befektetőktől. Ha egy hajó odaveszett, a tulajdonost nem terhelte a kölcsön visszafizetésének a felelőssége. Mivel sok hajó épségben tért vissza, a kamat, melyet a kölcsönzők számos hajótulajdonostól hajtottak be, kárpótolta őket az esetleges veszteségért.

Később megalakult a világ egyik leghíresebb biztosítója, a londoni Lloyd’s nevű biztosítóintézet, melynek létrejötte szintén a tengerészettel hozható kapcsolatba. 1688-ban már megvolt Edward Lloydnak a kávéháza, ahol londoni kereskedők és bankárok találkoztak, hogy nem hivatalos keretek között intézhessék az üzleti ügyeiket egymással. Itt bankárok, akik a tengerészeknek ajánlottak biztosítási szerződéseket, aláírták a nevüket egy meghatározott kárösszeg alá, amelyet  hajlandóak voltak kifizetni egy bizonyos összegért vagy biztosítási díjért cserébe. Ők később aláírókként lettek ismertek. Majd végül 1769-ben a Lloyd’s az ilyen aláírók egy hivatalos csoportjává alakult, mely idővel a tengeri közlekedés legfőbb biztosítóintézetévé nőtte ki magát.

A biztosítás napjainkban

Amikor ma az emberek biztosítást kötnek, ugyanúgy megosztják másokkal a kockázatot. Napjaink biztosítótársaságai a múltbeli káresemények — mint például műhelyek leégésekor keletkezett veszteségek — gyakoriságát kimutató statisztikák elemzésével megpróbálják kiszámítani, hogy milyen károkat szenvedhetnek az ügyfelek a jövőben. A biztosítótársaság a sok ügyfél által befizetett pénzalapból kárpótolja a károsultakat.

Vajon szükségünk van biztosításra? Ha igen, akkor helyzetünket tekintve melyik fajtájára? És függetlenül attól, hogy van-e biztosításunk vagy nincs, milyen óvintézkedéseket kell megtennünk azért, hogy meg tudjuk oldani az életünk kockázatokkal járó helyzeteit?

[Kép a 3. oldalon]

A világ egyik leghíresebb biztosítója egy kávéházból indult

[Forrásjelzés]

Courtesy of Lloyd’s of London