A Biblia — Hiteles feljegyzés a múltról?

MEGRÓTTAK uralkodókat. Megfeddtek papokat. Megdorgáltak közembereket a bűneikért. Még a saját hibáikat és bűneiket is nyilvánosságra hozták. Üldözték őket, és némelyiküket még meg is ölték azért, mert az igazságról beszélt és írt. Kik voltak ők? A Biblia prófétái, akik közül sokan részt vettek a Szentírás megírásában (Máté 23:35–37).

Page Smith a The Historian and History című könyvében ezt írja: „[A héberek] éppoly könyörtelenek voltak a hőseikhez, mint a gonosztevőkhöz, magukhoz pedig éppúgy, mint az ellenségeikhez, mivel Isten figyelte azt, amit írtak. Csak veszthettek volna azzal, ha elferdítik az igazságot.” Smith arról is írt, hogy „a Szíria és Egyiptom harcos királyairól készített unalmas kronológiákkal összehasonlítva azok a beszámolók, melyek Isten választott népének a megpróbáltatásairól és sikereiről szólnak . . . , lebilincselő történetek. A héber krónikások rájöttek a történetírás egyik legfontosabb elemére — arra, hogy a beszámolóknak igazi emberekről kell szólniuk, nem titkolva el egyetlen hiányosságukat és hibájukat sem.”

A Biblia írói lelkiismeretesen pontosak is voltak. Miután Werner Keller író elemezte a Bibliát a történelem és az archeológia fényében, a The Bible as History című könyvének a bevezetőjében ezt írta: „A jelenleg rendelkezésre álló nagyon nagy számú megbízható és hitelt érdemlő bizonyítékot figyelembe véve . . . ez az egy mondat jár folyton a fejemben: »Mégiscsak igaz a Biblia!«”

Ösztönző történelmi feljegyzések fontos tanulságokkal

A legtöbb esetben a Biblia írói átlagemberek voltak: földművesek, pásztorok, halászok. Mégis az, amit leírtak egy mintegy 1600 éves időszak alatt, több emberre volt hatással, mint bármely másik — ókori vagy modern — írásmű. Ráadásul minden oldalról támadás érte ezt a művet, de hiába (Ézsaiás 40:8; 1Péter 1:25). Ma a Biblia részben vagy egészben körülbelül 2200 nyelven olvasható — sokkal több nyelven, mint bármelyik másik könyv! Miért annyira más a Biblia, mint a többi könyv? A következő utalások segítenek ennek a kérdésnek a megválaszolásában.

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre hiánytalanul felszerelt legyen” (2Timóteus 3:16, 17).

„Mindazt, amit régebben megírtak, a mi oktatásunkra írták meg, hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4).

„Ezek pedig mint példák történtek velük [az izraelitákkal] újra meg újra, és a mi figyelmeztetésünkre [mármint a keresztényekére] írattak meg, akikhez a dolgok rendszereinek végei elérkeztek” (1Korintus 10:11).

Igen, a Biblia kiemelkedik az összes többi könyv közül mint olyan feljegyzés, melyet Isten ihletett és őrzött meg, és amely valós emberekről készült. Ezeknek a személyeknek némelyike elnyerte  Isten tetszését, némelyike pedig nem. Ez a könyv nem csupán szenvtelen felsorolása annak, hogy mit szabad tenni, és mit nem, és nem is gyermekek szórakoztatására való aranyos kis történetek gyűjteménye. Igaz, Isten emberi írókat használt fel, de ez csak fokozza a Biblia értékét, és olyan vonzóvá teszi, hogy nemzedékeken át megérinti olvasóinak a szívét. William Albright archeológus kijelentette: „A Biblia mélyreható erkölcsi és szellemi megállapításai — melyek Isten páratlan megnyilatkozásai az embereknek az emberi tapasztalat csatornáin keresztül — éppoly igazak ma, mint két vagy három évezreddel ezelőtt.”

Annak szemléltetéséül, hogy a Biblia örök érvényű, menjünk vissza az emberi történelem kezdetére, oda, ahova csak a Biblia kalauzolhat el minket, és vizsgáljunk meg néhány fontos tanulságot a Mózes első könyvéből.

Időszerű tanulságok egy ősi beszámolóból

A Mózes első könyve többek között beszél az emberi család kezdetéről — neveket említ meg, és mindenféle más részletet közöl. Ebben a témában egyetlen más történelmi mű sem ilyen konkrét. „De manapság milyen haszna van annak, hogy tudjuk, kik voltak az ősszüleink?” — merülhet fel a kérdés. Ennek mérhetetlenül nagy haszna van, mivel azzal, hogy a Mózes első könyve feltárja, hogy minden ember — bőrszínétől, törzsétől, illetve nemzeti hovatartozásától függetlenül — ugyanazoktól a szülőktől származik, semmilyen alapot sem ad a rasszista gondolkodásra (Cselekedetek 17:26).

A Mózes első könyve útmutatást ad erkölcsi kérdésekben is. Tartalmazza a Szodomáról, Gomorráról és a körülöttük lévő városokról szóló beszámolót. Ezeket a helyeket a lakosaik durva szexuális perverziójáért pusztította el Isten (1Mózes 18:20—19:29). A Bibliában Júdás levelének a 7. verse ezt mondja: „Szodoma és Gomorra, meg a körülöttük levő városok, miután . . . féktelenül paráználkodtak, és a hústest után mentek, hogy természetellenesen  éljenek vele, figyelmeztető példaként vannak elénk állítva.” Szodoma és Gomorra lakosai nem kaptak semmiféle erkölcsi törvényt Istentől, ám mint minden ember, ők is megáldattak a lelkiismeret Istentől származó adományával. Ennélfogva Isten jogosan tarthatta felelősnek őket a tetteikért (Róma 1:26, 27; 2:14, 15). Ehhez hasonlóan napjainkban Isten minden embert felelősségre fog vonni a tetteiért, akár elfogadja az ő Szavát, a Szentírást, akár nem (2Tesszalonika 1:8, 9).

Történelmi tanulság a túlélésről

Titusz diadalívén egy dombormű római katonákat ábrázol, akik szent edényeket visznek el a jeruzsálemi templomból a város i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulása után. Több mint egymillió zsidó vesztette életét. Ám az engedelmes keresztények életben maradtak Jézus korábbi figyelmeztetésének köszönhetően: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, akkor tudjátok meg, hogy elközeledett a pusztává tétele. Akkor akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni, és akik bent vannak a városban, menjenek ki, akik pedig a vidéki helyeken vannak, ne menjenek be abba; mert az igazságszolgáltatás napjai ezek” (Lukács 21:20–22).

Jeruzsálem nyomorúsága nem csupán ókori történelem, hanem előárnyékolja egy nagyobb nyomorúság jellegzetességeit, mely hamarosan az egész földet fogja sújtani. De akkor is lesznek túlélők. A Biblia úgy beszél róluk, mint „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való „nagy sokaságról”. Ezek a személyek „kijönnek a nagy nyomorúságból” Jézus kiontott vérébe vetett hitük miatt — ez a hit szilárdan a bibliai feljegyzéseken és próféciákon alapszik (Jelenések 7:9, 14).

Történelem, mely sohasem ismétlődik meg

Ma a bibliai próféciák legutolsó világhatalma, az angol-amerikai világhatalom uralmának az idején élünk. A történelem ismeretében tudjuk, hogy ennek a világbirodalomnak is véget kell érnie, csakúgy, mint a többinek, mely megelőzte őt. De hogyan? A Biblia szerint ennek a hatalomnak a vége igazán egyedülálló lesz. Előremutatva i. sz. 1914-re, a Dániel 2:44 ezt mondta az uralmon lévő politikai hatalmakról, vagyis „birodalmakról”: „azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat [királyságot, Újfordítású revideált Biblia], mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.”

Igen, Isten Királysága — vagyis Krisztus Jézus által vezetett égi kormányzata — Armageddonkor, a korábban említett „nagy nyomorúság” csúcspontján eltávolítja az elnyomó emberi uralom minden maradványát. Azután ez a Királyság „más népre nem száll át”, ami azt jelenti, hogy  sohasem fogják megdönteni vagy leszavazni azt. Uralma ki fog terjedni „a föld határáig” (Zsoltárok 72:8).

Végre valahára véget ér a hamis vallás, elnyomó politika és kapzsi kereskedelem uralmának az ördögi köre. A Zsoltárok 72:7 ezt ígéri: „Virágozzék . . . az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.” Nem az önzés és a büszkeség, hanem Isten kimagasló tulajdonsága, a szeretet tölti majd be a földet (1János 4:8). Jézus ezt parancsolta: „szeressétek egymást.” Ezzel kapcsolatban Will Durant történész ezt mondta: „A történelem legnagyobb tanulságának én is azt tartom, amit Jézus . . . A szeretet a leggyakorlatiasabb dolog a világon.”

Istent az emberek iránt érzett szeretete indította arra, hogy ihletést adjon a Biblia megírására. Ez az egyetlen könyv, mely alkalmas arra, hogy igazán megvilágítsa a múltat, a jelent és a jövőt. Arra buzdítunk mindenkit, hogy ismerje meg életadó üzenetét azáltal, hogy egy kis időt fordít a Biblia tanulmányozására. Jehova Tanúi segíteni szeretnének az embereknek ebben, és engedelmeskednek Jézus parancsának, ezért megosztják ’a királyság jó hírét’ az embertársaikkal. Ez a jó hír nemsokára több lesz mint prófécia — élő történelemmé válik (Máté 24:14).

[Oldalidézet a 9. oldalon]

„Mégiscsak igaz a Biblia!” (WERNER KELLER).

[Oldalidézet a 11. oldalon]

„A Biblia mélyreható erkölcsi és szellemi megállapításai . . . éppoly igazak ma, mint két vagy három évezreddel ezelőtt” (WILLIAM ALBRIGHT ARCHEOLÓGUS).

[Képek a 9. oldalon]

Moabita kő: Mésa király változatát tartalmazza a Moáb és Izrael közötti háborúról (2Királyok 3:4–27), valamint különböző bibliai helyek nevét, és Isten nevét óhéber betűkkel.

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Párizs.

Ezüstdénár: A másolaton Tibériusz császár képe és felirata látható (Márk 12:15–17).

Nabú-naid-krónika: Ékírásos tábla, mely megerősíti Czírus hirtelen győzelmét Babilon felett (Dániel könyve 5. fejezet).

[Forrásjelzés]

A fényképet a British Museum engedélyével közöljük.

Kőtábla: Poncius Pilátus nevét tartalmazza latinul.

[Forrásjelzés]

Fénykép: © Israel Museum, Jeruzsálem; az Israel Antiquities Authority engedélyével.

Háttérben egy Holt-tengeri tekercs: Megvizsgálva az Ézsaiás könyvének szövegét, kiderült, hogy ez a könyv gyakorlatilag változatlan maradt annak ellenére, hogy ezer éven át kézzel másolták.

[Forrásjelzés]

Shrine of the Book, Israel Museum, Jeruzsálem.

[Képek a 10. oldalon]

Titusz diadalívén egy dombormű megerősíti Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulását

[Forrásjelzés]

Soprintendenza Archeologica di Roma