Feladatok az újraegyesített Németországban

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„AMIKOR a szüleimmel átléptük Kelet-Németország és Nyugat-Berlin határát, az autópálya fölötti hidakon integető és éljenző embertömeg állt — emlékszik vissza Ronny. — A nyugat-berlini Ku’damm bevásárlóközpontban sétálgattunk, és ha az emberek rájöttek, hogy keletnémetek vagyunk, azonnal hoztak nekünk valami italt. Mindenki ünnepi hangulatban volt.” Mindez 1989. november 10-én, egy nappal a berlini fal megnyitása után történt.

Az ünnepi hangulat Berlinen túl hatalmába kerítette egész Kelet-Németországot és Nyugat-Németországot, amelyek akkor különálló országok voltak. Szinte mindenkit meglepett a Wende, amely a fordulatot jelzi, és arra a békés forradalomra utal, amely a keletnémet totális állam bukásához vezetett. Évekkel később sokan még mindig az elmúlt 50 év legboldogabb időszakának tartják a Wendét. Az önfeledt mámort természetesen felváltotta a valóság, ezért feltehetjük a következő kérdéseket: Hogyan változott meg az élet a Wende óta? Tanulhatunk-e valamit abból, ami történt?

Búcsú a hidegháborútól

A berlini fal megnyitása a német emberek többségének óriási megkönnyebbülést jelentett. A Kelet és Nyugat közötti gyilkos határon egyes források szerint csaknem ezer ember vesztette életét. 1990 októberében a két Németországot újraegyesítették egyetlen állammá, így létrejött a hozzávetőleg 80 millió lakosú Német Szövetségi Köztársaság. A Kelet-Németországként ismert Német Demokratikus Köztársaság (NDK) mindössze 41 évvel a megszületése után megszűnt létezni. A korábban az NDK-hoz tartozó területet hat tartományra osztották fel, ezek új szövetségi tartományokként ismertek.

A világ döbbenten figyelte, amint a Wende felgyorsította a kommunista tömb felbomlását, a Varsói Szerződés nevű védelmi szövetség eltörlését és a hidegháború végét. A szemben álló szuperhatalmak hadseregei — amelyek mintegy negyven évig farkasszemet néztek a Németországon belüli határon keresztül — visszavonultak a német területről. Ezek az események úgy mentek végbe, hogy közben egyetlen lövés sem dördült el.

Az újraegyesítés után Németországon drámai változások söpörtek végig, amelyek elsősorban az új szövetségi tartományok lakosságának az életét érintették. A változás sok ember esetében drámaibb volt, mint amire számított.

Végre szabadság!

Az NDK-ban élők leginkább szabadságot vártak a Wendétől. Nem csoda, hiszen a totális állam szinte „kényszerzubbonyban” tartotta a polgárait. A Wende előtti időkben nehéz vagy egyenesen lehetetlen volt vízumot szerezni a Németországon belüli határ átlépéséhez. Ez a  helyzet hirtelen megváltozott. Egy asszony így kiáltott fel: „Képzeld csak el, elmehetünk Amerikába!” Sokan úgy érzik, mindig hálásak lesznek, amiért újra találkozhattak a határ másik oldalán élő rokonaikkal és barátaikkal.

A szabadság nemcsak a keletnémeteknek teszi lehetővé, hogy nyugatra menjenek, hanem a nyugatnémeteknek is, hogy keletre utazzanak. Ezért az új szövetségi tartományok turistalátványosságai úgymond ismét felkerültek a térképre. A turisták például ellátogathatnak Wittenbergbe, ahonnan Luther Márton útjára indította a reformációt, amely a protestáns vallások kialakulásához vezetett. Aztán ott van Meissen, a kézzel készített porcelánjáról híres város és Weimar, amely egykor Németország két legismertebb írójának, Johann Wolfgang von Goethének és Friedrich von Schillernek az otthona volt. Weimart 1999-ben Európa kulturális fővárosává választották, s ezzel a volt kommunista tömb városai közül az első volt, amelyik ebben a megtiszteltetésben részesült.

Mi a helyzet a szólásszabadsággal? Az új szövetségi tartományokban bárki nyíltan beszélhet, és nem kell attól tartania, hogy a Stasi, vagyis az államvédelmi hatóság lehallgatja. Az utca embere örül, hogy szabadon megválaszthatja, milyen tévéműsorokat néz, és mit olvas. Matthias így emlékszik vissza: „Amikor iskolába jártam, elkoboztak minden Nyugatról származó irodalmat, amihez hozzá tudtunk jutni.”

Mit mondhatunk a vallásszabadságról? Az NDK-ban rosszallották a vallást, és háromból két állampolgár nem tartozott semmilyen valláshoz. A lakosság az újraegyesített Németország egész területén immár több mint tíz éve vallásszabadságnak örvend — ez a leghosszabb ilyen időszak azóta, hogy Hitler 1933-ban elkezdte korlátozni a vallást. Ám a vallásszabadság nem jelenti azt, hogy a vallás népszerű is. A főbb egyházak amiatt panaszkodnak, hogy már jó ideje csökken a befolyásuk, és a Wende csak felgyorsította ezt a folyamatot. Jehova Tanúi viszont — akik betiltás alatt voltak, és akiket a totális rendszer üldözött — fokozzák tevékenységüket. Az elmúlt tíz év alatt a Tanúk 123 Királyság-termet és két kongresszusi termet építettek az új szövetségi tartományokban.

Az új tartományokban mindenféle építkezésből rengeteg volt, illetve zajlik most is. Berlin visszakapta országos fővárosi címét, és éppen nagyszabású felújítást végeznek rajta. Az új szövetségi tartományokban mindenütt javítják az infrastruktúrát, ami egyebek között azt jelenti, hogy jelentős összegeket költenek az utakra és vasutakra. Sokat tettek a környezet megtisztításáért és azért, hogy nyugati színvonalúra emeljék az egészségügyi és a szociális ellátást. Az új szövetségi tartományokban élők többsége egyetért abban, hogy most magasabb az életszínvonal.

„Szép idők voltak”

Némelyek mégis nosztalgiával tekintenek vissza a Wende előtti időszakra. „Szép idők voltak” — mondja egy nő. Mi lehetett jó abban, hogy az ember egy diktatúra alatt élt? Egyesek azt mondják, az élet kiszámítható és biztonságos volt. Sokan szoros kapcsolatot ápoltak a barátaikkal és a szomszédaikkal, és úgy érezték,  mindig kéznél van a segítség, a támogatás. Az Allensbach Közvélemény-kutató Intézet szerint „a diktatúrák alatt az állampolgárok erkölcsileg kiválóbbnak érezhetik magukat, és van biztonságérzetük”. Amikor véget ért az NDK diktatúrája, eltűnt a meghittség érzése is.

Vegyünk egy másik példát: Az 1980-as években az alapvető árucikkek és szolgáltatások árát alacsonyan tartották, és mindenkinek volt állása. „Egy zsemle annak idején öt pfennigbe került, most pedig legalább tízszer ennyi az ára” — panaszkodik Brigitte. Amikor bevezették a szabad piaci versenyt, több ezer állami tulajdonú vállalat ment tönkre, ami miatt az emberek munkanélkülivé váltak. A volt Kelet-Németországban kétszer akkora a munkanélküliség, mint a nyugati oldalon.

Az újraegyesítés eddigi költségeit 800 milliárd dollárra becsülik. És még bőven van mit tenni. Ki fizeti a számlát? A költségek egy részét egy különleges adóból fedezik. A Wende tehát a németeknek nemcsak a szívét érinti, hanem a zsebét is! Vajon megérte a fáradságot, és helyesen használták fel a pénzt? A többség úgy ítéli meg, hogy az újraegyesítés helyes és hasznos lépés volt, olyan eredmény, amire büszkék lehetnek.

Mi a tanulság?

A Wende során kiderült, hogy a kormányforma megváltozása nem szolgál mindenkinek a megelégedésére. Sokan érzik úgy — még azok közül is, akik szerint hasznos volt a Wende —, hogy a szabad versenyes kapitalizmusra épülő társadalom éppen olyan kiábrándító lehet, mint a totális rendszer uralma. A szabadság és a jólét persze kívánatos dolgok. De ha ezeknek az előnyöknek az az áruk, hogy az élet érzelemszegénnyé válik, és az emberek nem törődnek egymással, akkor a boldogság kérészéletű lehet.

Egy mostanában készült jelentés a volt keletnémet Dessauból kijelenti: „Eltelt egy évtized az újraegyesítés óta; dollármilliárdokat költöttünk arra, hogy a térséget megszabadítsuk zavaros múltjától.” Ennek ellenére úgy tűnik, sokan nincsenek megelégedve az eddigi eredményekkel.

Az Allensbach Intézet beszámolója szerint sokan reménykednek abban, hogy „a két lehetőség, azaz a szabad versenyes gazdaság és a tervgazdaság között létezhet egy harmadik út is” az emberi ügyek irányítására. Jehova Tanúi osztják ezt a reményt.

Hiszik, hogy az ember alkotta politikai vagy gazdasági rendszerek közül soha egy sem fogja kielégíteni az összes ember szükségleteit. A Tanúk hite szerint ezeket a szükségleteket csak a Teremtő messiási Királysága elégíti majd ki. A Bibliából kiderül, hogy ez az égi kormányzat nemsokára szerető, igazságos uralmat fog megvalósítani az egész föld felett. A Királyság a föld minden nemzetét egyesíti majd, és lehetővé teszi, hogy az emberek ne csak Németországban, hanem mindenhol békében legyenek egymással. Micsoda áldás lesz az a Királyság! (Dániel 2:44).

[Térkép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Bonn

Berlin

Wittenberg

Weimar

[Kép a 24. oldalon]

A berlini fal lerombolását és a határ megszüntetését általános megkönnyebbüléssel fogadták az emberek

[Forrásjelzés]

Fénykép: Landesarchiv Berlin

[Kép a 24. oldalon]

A Checkpoint Charlie, Berlin jelképe a hidegháborúról, az az előtti és az utáni időről

[Forrásjelzés]

Fénykép: Landesarchiv Berlin

[Kép a 25. oldalon]

Nagyszabású felújítást végeznek Berlinen, amely visszakapta országos fővárosi címét

[Kép a 25. oldalon]

Jehova Tanúi eddig 123 Királyság-termet építettek az új szövetségi tartományokban