Namíbia mozgó szobrai

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

A MŰVÉSZ stílusa folyton változik, mégis tetszetős a munkája. Homokkal dolgozik. Vajon kicsoda ez a művész? A szél, amely jellegzetes formákat alakít ki a mozgó homokdűnékből. A legismertebb talán a félhold alakú dűne. A „szobornak” az az oldala, amelyik a széllel szemben helyezkedik el, lankásabb. A szélvédett oldalon a lejtő meredekebb és rövidebb. A dűne gerince borotvaélesnek látszik, de elég, ha valaki ormótlan bakancsával belerúg, máris elveszíti az élét.

A Namib-sivatagban, Afrika délnyugati részén remekül meg lehet figyelni ezeket a mozgó szobrokat. Ebben a sivatagban található a világ legmagasabb dűnéi közül néhány, amely több mint 400 méter magas. Kiterjedését tekintve viszont a Namib-sivatag elmarad a  világ nagy sivatagjai mögött. Az Atlanti-óceántól a szárazföld belsejébe legfeljebb mintegy 160 kilométerre hatol be, hossza pedig 1900 kilométer.

A többi művész is alkot

Nem a szél az egyetlen művész, akinek a művei ki vannak állítva ebben a távoli „galériában”. A dűnéket közelebbről szemügyre véve más művészek jellegzetes alkotásait is felfedezhetjük. Láthatunk például valami olyasmit, ami egy hosszú, finom láncra hasonlít, amelyet csak úgy odadobtak a homokra. Ha eleget várunk, talán megpillanthatjuk a művészt is, alkotás közben. A „lánc” bogarak lábnyomaiból áll, amelyeket éjszaka hagynak maguk után, amikor átmasíroznak a homokon. A „lánctól” nem messze homokba vájt apró mélyedésszerűségek sorakoznak szimmetrikusan. Ezek is lábnyomok, méghozzá egy rövidfülű ormányos cickányéi, amelyik éppen itt ugrált el az úti célja felé. Hirtelen ráeszmélünk, hogy ebben a félreeső és látszólag kihalt galériában pezseg az élet.

Északon a Skeleton-part mentén más sivatagi művészek munkáit is megtekinthetjük. Kíméletlenül bánnak a homokkal, és ezzel meglehetősen rendetlen „művet” hoznak létre. Figyelj csak! Itt jönnek, átugrálják a dűnét. Egy biztos: nagyon élvezik az alkotást. Ezek a hatalmas teremtmények meglepően fürgén szaladnak lefelé a dűnén, miközben mindenfelé szórják a homokot. Nem elég, hogy futnak, még csúszkálnak is: húzzák a hátsó lábaikat, így barázdákat hagynak a homokban. A közelben levő vizesgödörhöz rohannak, belevetik magukat, és vidám gyermekek módjára hancúroznak. Egy-egy ilyen művész — az afrikai elefánt — körülbelül hat tonnát nyom!

Egy másik furcsa művész a puffogó viperák egyik faja, a Bitis peringueyi. Neki is különösek, bár nem ennyire kíméletlenek a módszerei. A homokban kialakított festői mintái úgy néznek ki, mint egy sor görbe bot. A kígyó akkor hagyja maga után ezeket a nyomokat, amikor jellegzetes oldalazó mozgásával előrehalad. A nyomoknak egyszer csak végük szakad, és semmi jel nem utal a vipera jelenlétére. Hová tűnt? Ha nagyon figyelmesen kutatunk, talán megpillantunk két kis keskeny szemet, amely visszanéz ránk a homokból. A kígyó többi része teljesen elmerül a homokban. Így álcázva magát, türelmesen vár valami ennivalóra — általában egy arra járó gyíkot fogyaszt el.

Van egy olyan nyom is a homokban, amely talán nem annyira szemet gyönyörködtető. Széles keréknyomokat látunk, amelyeket háromkerekű motorok hagytak hátra — ezeket kifejezetten ilyen terepre tervezték. Szóval az ember is nyomot hagyott maga után.

A szeszélyes művész

Mások is nyomot hagynak a homokban, de túl sokan vannak ahhoz, hogy felsoroljuk őket. Köztük vannak a fekete orrszarvúk, oroszlánok, zsiráfok és panyókás sakálok, melyeket a Skeleton-part vadrezervátumában és másutt is lehet látni.

A legfőbb művész azonban a szél. Ő határozza meg a galéria általános arculatát, és kedve szerint rendezi át a formákat. Örökösen változtat. Ha egy év múlva visszajönnénk ebbe a galériába, talán azt tapasztalnánk, hogy egyes dűnék akár 30 méterrel is arrább kerültek, amíg nem voltunk itt! Erre képesek Namíbia szelei.

[Térkép a 27. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AFRIKA

NAMÍBIA

[Kép a 26. oldalon]

Rövidfülű ormányos cickány

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Des and Jen Bartlett