Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ízelítő a Paradicsomból

Ízelítő a Paradicsomból

Ízelítő a Paradicsomból

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

NEM jellemző, hogy elhagyatott bányák területén elefántok, tigrisek és gazellák kószálnának. A külszíni bányászat köztudottan elcsúfítja és kopárrá teszi a tájat, úgyhogy az nem alkalmas arra, hogy egzotikus állatoknak adjon menedéket.

A Cabárceno Vadasparkban, Spanyolország Kantábria nevű tartományában azonban egy páratlan kísérlet bizonyította, hogy még a legkevésbé ígéretes helyeket is meg lehet szépíteni, és valóságos paradicsommá lehet varázsolni.

Cabárceno mintegy 3000 éven át kiváló minőségű vasércének köszönhette a hírnevét. Kelta bányászok fedezték fel, hogy a környéken fellelhető vasércet könnyen vassá lehet alakítani, a vas pedig nélkülözhetetlen fém volt a kelta szerszámokhoz és fegyverekhez. Évszázadokig a rómaiak is kiaknázták az ásványrétegeket.

Mivel az ókori bányászok a felszín közelében találtak rá az ércre, csákánnyal és lapáttal sok vesződség árán eltávolították az ércben gazdag, szemcsés rétegeket, így több száz kis kőtornyot hagytak maguk után, amelyek már nem tartalmaztak ércet. Ezáltal akaratlanul is egy szembetűnő, karsztra emlékeztető tájat hoztak létre, amelyet általában olyan, felszínre kerülő mészkőképződményekkel hoznak kapcsolatba, amelyeket nem emberi kéz, hanem a víz farag ki.

Az ipari forradalom beköszöntével azonban modern gépekkel lerombolták a hegy maradványait, hogy kinyerjék az értékes ércet, ami még benne maradt. Végül mikor a buldózerek kicsikarták a hegyből annak minden ásványi kincsét, a bánya 1989-ben bezárta kapuit. Csupán néhány rozsdás gép tanúsítja Cabárceno bejáratánál, hogy valamikor ipari terület volt.

Holdbéli tájból festői táj

Kétség sem fér hozzá, hogy könnyebb tönkretenni egy tájat, mint helyrehozni. Kantábria helyi hatóságai mégsem rettentek vissza a kihívást jelentő feladattól, hogy vadasparkká alakítsák át a tájat, amely meglehetősen holdbélinek tűnt.

Sikerük elsősorban a föld öngyógyító képességétől függött, ami akkor működik, ha a föld elegendő pihenőt kap. A tájrendezők továbbá keményen dolgoztak azon, hogy helyrehozzák a több évszázadon át tartó elhanyagolás és kizsákmányolás okozta károkat. Néhány év alatt több ezer fát ültettek, kicserélték a felső talajréteget, a csúnya gödröket gyönyörű tavakká változtatták, a régi vasút nyomait pedig gyalogutakká alakították. Végül úgy tették teljessé az átalakítást, hogy különleges gonddal kiválasztott állatokat helyeztek el nagy, elkerített részekre.

A Cabárceno Vadaspark évi 600 000 látogatója valószínűleg úgy érzi, hogy érdemes volt fáradozni. Sokan izgatottan kiáltanak fel: „Ez maga a paradicsom!” Jól mondják, hogy „paradicsom”, mivel ezt a szót az ókori perzsák és görögök nagy és vizekben gazdag parkokra használták, amelyek megőrzik természetes szépségüket, és ahol viszonylag szabadon legelészhetnek a különböző állatok.

Amikor annyira sok érintetlen tájat tesznek tönkre, felüdítő elmenni egy olyan helyre, ahol helyreállították a vidék szépségét, sőt gazdagították is. Azonkívül a Cabárcenóban kicsiben elért eredmények jól mutatják, mire képes csodálatos földünk.

Most barnamedvék másszák meg a sziklákat, amelyeket valamikor a római bányászok véstek ki. Elefántok és gazellák legelésznek buja legelőkön, amelyeknek a helyén valamikor kotrógépek által kopárrá tett felület éktelenkedett. Tigriskölykök kergetőznek a gránitkiemelkedések körül, amelyeket a kelták csákányai és lapátjai akaratlanul formáltak ilyenné. És ez az egész átalakulás néhány rövid év alatt valósult meg!

A Biblia ígérete szerint egy napon Istennek az emberiségre vonatkozó eredeti szándékával összhangban az egész föld paradicsom lesz (1Mózes 1:28; 2:15; Ézsaiás 65:17, 22–25; Lukács 23:42, 43). A cabárcenói és más vadasparkok nem csupán ízelítőt adnak abból, hogy milyen lesz a jövőbeli paradicsom, hanem arra is emlékeztetnek minket, hogy a Teremtő bizony képes beteljesíteni egy ilyen ígéretet.

[Egész oldalas kép a 23. oldalon]

[Kép forrásának jelzése a 22. oldalon]

Minden kép: Parque de la Naturaleza de Cabárceno