A fegyverkorlátozás jövője

AZ ELMÚLT években világszerte arról beszélnek a kormányzatok, hogy miként szálljanak szembe a kézifegyverek illegális kereskedelmével. Ezt a témát az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén is tárgyalták. Beszámolókat készítettek, javaslatokat tettek, és határozatokat fogadtak el. A kritikusok azonban rámutatnak, hogy ha kizárólag a feketepiaci fegyverkereskedelemre összpontosítanak, azzal a legnagyobb fegyverkereskedők — maguk a kormányzatok — mentesülnek az alapos vizsgálattól.

Szó ami szó, nehéz meghúzni a határt a legális és az illegális fegyvereladás között. Az illegális fegyverek nagy része valamikor legálisan lett eladva. Először a katonaságnak vagy a rendőrségnek adják el, ám gyakran ellopják ezeket, és így kerülnek a feketepiacra. Nem egyszer a fegyverek az eredeti eladó tudta és engedélye nélkül kerülnek egy második vevő tulajdonába. Az Arms Control Today című folyóirat egyik cikkében ez olvasható: „A kormányzatok nem állhatnak meg ott, hogy támogatják a könnyűfegyverek illegális kereskedelmét szigorúan szabályozó  lépéseket, hanem meg kell vizsgálniuk azt is, hogy ők maguk milyen szerepet töltenek be a jelenlegi legális fegyverkereskedelemben.” Bár sokan reménykednek abban, hogy az országok egyszer szigorúan fellépnek a kézifegyverek kereskedelmével szemben, egy újságíró megjegyezte: „Azt ugyan várhatjuk! Hiszen egyedül [az Egyesült Nemzetek Biztonsági] Tanácsának öt állandó tagja a világ fegyverkereskedelmének több mint 80 százalékáért felelős!”

Ami még súlyosbítja a gondot a kézi- és könnyűfegyverek beáramlásának korlátozása terén, az az, hogy ezeknek a fegyvereknek a gyártása viszonylag könnyű feladat. Míg a bonyolultabb fegyverek, például a tankok,  repülőgépek és hadihajók gyártását csak úgy egytucatnyi országban végzik, addig jelenleg több mint 300 gyártó mintegy 50 országban állít elő könnyűfegyvereket. Azzal, hogy már amúgy is sok és egyre több fegyvergyártó van, nemcsak az országok fegyverkészlete bővül, hanem annak lehetősége is növekszik, hogy ezek a fegyverek a polgárőrség, a lázadó csoportok és a bűnszervezetek kezébe kerüljenek.

Heves viták

Eddig a háború sújtotta országokban használt kézifegyverekről beszéltünk elsősorban. Ám a fegyverkorlátozás kérdése olyan, viszonylag stabil országokban is heves vitákat vált ki, ahol éppen nincs háború. Azok, akik az erőteljes fegyverkorlátozásról szóló törvények mellett szállnak síkra, azt állítják, hogy több fegyver több gyilkossághoz vezet. Úgy érvelnek, hogy az Egyesült Államokban, ahol a fegyverkorlátozást nem veszik szigorúan, és sok fegyver forog közkézen, nagy a gyilkosságok egy főre jutó száma, szemben Angliával, ahol szigorú fegyverkorlátozás van hatályban, és alacsony a gyilkosságok egy főre jutó száma. A fegyverkorlátozásra vonatkozó törvények ellenzői erre azzal vágnak vissza, hogy Svájcban az emberek könnyen tudnak fegyverhez jutni, mégis alacsony a gyilkosságok egy főre jutó száma.

De ez még nem minden. A tanulmányok arra utalnak, hogy az Egyesült Államokban magasabb a kézifegyver nélkül elkövetett gyilkosságok egy főre jutó száma annál, mint amennyi sok európai országban az összes gyilkosság egy főre jutó száma. Vannak viszont más országok, ahol a kézifegyver nélkül elkövetett gyilkosságok egy főre jutó száma magasabb, mint az Egyesült Államokban elkövetett összes gyilkosság egy főre jutó száma.

A statisztikai adatokat gyakran használják fel egy bizonyos vélemény támogatására, és gyakran vissza is élnek velük ugyanebből a célból. Úgy tűnik, hogy a fegyverkorlátozás terén minden érvre van egy látszólag helytálló ellenérv. Ezek a kérdések összetettek, de a szakemberek abban általában egyetértenek, hogy a kézifegyverek birtoklásán kívül még sok minden befolyásolja a gyilkosságok egy főre jutó számát és a bűnözést.

Az Egyesült Államok egyik tekintélyes szervezete, az Országos Kézifegyver-társaság részéről már sokszor elhangzott, hogy „nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek”. E szerint a vélemény szerint bár a kézifegyvert arra tervezték, hogy ölni lehessen vele, magától nem öl. Valakinek meg kell húznia a ravaszt, akár véletlenül, akár szándékosan. Néhányan azonban úgy érvelnek, hogy a kézifegyverekkel könnyebb embert ölni.

A fegyverekből kapákat csinálnak

A Biblia szerint az emberölés problémája nem lesz megoldva pusztán azáltal, hogy eltávolítják a fegyvereket olyan emberek kezéből, akik ölni akarnak. A bűnözés társadalmi gond, nem pusztán fegyver kérdése. Az igazi megoldást egyebek között az jelenti, ha maguknak az embereknek megváltozik a magatartásuk és a hajlamuk. Ézsaiás próféta ihletés alatt ezt írta: Isten „ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ézsaiás 2:4).

Ez nem is annyira valószínűtlen, mint egyesek gondolják. Ézsaiás próféciájának teljesedése már folyamatban van napjainkban az igaz keresztények között világszerte. Az, hogy jelképesen fegyvereiket békés eszközökké alakítják, mélyről fakadó belső vágyukat tükrözi, hogy tetsszenek Istennek, és békében éljenek másokkal. Idővel Isten Királyságának uralma alatt a földön mindenki teljes békében és biztonságban élhet majd (Mikeás 4:3, 4). Akkor majd sem az emberek, sem a fegyverek nem fognak embert ölni, mert a halálos fegyverek megsemmisülnek.

[Képek a 10. oldalon]

„Csinálnak fegyvereikből kapákat”