A mai háborúk arculata

SEBTÉBEN épült a menekülttábor annak az 1548 menekültnek, akik váratlanul érkeztek egy szomszédos afrikai országból, és akikről gondoskodni kellett. Kék és khakiszínű sátrakat vertek fel a pálmafaerdővel körülvett, sáros tisztáson. Nem volt sem áram, sem ágy, mint ahogy vezetékes víz és illemhely sem. A menekültek a szakadó esőben bottal kis árkokat vájtak a földbe, hogy a víz ne öntse el a sátrakat. Két nemzetközi segélyszervezet lázasan igyekezett javítani az életkörülményeken.

Korábban a menekültek megragadták az alkalmat, és felszálltak egy rozoga teherhajóra, hogy meneküljenek az országukban évek óta dúló polgárháború elől. Ezt a háborút nem egymás után haladó tankokkal és nehézbombázókkal vívták, hanem az egész úgy kezdődött, hogy körülbelül 150 katona gyorstüzelő géppisztolyokkal felfegyverkezve hősködött, és rettegésben tartotta az országot. A rá következő években egyik falut a másik után vették birtokba. Sarcot követeltek a polgári lakosságtól, katonákat toboroztak, és mindenkit megöltek, aki csak ellenkezni próbált, míg végül az egész országot leigázták.

Az egyik menekülttáborban volt egy fiatalasszony, Esther.

— Életem legborzalmasabb pillanata az volt, amikor ebben a háborúban elveszítettem a férjemet — mondta. — Lelőtték. Az élet másból sem áll, csak félelemből. Hallod, hogy valaki kiabál, és az jár a fejedben, hogy mindjárt megölnek. Amikor meglátsz valakit pisztollyal a kezében, arra gondolsz, hogy te leszel a következő áldozat. Sosem tudtam lazítani. Otthon még aludni sem tudtam, csak itt tudok. De itt aztán úgy alszom, mint a bunda.

— Ezekben az átnedvesedett sátrakban is? — kérdezte az Ébredjetek! írója.

 — Még ha ebben a sárban kellene aludnom, akkor is jobban tudnék, mint ott, ahonnan jöttem — felelte Esther nevetve.

A tízéves Ambrose élete nagy részében a családjával együtt menekült a háborús övezetekből. „Szeretném, ha béke lenne, és megint járhatnék iskolába — jegyezte meg. — Elvégre nemsokára nagy leszek.”

A kilencéves Kpanának gyönyörű barna szemei vannak. Amikor megkérdeztük, mi élete első emléke, habozás nélkül ezt válaszolta: „A háború és a harc!”

Az utóbbi években már nem szokatlanok az ilyen jellegű háborúk, amelyek elől ezek az emberek menekültek. Egy forrás szerint az 1990 óta történt 49 nagyobb konfliktusból 46-ban pusztán könnyűfegyvereket használtak. Míg a kard és a dárda harcban való sikeres használatához szakértelemre és erőre van szükség, addig a kézifegyverek * által a háborúban lehetővé vált, hogy amatőrök éppúgy harcolhassanak, mint hivatásosak. Nem egyszer tizenéveseket és kisebb gyermekeket soroznak be, akiket fosztogatásra, mások megcsonkítására és legyilkolására kényszerítenek.

Sok ilyen konfliktus nem országok között zajlik, hanem egy-egy országon belül. Nem képzett katonák harcolnak, hanem javarészt polgári személyek, és nem a harcmezőn, hanem városokban és falvakban. Mivel főképpen olyanok harcolnak, akik nem szakképzett katonák, ezért nem igazán nyugtalanítja őket, ha megsértik a háborúk hagyományos szabályait. Ennélfogva gyakorta támadnak elvetemülten fegyvertelen férfiakra, nőkre és gyermekekre. Vannak, akik szerint a mai háborúkban a gyilkolás áldozatainak több mint 90 százaléka polgári személy. Az ilyen háborúkban a kézifegyverek és a könnyűfegyverek játszanak nagy szerepet.

Persze a kézifegyverek közvetlenül nem okoznak konfliktusokat, hiszen az emberek már jóval a puskapor feltalálása előtt is harcoltak egymással. De meglehet, hogy a fegyverkészlet a tárgyalások helyett a harcokat segíti elő. A fegyverek inkább meghosszabbíthatják a háborúkat, és fokozhatják a vérontást.

Jóllehet a mai háborúkban könnyűfegyvereket használnak, a következmények azonban súlyosak. Az 1990-es években több mint négymillió ember halt meg ilyen fegyverektől. A negyvenmilliót is meghaladta azoknak a száma, akik menekültekké és kitelepítettekké váltak. A kézifegyverek súlyos károkat okoztak a háború sújtotta társadalmakban politikai, társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból. A társadalmaknak nemzetközi vonatkozásban egy vagyonba kerül a vészhelyzetekben nyújtott segély, a menekültekről való gondoskodás, a békefenntartás és a katonai beavatkozás.

Miért kaptak ilyen nagy szerepet napjaink konfliktusaiban a kézifegyverek? Honnan származnak? Mit lehetne tenni halálos hatásuk korlátozására vagy kiküszöbölésére? A következő cikkekben ezeket a kérdéseket fogjuk megtárgyalni.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

UN PHOTO 186797/J. Isaac