Kézifegyverekkel sakkban tartott világ

MÁR évtizedek óta elsősorban a nukleáris fegyverekről van szó a fegyverkorlátozási megbeszéléseken. Ez aligha meglepő, mivel egyetlen atombomba képes elpusztítani egy egész várost. Ám a kisebb fegyverekkel ellentétben ezeket a rendkívül nagy erejű fegyvereket több mint 50 éve nem vetették be.

John Keegan köztiszteletben álló hadtörténész ezt írta: „A nukleáris fegyverek 1945. augusztus 9-e óta nem öltek meg senkit. Azt az 50 000 000 személyt, aki azóta háborúban halt meg, többnyire olcsó, tömegesen gyártott fegyverekkel és kiskaliberű lőszerekkel ölték meg, melyek alig kerülnek többe a világ piacait ugyanebben az időben elárasztó tranzisztoros rádióknál és szárazelemeknél. Mivel az olcsó fegyverek a fejlett országok életét aligha zavarták meg, ezért azoktól a bizonyos helyektől eltekintve, ahol konkrétan a kábítószer-kereskedelem és a politikai terror virágzik, a jóléti államok lakossága nemigen vette észre, hogy ez a fajta szennyezés milyen borzalmakat hoz magával.”

Senki sem tudja pontosan, hogy hány kézi- és könnyűfegyver van forgalomban, de a szakemberek becslései szerint a katonai célú lőfegyverek száma körülbelül 500 millióra tehető. Ezenkívül több tízmillió polgári célú géppisztoly és pisztoly van magánszemélyek tulajdonában. Ráadásul évente készülnek és kerülnek a piacra új fegyverek.

 Kedvenc fegyverek

Miért lettek mostanában a háborúkban kedvencek a kézifegyverek? Ez részben a konfliktus és a szegénység közti kapcsolattal magyarázható. Az 1990-es években a legtöbb háborút szegény országokban vívták. Ezek az országok túl szegények ahhoz, hogy bonyolult fegyverrendszereik legyenek. A kézi- és könnyűfegyverekkel pedig jó vásárt csinálnak. A példa kedvéért: 50 millió dollárból — körülbelül egyetlen modern sugárhajtású vadászgép árából — 200 000 gyorstüzelő géppisztollyal lehet felszerelni egy hadsereget.

A kézi- és könnyűfegyverek néha még ennél is sokkal olcsóbbak. Számtalan ilyen fegyvert a katonaság leépítés címén egyszerűen elad, vagy egy másik konfliktus során újra felhasznál. Egyes országokban annyi gyorstüzelő géppisztoly van, hogy mindössze 6 dollárért (körülbelül 1800 forintért) árulják, vagy akár egy kecskéért, csirkéért, illetve egy zsák használt ruháért cserébe megkapható.

De amellett, hogy a kézifegyverek olcsón és széles körben hozzáférhetők, más oka is van annak, hogy ennyire népszerűek. Gyilkos fegyverek! Egyetlen gyorstüzelő géppisztoly percenként több száz lövést képes leadni. Ezenkívül egyszerű a használata és a karbantartása. Egy tízéves gyermek is meg tudja tanulni, hogyan kell szétszedni és összerakni egy jellegzetes géppisztolyt. Egy gyermek azt is könnyen megtanulja, hogyan kell ezzel a fegyverrel a tömegre célozni és lőni.

A kézifegyverek azért is népszerűek, mert tartósak, és éveken át működőképesek maradnak. A vietnami háborúban használt AK-47-es (Kalasnyikov) és M16-os gépkarabélyokat a mai napig bevetik a háborúkban. Az Afrikában használatos géppisztolyok közül van olyan, amelyik az első világháborúból származik. Továbbá a kézifegyvereket könnyű szállítani és elrejteni. Egy málhás ló egy tucat géppisztolyt el tud vinni a dzsungel sűrűjében vagy a kietlen hegyekben állomásozó katonai jellegű csoportnak. Néhány ló annyi géppisztolyt tud elvinni, amennyivel fel lehet szerelni egy kisebb hadsereget.

Kézifegyverek, kábítószerek és gyémántok

Szövevényes fegyverkereskedelmi láncok alakultak ki világszerte. A fegyverek óriási mennyiségben vándorolnak törvényes keretek között egyik országból a másikba. A hidegháború után mind a keleti, mind a nyugati országok csökkentették hadseregeik létszámát, és a kormányzatok az úgynevezett barátaiknak vagy szövetségeseiknek adták oda vagy adták el felesleges felszerelésüket. Egy írónő, aki Norvégiában, az oslói Békekutató Intézetnél dolgozik, úgy látja, hogy  egyedül az Egyesült Államok több mint 300 000 géppisztolyt, pisztolyt, géppuskát és gránátvetőt adott el 1995 óta, amit azzal indokolnak, hogy még mindig jobban megéri, ha eladják a fegyvereket, mint az, ha a leszerelésükre, vagy a tárolásukra és őrzésükre költenének. Egyes elemzők becslései szerint lehetséges, hogy évi hárommilliárd dollár értékű kézi- és könnyűfegyver „lépi át” törvényesen az országhatárokat.

Az illegális kereskedelem pedig talán még ennél is nagyobb méreteket ölt. A feketepiacon a fegyvereket rendszerint vásárolni kell. Néhány afrikai háborúban a katonai jellegű csoportok több százmillió dollár értékű kézi- és könnyűfegyvert vásároltak, de nem pénzért, hanem bányákból elkobzott gyémántért. A The New York Times ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Ahol a kormányzatok korruptak, ott a lázadók kegyetlenek, a határokat pedig könnyű átlépni . . . A tündöklő kövek nyomában rabszolgamunka, gyilkosság, megcsonkítás, tömeges hajléktalanság és átfogó gazdasági összeomlás figyelhető meg.” Milyen ironikus, hogy egy gyorstüzelő géppisztolyért eladott drágakövet később talán egy előkelő ékszerüzletben árulnak az örökké tartó szeretet jeleként, nem kis összegért!

A fegyverek az illegális kábítószer-kereskedelemmel is összefüggnek. A bűnszervezetek gyakran ugyanazon az úton csempésznek be kábítószert, amelyen a fegyvereket csempészik ki. Így aztán a fegyver gyakorlatilag fizetőeszköz lett, cserébe a kábítószerért.

Miután a háborús fegyverek elhallgatnak

Amikor véget érnek a háborúk, az ott használt fegyverek nem egyszer bűnözők kezébe vándorolnak. Figyeljük meg, mi történt egy dél-afrikai országban, ahol a politika által szított erőszakot a bűnözés tüzelte erőszak váltotta fel. A politika által szított erőszak mindössze három év leforgása alatt mintegy 10 000 ember életét követelte. Épphogy véget ért e konfliktus, kezdetét vette a bűnözés tüzelte erőszak. A taxisofőrök közötti versengés „taxisháborúhoz” vezetett, melyben banditákat fogadtak fel, hogy lőjék le a rivális vállalat utasait és sofőrjeit. A rablásokhoz és egyéb bűncselekményekhez egyre több katonai célú gyorstüzelő géppisztolyt használtak. A fegyverrel elkövetett gyilkosságok száma az egyik elmúlt évben elérte a 11 000-et, ami a második legmagasabb arányszám a világnak azokban az országaiban, ahol nem folyik háború.

Az a tudat, hogy a bűnözőknek fegyverük van, és veszélyesek, félelmet és bizonytalanságot szül. Sok fejlődő országban a gazdagok  majdhogynem erődökben laknak, falakkal és olyan kerítésekkel körülvéve, melyekbe áramot vezetnek, és amelyeket éjjel-nappal őriznek. A fejlett országok lakosai szintén óvintézkedéseket tesznek, és ez még olyan helyekre is igaz, ahol még nem voltak polgári harcok.

Így hát a „békés” országokban éppúgy hozzájárulnak a bizonytalansághoz a fegyverek, mint a háborús országokban. Nincs ember, aki fel tudná becsülni, mennyi halált okoznak a kézifegyverek. Senki sem képes sorra venni, hányan haltak vagy sebesültek meg, hányan gyászolnak, és hány embernek dőlt romba az élete. Azt viszont tudjuk, hogy a világban temérdek fegyver van, és a számuk továbbra is csak növekszik. Egyre többen adnak hangot annak, hogy valamit tenni kellene. De mit lehetne tenni? És mi fog történni? Ezeket a kérdéseket tárgyaljuk a következő cikkben.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

Egy volt harcos „elég ostobának” érzi magát

Egy gyerekkatona, aki ugyanabban a háborúban harcolt, amelynek az első cikkben említett személyek a menekültjei lettek, hirtelen elfoglaltság és pénz nélkül maradt abban a városban, melynek leigázásában segédkezett. Keserűséggel beszél arról, hogy látta, amint a vezetőjének a fia feltűnő motorral furikázik a városban, és a volt fővezérek ügyeskednek, hogy hatalomhoz jussanak, valamint versenyeznek azért, hogy elnyerjék mások nagyrabecsülését. „Ha arra az öt évre gondolok, amit a vadonban töltöttem emberek gyilkolásával és golyózáporok közepette, elég ostobának érzem magam — állítja ez a harcos. — Az életünket adjuk olyan emberekért, akik másnap már nem is emlékeznek arra, hogyan jutottak el oda, ahol éppen vannak.”

[Forrásjelzés]

A címoldalon és a 7. oldalon látható kép a gyerekkatonáról: Nanzer/Sipa Press

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

„Nincs menekvés”

Bármennyire halálosak is a mai gyorstüzelő géppisztolyok, mégis csak korlátozott a teljesítményük. Csak hagyományos lőszert lehet lőni velük. Nem lehet velük erős falak vagy barikádok mögé bújt embereket ölni. A harc okozta rémület közepette a katona nem tud biztos kézzel célozni. Mivel kézben tartandók, még ideális körülmények között is csak legfeljebb 460 méteres távolságra lehet pontosan lőni velük.

Az Egyesült Államok hadseregének van megoldása az ilyesféle „gondokra”: egy új, csúcstechnológiával készült, univerzális géppisztoly, melyet objektív személyi rohamfegyvernek (OICW) hívnak. Könnyű, ezért egy katona egyedül is elbírja, és nemcsak hagyományos lőszert lőhet vele, hanem 20 milliméteres repeszgránátokat is. Egy másik jellegzetessége, hogy barikád mögé bújt ellenségeket is meg lehet ölni vele. A katonának mindössze annyit kell tennie, hogy közvetlenül a kívánt cél fölé vagy mellé céloz a fegyverrel, az pedig automatikusan beállítja a kiválasztott célpont távolságát, előre beprogramoz egy apró elektromos gyújtót a gránáton, hogy az pontosan a megfelelő távolságban robbanjon, s akkor a védőfelszerelésen is áthatoló repeszeket szór az áldozatra. A fegyver készítésével foglalkozó vállalat egyik képviselője így nyilatkozott erről az eszközről: „Különleges képességeivel az amerikai harci alakulatok gyakorlatilag még azt is le tudják lőni, aki egy sarok mögött áll.” Az infravörös irányzék segítségével a fegyver még sötétben is hatásosan működik.

Ez elől a fegyver elől „nincs menekvés” — mondják büszkén a készítői, akik azt is állítják, hogy ezzel a fegyverrel ötször annyi halált lehet okozni, mint az M16-os gépkarabéllyal és az M203-as gránátvetővel, valamint akár kétszer akkora lőtávolságra is használható. A katonáknak nem kell amiatt izgulniuk, hogy biztosan céloznak-e, mert csak bele kell nézniük az irányzékba, meg kell húzniuk a ravaszt, s elindul a hagyományos lőszer- és gránátsorozat. Ha a tervek szerint halad a fejlesztés, akkor először 2007-ben szerelnek fel OICW-vel katonai egységet.

A kritikusok azonban ezt kérdezik: Hogyan fogják használni ezt a fegyvert akkor, ha a katonák zsúfolt környékeken fognak járőrözni, ahol az ellenségek valószínűleg ártatlan polgári személyek között tartózkodnak? Mi történik majd akkor, ha az OICW-t világszerte megvehetik a hadseregek, és saját népük ellen fordíthatják majd? És mi lesz akkor, ha ez a fegyver terroristák és bűnözők kezébe kerül?

[Forrásjelzés]

Alliant Techsystems

[Képek a 6. oldalon]

A kézi- és könnyűfegyvereket gyakran gyémántért és kábítószerért adják cserébe