Mit hoz a jövő a vallás számára?

A VALLÁS újjászületése drámai volt az egykori Szovjetunió országaiban. Egyedül Oroszországban a lakosság 50 százaléka most ortodoxnak vallja magát, és milliók vannak, akik más vallások hívei. A régóta létező vallások közé tartozik az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus. Jehova Tanúinak szintén hosszú a történetük.

A Bibliakutatók — ahogyan Jehova Tanúit 1931 előtt ismerték — már 1891-ben jártak az oroszországi Kisinyovban (most Moldova fővárosa, Chişinău). Itt hívőtársaikkal összejöveteleket tartottak. 1928-ban George Young, a Bibliakutatók különleges képviselője találkozott Moszkvában a szovjet tisztviselőkkel, hogy engedélyt kérjen bibliai kiadványok kiadására a Szovjetunióban. Később a Tanúk jól ismertté váltak azáltal, hogy a szovjet kormány igyekezett megsemmisíteni őket.

Amikor közel tíz éve a Szovjetunió egyszer csak felbomlott, az emberek azon tűnődtek, vajon miért akarta a szovjet kormány megsemmisíteni a vallást. Sokan, akikbe évtizedeken át az ateizmust nevelték bele, kíváncsiak voltak, hogy mit tartogat a vallás. Tartalmazhat-e az egykor tiltott irodalomként kezelt Biblia választ az emberiség gondjaira? Az orosz emberek kezdtek utánajárni ennek, hogy saját maguk bizonyosodjanak meg róla.

Másfajta vallási probléma

Mivel oly sokan érdeklődtek a Biblia iránt, ez egy másfajta vallási problémát idézett elő a volt Szovjetunióban. A londoni The Guardian című újság tavaly megjegyezte: „Az lehet, hogy az »Isten elleni háború« véget ért, de csupán egy évtizeddel azután, hogy a világ első olyan állama, mely nyíltan ateistának vallotta magát, megalázó vereséget szenvedett, most úgy tűnik Oroszországban egy új vallási hidegháború van kibontakozóban.” Mi ez az úgynevezett vallási hidegháború, amiről az újság beszél?

Amint azt az előző cikkben megjegyeztük, az orosz ortodox egyház egy húron pendült a szovjet vezetőkkel, hogy fennmaradhasson és kiváltságokat kaphasson. A The Guardian ezt írja erről a ma is létező kapcsolatról: „Az utóbbi tíz évben is látni lehetett az egyház aggasztóan szoros kapcsolatát az állammal — amelyben jobbára nem történtek reformok, és amely egykor elnyomta az egyházat —, ugyanis az egyház lépten-nyomon támogatta az orosz kormányt (például amikor a pátriárka jóváhagyta a csecsen háborút), s ezért cserébe jelentős politikai befolyást kapott.”

A The Los Angeles Times 1999. február 10-i száma a lelkiismereti szabadságról és vallásszervezetekről szóló törvényről szóló beszámolójában arra irányította a figyelmet, hogy az egyház politikai hatalmat gyakorol. Az újság tudósítása szerint ezt a törvényt, melyet Borisz Jelcin, az akkori elnök 1997 szeptemberében írt alá, „az orosz ortodox egyház támogatta”. A törvény különösen kedvező státust adott az egyháznak azzal, hogy vallását „nemzeti” vallásnak minősítette az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus mellett. Ez a törvény többek között megkövetelte, hogy a vallásszervezetek legyenek újra bejegyezve Oroszországban.

A The New York Times 1999. február 11-i száma arról tudósított, hogy ennek a törvénynek a jóváhagyása után „az ortodox egyház nyomást gyakorolt riválisaira”. Az újság hozzátette még: „Tavaly augusztusban II. Alekszij, az orosz ortodox egyház pátriárkája követelte azoknak a  vallásoknak a betiltását, amelyek térítői munkát végeznek, és különösen azokét, amelyek megpróbálják elcsábítani az embereket »őseik vallásától«.” Az úgynevezett térítői tevékenységet végző vallások betiltásáért azóta is folyamatosan erőfeszítéseket tesznek, s ezt hívják „vallási hidegháborúnak”.

Az egyik célpont

Az orosz ortodox egyház támadásának egyik fő célpontja Jehova Tanúi szervezete. 1996. június 20-án a moszkvai ügyészségi hivatal kezdett foglalkozni a Fiatalok Hamis Vallásoktól Való Megvédésének Bizottsága nevű, szektaellenes szervezet által indított perrel. Bár a pert újra és újra elnapolták amiatt, hogy nem voltak bizonyítékok arra, hogy Jehova Tanúi bármilyen bűntettet is elkövettek volna, a per mégis mindig folytatódott.

Időközben a Tanúkra kedvezőtlen propagandát zúdítottak. A Komszomolszkaja Pravda (Komszomolisták igazsága) című orosz újság, mely 1 200 000-es példányszámban jelenik meg, az 1998. november 21-i számában megjegyezte: „Mindössze két év leforgása alatt az orosz ortodox egyház több mint tíz könyvet, füzetet és ismertetőt adott ki, melynek témáját a jehovista közösségnek »szentelte«.” Miért összpontosított az egyház arra, hogy megpróbálja rossz hírbe keverni a Tanúkat?

„Valószínűleg elsősorban azért — folytatja az újság —, mert mindössze az utóbbi hét évben e szervezet tagjainak a száma tízszeresére növekedett, és az orosz ortodox egyház kétségtelenül minden más hierarchikus rendszerű szervezettel egyetemben nem szereti a vetélytársakat.”

Amikor a Tanúk elleni pert 1999 elején folytatták, az egész világ figyelt rá. A The New York Times február 11-i számának főcímében ez állt: „A moszkvai bíróság mérlegeli Jehova Tanúinak a betiltását”. A cikk megjegyezte: „Az eset most egy moszkvai polgári bíróság előtt van, a tárgyalás pedig egy kis teremben, ám eközben vallási és emberi jogi csoportok éberen figyelik az esetet, mivel most először próbálja valaki felhasználni [a lelkiismereti szabadságról és vallásszervezetekről szóló törvényt] imádat korlátozására.”

Ljudmila Alekszejeva, a Nemzetközi Helsinki Szövetség elnök asszonya kifejtette, hogy miért figyelik éberen a Tanúk tárgyalását. Elmondta, hogy ha azok, akik el akarják nyomni Jehova Tanúit, „sikert élnek el ebben az esetben”, akkor „felhatalmazva érzik majd magukat más csoportok támadására is”, amelyek szintén nem tartoznak a nemzeti egyházak közé. Ám a tárgyalást 1999. március 12-én ismét felfüggesztették. A következő hónapban viszont, április 29-én Oroszország Igazságügyi Minisztériuma kiállított számukra egy okmányt, mely igazolta a „Jehova Tanúi Oroszországi Adminisztratív Központja” néven való bejegyzésüket.

A kormány ezen elismerése ellenére Oroszországban és a volt Szovjetunió más köztársaságaiban tovább folyik a Tanúk és más kisegyházak elleni támadás. Az oxfordi (Anglia) Keston Intézet igazgatója, Lawrence Uzzell elmondta, hogy „Jehova Tanúit mindig érdemes figyelni”, mert ami velük történik, az „jó előre figyelmeztetőként” szolgál. Való igaz, hogy olyan alapvető jogokról van szó, melyektől több tízmillió ember vallásszabadsága függ!

Alaptalan a támadás

Az első században a papi fejedelmek és más vallási vezetők üldözték Jézus követőit (János 19:15; Cselekedetek 5:27–33). Ennek következtében ezt mondták a keresztényiségről: „bizony ami ezt a szektát illeti, ismeretes előttünk, hogy mindenütt ellene beszélnek” (Cselekedetek 28:22). Nem kell tehát meglepődnünk azon, hogy az igaz keresztényekről napjainkban is rosszat mondanak, ahogy ez Jehova Tanúival történik.

Ám miután Gamáliel, aki híres farizeus és a Törvény tanítója volt, megvizsgálta a korai keresztények ellen szóló bizonyítékokat, ezt tanácsolta: „ne zaklassátok ezeket az embereket, hanem hagyjátok őket békén (mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni, de ha Istentől van, nem lesztek  képesek megbuktatni őket); különben még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak” (Cselekedetek 5:38, 39).

A kritikusok napjainkban szintén gondos vizsgálatnak vetik alá Jehova Tanúit. Milyen eredménnyel? A Komszomolszkaja Pravda című újság szerint Szergej Blagodarov, aki magát ortodoxnak vallja, ezt mondta: „Az elmúlt több mint száz év alatt egy ország sem volt a világon, ahol bűntetteket tudtak volna bizonyítani a közösség tagjaira, vagy akár azt, hogy szervezetük törvénytelenül működik.”

Mit hoz a jövő a vallás számára?

A Biblia beszél „tiszta vallásról”, vagyis „tiszta és beszennyezetlen imádati formáról” (Jakab 1:27a, A Keresztény Görög Iratok új világ fordítása és a King James Version szerint). Ahogyan azt az előző cikkben már említettük, a Biblia úgy írja le a hamis vallás világbirodalmát, mint egy „nagy szajhát . . . , akivel paráznaságot követtek el a föld királyai”. Ez a jelképes vallási szajha — „Nagy Babilon” — a bibliavers szerint „részeg a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől” (Jelenések 17:1–6).

Mennyire jól ráillik ez a leírás a vallásra, mely egy húron pendül a világ politikai vezetőivel azért, hogy megőrizze kiváltságos helyzetét! Ám ennek a jelképes nagy vallási szajhának a jövője meg van pecsételve. A Biblia így mondja el: „e g y napon [jönnek el] a csapásai: halál, kesergés és éhínség, és teljesen elégetik őt tűzzel, mert erős Jehova Isten, aki megítélte őt.” Nem csoda, hogy az angyali figyelmeztetés sürgető: ’Menjetek ki belőle, ha nem akartok kapni a csapásaiból’ (Jelenések 18:4, 7, 8).

Amikor Jakab tanítvány jellemezte a „tiszta vallást”, úgy azonosította azt, mint amit megőriztek „szennyfolt nélkül . . . a világtól” (Jakab 1:27b). Továbbá Jézus Krisztus ezt mondta az igaz követőiről: „Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). Ugye, hogy így már világos, miért tartják magukat távol Jehova Tanúi eme világ politikai ügyeinek romboló befolyásától? Azért teszik ezt, mert teljes bizalmukat a Biblia ígéretébe vetik: „a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

[Képek a 15. oldalon]

A tárgyalás 1999 februárjában, Moszkvában. A védelem (balra), a bírónő (középen) és a vád képviselői (jobbra)

[Kép a 15. oldalon]

A Biblia leírja, mit hoz a jövő minden vallás számára