Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Szovjet támadás a vallás ellen

Szovjet támadás a vallás ellen

Szovjet támadás a vallás ellen

AKKOR, amikor a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakult, 1922-t írtunk. Eredeti négy köztársasága között Oroszország messze a legnagyobb és legkiemelkedőbb volt. Végül a Szovjetunió annyira kibővült, hogy 15 köztársaság * tartozott hozzá, és a föld szárazföldi részének közel egyhatodát ölelte fel. Ám 1991-ben a Szovjetunió hirtelen felbomlott. Fontos még megjegyezni, hogy ez volt az első állam, amely megkísérelte kiirtani az Istenbe vetett hitet az ott élő emberek gondolkodásából.

Vlagyimir I. Lenin, a Szovjetunió első vezetője Marx Károly tanítványa volt, aki úgy mutatta be a keresztény hitet, mint az elnyomás eszközét. Marx véleménye az volt, hogy a vallás „a nép ópiuma”. Lenin később kijelentette: „mindenféle vallásos eszme, mindenféle isteneszme, vagy csak az istennel való kacérkodás is kimondhatatlan hitványság.”

Amikor Tyihon, orosz ortodox pátriárka 1925-ben elhunyt, az egyház nem választhatott új pátriárkát. A vallás elleni ezt követően kezdődő támadás ahhoz vezetett, hogy a legtöbb egyházi épületet vagy lerombolták, vagy nem vallásos célokra átalakították. A papokat kényszermunkatáborokban letöltendő büntetésre ítélték, ahol sokan életüket vesztették. A The Encyclopædia Britannica arról számol be, hogy „Joszif Sztálin uralkodása alatt az 1920-as évek végén és az 1930-as években az egyház véres üldözést szenvedett, amely több ezer áldozatot szedett. 1939-re hivatalosan már csak három vagy négy ortodox püspök munkáját, valamint 100 templom működését engedélyezték.”

Jóformán egyik napról a másikra azonban óriási változás állt be.

A II. világháború és a vallás

A náci Németország — mely akkor a Szovjetunió szövetségese volt — 1939-ben benyomult Lengyelországba, s ezzel kitört a II. világháború. Egy éven belül a Szovjetunió bekebelezte 15 köztársaságából az utolsó négyet is: Lettországot, Litvániát, Észtországot és Moldovát. Ám 1941 júniusában Németország heves támadásba lendült a Szovjetunió ellen, ami Sztálint úgy érte, mint derült égből a villámcsapás. Az év végére a német csapatok elérték Moszkva peremvidékét, és úgy tűnt, a Szovjetunió hamarosan vereséget szenved.

Sztálin kétségbeesésében mozgósítani kezdte az országot arra, amit az oroszok nagy honvédő háborúnak neveztek el. Sztálin felismerte, hogy engedményeket kell tennie az egyház javára, hogy megnyerje az embereket a háború támogatására, hiszen több millióan még vallásosak maradtak. Mi volt az eredménye annak, hogy Sztálin ilyen rendkívüli fordulatot tett a vallásokkal kapcsolatos politikájában?

Az egyház együttműködésével mozgósították az orosz embereket, és 1945-re a szovjet csapatok figyelemre méltó győzelmet arattak a németek felett. Miután a vallás elleni szovjet támadást felfüggesztették, az ortodox templomok száma 25 000-re nőtt, a papok száma pedig elérte a 33 000-et.

Újabb támadás

A valóságban azonban nem változott meg a szovjet vezetőknek az a célja, hogy kiirtsák az emberek gondolkodásából Isten fogalmát. A The Encyclopædia Britannica ezt így magyarázza: „Nyikita Hruscsov, a minisztertanács elnöke újabb vallásellenes mozgalmat indított 1959 és 1964 között, melynek során kevesebb mint 10 000-re csökkentette a látogatható templomok számát. Pimen pátriárkát választották meg 1971-ben, Alekszij * halálát követően, és bár az egyházhoz még mindig milliók ragaszkodtak lojálisan, bizonytalan volt, hogy mit hoz számára a jövő.”

Később még beszélünk majd arról, hogy az orosz ortodox egyháznak hogyan sikerült fennmaradnia az újabb szovjet támadással szemben. De hogy ment a sora a Szovjetunióban létező más vallásoknak? Közülük melyik vallás állt legfőképpen a támadás középpontjában, és miért? Ezt fogjuk tárgyalni a következő cikkben.

[Lábjegyzetek]

^ 2. bek. A következő 15 független ország volt korábban szovjet köztársaság: Azerbajdzsán, Észtország, Fehéroroszország (Belorusszia), Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia, Moldova, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán.

^ 11. bek. Az orosz ortodox pátriárka 1945 és 1970 között Alekszij volt, 1990 óta egészen napjainkig pedig II. Alekszij.

[Kép a 3. oldalon]

Lenin szerint „mindenféle isteneszme . . . kimondhatatlan hitványság”

[Forrásjelzés]

Musée d’Histoire Contemporaine—BDIC