Válságban a börtönök

„Ha úgy próbáljuk megoldani a bűnözés okozta gondokat, hogy még több börtönt építünk, az olyan, mintha még több temető létesítésével harcolnánk egy halálos betegséggel szemben” (ROBERT GANGI, BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSSAL FOGLALKOZÓ SZAKEMBER).

A ZORD valóságot gyakran jobb színben tünteti fel egy olyan világ, mely nagy figyelmet fordít arra, hogy ne sértse meg senkinek a személyiségét és a jogait. Ezért a nyomasztó „börtön” szóra is van néhány tapintatosabb kifejezés. Vannak, akik „javítóintézetként” utalnak rá, ahol „szakoktatást” és „szociális szolgáltatásokat” nyújtanak. Sőt, a megalázó „rab” szó helyett „(börtön)lakókra” utalnak. Ám a dolgok mélyére nézve azt láthatjuk, hogy napjainkban a börtönök súlyos gondokkal küszködnek. A börtönöknek hihetetlenül sok pénzbe kerülnek a rabok. Ugyancsak fejtörést okoz az, hogy a bebörtönzés várt és valós eredményei egyre nagyobb eltérést mutatnak.

Néhányan megkérdőjelezik a börtönök hatékonyságát. Megfigyelték, hogy míg a rabok száma világviszonylatban túlszárnyalta a nyolcmilliót, addig sok országban nem igazán csökkent a bűnözés. Ezenfelül noha a börtönbüntetésüket töltők közül sokan kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért lettek lecsukva, még mindig óriási gondot okoz, hogy egyes környékeken bárki szabadon hozzájuthat a kábítószerekhez.

Ennek ellenére sok ember az elzárást tartja ideális büntetésnek. Úgy érzik, a bűncselekmény elkövetője megkapja, amit megérdemel azzal, hogy rács mögé kerül. Egy újságíró a bűnözők lelkes bebörtönzésére úgy utalt, mint „csukjuk le őket láz”-ra.

Négy alapvető célja van annak, hogy a törvényszegőket börtönbe zárják: 1. hogy megbüntessék a bűnelkövetőket, 2. hogy megvédjék tőlük a társadalmat, 3. hogy elejét vegyék további bűncselekményeknek, és 4. hogy jó útra térítsék a bűnözőket, azaz törvénytisztelővé tegyék őket, és hasznosak legyenek a társadalomnak a szabadlábra helyezésük után. Nézzük meg, hogy sikerül-e a börtönöknek elérniük ezeket a célokat.