A terrorizmus árnyékában

A TERRORIZMUSNAK látszólag befellegzett az 1980-as évek végén. De a terrorizmus új arculatot öltött. Manapság a terrortámadásokat főleg olyan szélsőségesek követik el, akiknek a kábítószer-kereskedelemből, magánvállalkozásokból, saját tőkéből, jótékonysági akciókból és helyi támogatásokból megvan a saját anyagi bázisuk. És ezek a terroristák példátlanul könyörtelenek.

Az utóbbi években megszaporodott az esztelen terrorakciók száma. Bomba robbant a New York-i Világkereskedelmi Központban, a halálos áldozatok száma 6 volt, a sérülteké pedig körülbelül 1000. Egy szekta szarin nevű ideggázzal árasztotta el a tokiói metrót, 12 ember életét oltva ki, és több mint 5000 embert megsebesítve. Teherautóban elrejtett robbanóanyagokkal egy terrorista romba döntött egy kormányzati épületet Oklahoma Cityben, 168 ember meghalt, és százak sérültek meg. Ahogy a 4. és 5. oldalon lévő térkép adatai mutatják, egészen a napjainkig történnek különféle terrorcselekmények.

Általában véve elmondható, hogy a terroristák fékevesztettebbnek tűnnek, mint valaha.  Az Oklahoma City-i kormányzati épület 1995-ben történt felrobbantásáért elítélt személy azt mondta, hogy „sok áldozatot” akart, hogy megfelelő figyelemben részesüljön. A New York-i Világkereskedelmi Központban 1993-ban történt robbantásért felelős banda vezetője egymásra akart dönteni két épületet, hogy mindkettőben meghaljanak az emberek.

Az is új, hogy milyen fegyvereket vehetnek igénybe a terroristák. Ifj. Louis R. Mizell, a terrorizmus egyik szakértője kijelentette: „Az elképesztő düh és a teljes pusztulás előidézésére alkalmas nukleáris, kémiai és biológiai fegyverek korában élünk.” Azok a szélsőségesek, akik nagyobb rettegést akarnak kelteni, a technika vívmányait kihasználva halálosabb fegyverekhez fordulnak.

Számítógépes támadások

A kiberterrorizmus magában foglalja a modern technika, például a számítógépek felhasználását. Az egyik ilyen fegyver a számítógépes vírus, mely tönkreteszi az adatokat, vagy lefagyasztja a rendszert. Vannak ezenkívül „logikai bombák”, melyek összezavarják a számítógépeket, hogy olyan feladatot próbáljanak végrehajtani, melyre valójában nem képesek, és ezáltal hibás működésre kényszerítik őket. Mivel a gazdaság és a nemzetek biztonsága egyre inkább a számítógépes hálózatokon múlik, sokan úgy érzik, hogy jóval sebezhetőbbek vagyunk az ilyen terrortámadásokkal szemben. És bár a legtöbb hadseregnek vannak olyan rendszerei, melyekkel működtetni tudja a kommunikációs eszközeit még egy nukleáris háború idején is, a polgári rendszereket viszont — az elektromos hálózatot, a közlekedést és a pénzügyi világot — sokkal könnyebben meg lehet bénítani.

Nem is olyan régen, ha egy terrorista sötétbe akarta borítani mondjuk Berlint, talán munkát kellett vállalnia a közműveknél, hogy tönkre tudja tenni az elektromos rendszert. De némelyek szerint ma egy profi számítógépes hacker anélkül is sötétbe tudná borítani a várost, hogy elhagyná kényelmes otthonát, mely a világ másik részének egyik eldugott kis falujában van.

Nemrégiben egy svéd hacker behatolt egy floridai számítógépes rendszerbe, és egy órára működésképtelenné tett egy vészhelyzetekre kialakított rendszert, megakadályozva ezzel, hogy értesítsék a rendőrséget, a tűzoltókat és a mentőket.

„Lényegében véve egy rendőrség nélküli világfalut hoztunk létre” — jegyezte meg Frank J. Cilluffo, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) Információs Hadviselési Különítményének az igazgatója. A CSIS főtanácsosa, Robert Kupperman pedig 1997-ben kijelentette, hogy ha a terroristák a csúcstechnológiát is bevetik, „nincs az a kormányzati szerv, mely meg tudna birkózni a támadás következményeivel”.

Néhány elemző úgy véli, hogy a számítógépes terroristáknak olyan technikai eszközök vannak  a birtokukban, melyekkel ki lehet cselezni akármelyik biztonsági erő védelmi eszközeit. „Egy ellenség, aki be tudja juttatni a megfelelő vírust, vagy hozzáfér a megfelelő terminálhoz, óriási károkat okozhat” — mondta George Tenet, az USA Központi Hírszerző Ügynökségének igazgatója.

Terrorcselekmények vegyszerekkel és baktériumokkal

Nyugtalanító a vegyi és biológiai fegyverek használata is. 1995 elején a világot megdöbbentette, amikor a tokiói metróban terroristák által végrehajtott mérgesgáz-támadásról hallott. Egy végítéletet váró szektát tettek felelőssé a merényletért.

„A terrorizmus megváltozott — mondja Brad Roberts, a Védelmi Analitikai Intézet munkatársa. — A hagyományos értelemben vett terroristák politikai engedményeket akartak. De ma néhány csoport nem is titkolja, hogy a tömegmészárlás a legfőbb célja. Ez pedig vonzóvá teszi a biológiai fegyvereket.” Nehéz beszerezni ilyen fegyvereket? A Scientific American című magazin ezt mondja: „Baktériumok billióit lehet előállítani úgy, hogy az ember egészsége alig kerül veszélybe, s ehhez nincs másra szükség, mint egy sörélesztő tartálynál nem bonyolultabb eszközre, egy fehérjealapú kultúrára, egy gázmaszkra és egy műanyag felsőruhára.” Mihelyt létrehozták a baktériumokat, viszonylag könnyű tőlük megszabadulni. Az áldozatok egy-két nappal később tudják csak meg, hogy be lett vetve egy fegyver. És akkor talán már túl késő.

Azt mondják, hogy valószínűleg az anthrax lesz az, amit biológiai fegyverként felhasználnak. Az anthrax (lépfene) nevű betegség a görög szén szóból származik, ami utalás arra a fekete varasodásra, mely rendszerint azoknak a bőrén lévő keléseken alakul ki, akik lépfenével fertőzött állatokkal kerülnek kapcsolatba. A védelmi szakembereket még inkább nyugtalanítják azok a tüdőfertőzések, melyeket az anthraxspórák belélegzése idéz elő. Az embereknél az anthraxfertőzés sok esetben halálos kimenetelű lehet.

Miért olyan hatásos biológiai fegyver az anthrax? A baktériumot könnyű kitenyészteni, és igen ellenálló. Több napig is eltart, míg az  áldozatoknál jelentkeznek az első tünetek, az influenzára jellemző gyengélkedés és kimerültség. Ezt köhögés és enyhe mellkasi fájdalmak követik. Majd súlyos nehézlégzés, sokkos állapot alakul ki, végül pedig néhány óra leforgása alatt bekövetkezik a halál.

Nukleáris fegyverek a terroristák kezében?

A Szovjetunió összeomlása után voltak, akik azon tűnődtek, hogy egy ellopott nukleáris fegyver feltűnik-e majd a feketepiacon. Sok szakértő azonban kétségbe vonja, hogy ilyesmi valaha is megtörténhet. A korábban idézett Robert Kupperman megjegyzi, hogy „nincs bizonyíték rá, hogy egyetlen terrorista csoport is megpróbált volna nukleáris anyagokat beszerezni”.

Jelenleg nagyobb veszélyt jelent a nukleáris bomba csendes, ugyanakkor halálos unokatestvére, a radioaktív anyag. Ez nem robban fel. Nincsen légnyomás, nincsen hő okozta kár. Ehelyett sugárzást bocsát ki, mely elpusztítja az egyes sejteket. A csontvelősejtek különösen sérülékenyek. Pusztulásuk láncreakciót indít el, melybe beletartozik a vérzés és az immunrendszer összeomlása. A vegyi fegyverektől eltérően, melyek hatásukat vesztik, mihelyt oxigénnel és nedvességgel kerülnek kapcsolatba, a radioaktív anyagok éveken át kárt okozhatnak.

Egy dél-közép brazíliai városban, Goiâniában történt baleset jól szemlélteti, mennyire halálos lehet a sugárzás. 1987-ben egy gyanútlan férfi felnyitott egy ólomdobozt, mely egy kiselejtezett orvosi műszerhez volt kapcsolva. A doboz cézium-137-et tartalmazott. A férfit annyira elbűvölte a kő fénylő kék ragyogása, hogy másoknak is megmutatta, amit talált. Egy héten belül megjelentek az első áldozatok a helyi orvosi rendelőben. Ezreket vizsgáltak meg a fertőzés jeleit keresve. Úgy száz lakos betegedett meg. Ötvennek volt közülük szüksége kórházi ellátásra, és négyen haltak meg. A terrorizmus elleni szakemberek rémálma, hogy mi történhetett volna akkor, ha a céziumot szándékosan osztogatták volna szét.

Iszonyatos ár

A terrorizmus legnyilvánvalóbb következménye az emberi életek tragikus kioltása. De lehetnek még további következmények is. A terrorizmus tönkreteheti, illetve késleltetheti a békefolyamatokat a föld békétlen helyein. Háborúkat robbant ki, hosszabbít meg vagy tesz pusztítóbbá, és azt idézi elő, hogy az erőszakra egyre gyorsabban lesz erőszak a válasz.

A terrorizmus hatással van a nemzetek gazdaságára is. A kormányzatok arra kényszerülnek, hogy rengeteg időt és erőforrást áldozzanak a terrorizmus ellen vívott harcra. Például egyedül az Egyesült Államoknak több mint tízmilliárd dollárjába került a terrorizmus elleni küzdelem 2000-ben.

Akár tudomásunk van róla, akár nincs, a terrorizmus mindannyiunkra hatással van. Hatással van arra, hogyan utazunk, és meghatározza, milyen döntéseket hozunk, amikor utazunk. Világszerte arra kényszerít országokat, hogy az adókból óriási összegeket fordítsanak közéleti személyiségek, létfontosságú épületek és polgári személyek védelmére.

Válaszra vár tehát a kérdés: Fel lehet-e véglegesen számolni a terrorizmust? Erről beszél a következő cikkünk.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

Terrorizmus az ökológia nevében

A terror egyik új fajtája, hogy a „környezet, valamint az élővilág megmentésére a terroristák gyújtogatásokhoz, bombarobbantásokhoz és szabotázsakciókhoz folyamodnak” — számol be a The Oregonian című újság. Ezeket a pusztító akciókat ökoterrorizmusnak nevezik. 1980 óta legalább száz effajta nagyobb szabású terrorcselekményt hajtottak végre az Egyesült Államok nyugati részén, s a károk összege 42,8 millió dollárra rúg. Az ilyen bűncselekményekkel rendszerint a fakitermelést igyekeztek megakadályozni, vagy azt, hogy a vadont szórakozás céljára használják, és az állatokat megöljék a bundájukért meg a húsukért, illetve hogy kutatásokhoz használják fel őket.

Ezeket a tetteket terrorcselekményeknek tekintik, mivel végrehajtásuk során erőszakhoz folyamodnak, hogy megváltoztassák egyes személyek és intézmények törekvéseit, vagy hogy módosítsanak bizonyos szabályzásokat. Az ökoterroristák azzal bosszantják a nyomozókat, hogy félreeső célpontokra csapnak le, gyakran az éj leple alatt, és nem hagynak nyomot maguk után, csak elszenesedett romokat. Nem is olyan rég a környezetvédelem nevében végrehajtott bűncselekmények viszonylag még kicsi, helyi jelentőségűek voltak, és kevés figyelmet vontak magukra. De az utóbbi években nagyobbak lettek a célpontok. „Ezeknek az embereknek az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy miért várnak változást — mondta James N. Damitio, az amerikai Erdőszolgálat tapasztalt nyomozója. — És ha úgy érzik, hogy nem kapják meg ezt a figyelmet, valami mást fognak megpróbálni.”

[Kiemelt rész/kép a 10. oldalon]

A terrorizmus és a média

„A nyilvánosság figyelmének a felkeltése az egyik fő célja és egyben az egyik fegyvere is azoknak, akik terrorcselekményeket hajtanak végre ártatlanok ellen, hogy előmozdítsák politikai szándékaikat, vagy hogy egyszerűen csak zűrzavart idézzenek elő — mondja Terry Anderson, egy újságíró, akit csaknem hét éven át tartottak fogva terroristák Libanonban. — A terroristák első győzelmét azok a beszámolók jelentik, melyek tájékoztatnak politikai emberrablásukról, egy gyilkosságukról vagy egy emberéleteket követelő bombatámadásukról. A világ figyelme nélkül ezek a kegyetlen cselekmények hasztalanok lennének.”

[Képek a 8–9. oldalon]

1. Öngyilkos bombatámadás után Jeruzsálemben (Izrael)

2. Fajgyűlölő terroristák felrobbantottak egy bankot Colombóban (Srí Lanka)

3. Autóba rejtett bomba robbant Nairobiban (Kenya)

4. A moszkvai (Oroszország) bombatámadás áldozatainak a családtagjai

[Forrjásjelzések]

Heidi Levine/Sipa Press

A. Lokuhapuarachchi/Sipa Press

AP Photo/Sayyid Azim

Izvestia/Sipa Press