Fiatalok kérdezik:

Hogyan kerülhetek közelebb a nagyszüleimhez?

„Mindkét nagyapám szeret mesélni. A történeteiket hallgatva jobban megértem a saját érzéseimet” (Joshua).

VALAMIKOR megszokott dolog volt, hogy több nemzedék egymás mellett élt, sokszor ugyanabban a házban. Hozzátartozott az élethez, hogy a fiatalok szoros kapcsolatban voltak nagyszüleikkel.

Manapság nagy távolságok választhatják el a fiatalokat a nagyszüleiktől. Ezenkívül egyre több családot szakít szét a válás. A The Toronto Star című újság beszámol róla, hogy „a nagyszülők is a válás áldozatai lehetnek, ha nem láthatják szeretett unokáikat”. Máskor az a gond, hogy a fiatalok teljesen negatívan gondolkodnak az idősekről, régimódinak tartják őket, mert egészen más az életszemléletük, mint nekik, más dolgokat éreznek fontosnak és érdekesnek, mint ők. Mi következik ebből? Az, hogy sok fiatal egyszerűen nincs olyan szoros kapcsolatban a nagyszüleivel, mint lehetne.

Ez igen szomorú. Ennek a sorozatnak egy korábbi cikke rámutatott, hogy építő, hasznos és élvezetes lehet szoros kapcsolatot ápolni a nagyszülőkkel, különösen akkor, ha istenfélők. * Egy tizenéves lány, akit Rebekának hívnak, ezt mondja a nagyszüleiről: „Mindig jókat nevetünk együtt.” Egy Péter nevű fiú hasonlóan nyilatkozik: „Sosem félek az érzéseimről vagy a terveimről beszélni nekik. Néha felszabadultabb vagyok velük, mint a szüleimmel. Úgy érzem, bármiről beszélgethetek a nagyszüleimmel.”

Te hogy állsz ezzel? Lehet, hogy kicsi korodban közel álltál a nagyszüleidhez. De mióta tizenéves vagy, talán nemigen ápolod már a kapcsolatot. Ha így van, akkor a 2Korintus 6:11–13-ban olvasható bibliai tanács ráillik a helyzetedre, vagyis ’ki kell tágítanod’ a szeretetedet irántuk. A kérdés csak az, hogy hogyan.

Kezdeményezz!

Úgy tudod ’kitágítani a szíved’, hogy kezdeményezel. A Biblia végső soron ezt mondja: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése” (Példabeszédek 3:27). Amíg kisebb voltál, nem sok „hatalmad” volt bármit is tenni a nagyszüleiddel való kapcsolatodért. Most viszont nagyobb  vagy, talán már felnőttél, és úgy láthatod, hogy több helyénvaló lépést is megtehetsz.

Ha például a nagyszüleid nem laknak messze, szokásoddá tehetnéd, hogy meglátogatod őket. Úgy érzed, unalmas lenne? Hát igen, ha csak kínos csendben üldögélsz náluk, akkor unalmas. Kezdj beszélgetni velük! Miről beszélgethettek? A Filippi 2:4-ben megfogalmazott bibliai alapelv támpontot ad. Azt mondja, hogy ’ne csak a magad dolgain tartsd a szemed személyes érdeklődéssel, hanem a többiekéin is’. Más szavakkal: mutass érdeklődést a nagyszüleid iránt. Bírd szóra őket, kérd meg őket, hogy beszéljenek olyasmiről, ami fontos nekik. Hogy érzik magukat? Mit csináltak az utóbbi időben? Lehet, hogy szívesen felelevenítik a múltat. Kérdezd meg tőlük, hogy milyen volt az élet az ő fiatalkorukban. Milyen volt az apukád vagy az anyukád fiatalon? Ha a nagyszüleid keresztények, kérdezd meg tőlük, hogy mi vonzotta őket a bibliai igazságokhoz.

A nagyszülők gyakran sok-sok történetet őriznek a család múltjáról, és valószínűleg nagyon szívesen mulattatnának elbűvölő történetekkel. Akár szórakoztató feladat is lehet számodra, ha megpróbálsz interjút készíteni a nagyszüleiddel, esetleg jegyzetelsz közben, vagy magnó-, illetve videofelvételt készítesz. Ha nem tudod, mit is kérdezhetnél, kérd meg a szüleidet, hogy segítsenek találó kérdéseket megfogalmazni. Valószínűleg sok mindent megtudsz majd, ami által jobban megérted a nagyszüleidet, a szüleidet, sőt önmagadat is. Joshua ezt mondja: „Mindkét nagyapám szeret mesélni. A történeteiket hallgatva jobban megértem a saját érzéseimet.”

Ne felejtsd el azonban azt, hogy a nagyszüleidet is érdekli, mi történik veled, mivel foglalkozol. Ha mesélsz nekik magadról, azzal bevonod őket az életedbe. Így biztosan közelebb kerültök egymáshoz. Igor, egy francia fiú ezt mondja: „A nagymamámmal szeretünk együtt teázgatni egy kávéházban, és olyankor mindig megbeszéljük, ki mit csinál mostanában.”

Milyen közös programot szervezhetünk?

Ha már megszoktátok, hogy beszélgettek egymással, talán továbbléphetnétek, és tehetnétek együtt valamit. Ha gondolkodsz egy kicsit, mindenféle tevékenység eszedbe juthat, amelyben közösen részt vehettek. A fiatal Dóra így emlékszik vissza: „Mindkét nagymamám tanítgatott főzni, befőttet eltenni, sütni, szobanövényeket ápolni és kertészkedni.” Amy a családi összejöveteleken és a szabadságokon szokott együtt lenni a nagyszüleivel. Sok nagyszülő egészen tevékeny — persze ez a koruktól is függ. Áron szeret golfozni a nagymamájával. Joshua az egyik nagypapájával horgászni jár, a másikkal pedig a ház körüli javításokat végzik együtt.

Ha a nagyszüleid Jehova imádói, különösen élvezetes lehet részt venni velük Jehova imádatában, például beszélni másoknak a Bibliáról. Igor a nagymamájával utazott Lengyelországba, Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusára. „Feledhetetlen élmény volt mindkettőnknek, és még mindig szívesen emlegetjük” — meséli. Persze nem mindegyik nagyszülő tud már így utazgatni. De azért érdemes velük időt tölteni.

Szellemi örökség

A bibliai időkben Timóteus nagymamájának, Loisznak nagy szerepe volt abban, hogy az unokája kiváló szolgája lett Istennek (2Timóteus 1:5). Nem lepődünk meg azon, hogy sok keresztény nagyszülő ma is hasonló szerepet tölt be. Joshua így beszél a nagyszüleiről: „Régebb óta szolgálják Jehovát, mint amióta én a világon vagyok, ezért mélységesen tisztelem őket, nemcsak mint nagyszüleimet, hanem mint olyan embereket is, akik megőrizték feddhetetlenségüket.” Amy ezt mondja: „A nagyszüleim mindig elmondják, mennyire buzdító és boldogító nekik azt látni, hogy hűségesen szolgálom Jehovát. Pedig engem éppen az buzdít az úttörőszolgálat folytatására, hogy látom az ő jó példájukat és Jehova iránti buzgalmukat. Mindketten úttörők [teljes idejű evangéliumhirdetők].”

 Krisztián így nyilatkozik a nagymamájáról: „Ő az, aki a legtöbbet ösztönzött arra, hogy tanuljak és fejlődjek.” Hozzáteszi még: „Sosem felejtem el, amit mondott: »Jehováért mindent meg kell tennünk.«” Pedro szellemi fejlődésében különösen fontos szerepet játszottak a nagyszülei. Idézzük Pedrót: „Tapasztalatuk rengeteget segített nekem. A nagyszüleim mindig elvittek magukkal prédikálni, és ezért nagyon hálás vagyok.” Igen, ha közelebb kerülsz istenfélő nagyszüleidhez, az segíthet, hogy még teljesebb mértékben szolgáld Istent.

Ha a nagyszüleid távol élnek tőled

Mit tehetsz, ha a nagyszüleid messze laknak tőletek? Ha lehet, látogasd meg őket rendszeresen. Két látogatás között is igyekezz tartani velük a kapcsolatot. Hornan csak évente háromszor találkozik a nagyszüleivel, de ezt mondja: „Minden vasárnap felhívom őket.” Dóra, aki szintén messze lakik a nagyszüleitől, elmeséli: „Érdekli őket, hogy mi történik velem. Szinte minden héten beszélünk telefonon, vagy küldünk egymásnak e-mailt.” Az e-mailnek és a telefonbeszélgetésnek is megvan a maga helye, de talán nem is gondolod, milyen hatásos lehet egy hagyományos, kézzel írt levél. Sok fiatal meglepődve tudja meg, hogy a nagyszülei az összes levelét megőrizték, amit kiskorától fogva írt nekik. A leveleket bármikor újra el lehet olvasni — és féltő gonddal lehet őket őrizgetni. Feltétlenül írj!

A nagyszülők gyakran egészen különleges módon szeretik az unokáikat (Példabeszédek 17:6). Sokféle módon alakíthatsz ki és ápolhatsz szoros kapcsolatot a nagyszüleiddel, akár közel élnek, akár távol. Mindenképpen törekedj rá!

[Lábjegyzet]