Newgrange — Több a kérdés, mint a válasz?

AZ ÉBREDJETEK! ÍRORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A KORAI ír irodalomban a helyet Brú na Bóinne néven említik, melynek jelentése ’Boyne háza vagy palotája’. Ezen a titokzatos helyen, mely a Boyne-folyó egyik kanyarulatában, Dublintól körülbelül 50 kilométerre északra található, a világ néhány legrégebbi sírját ásták ki. Ezek közül az egyiket Newgrange-nek hívják. Korát senki sem tudja pontosan — bár egyesek szerint idősebb az Egyiptomban lévő gízai nagy piramisnál. Minden évben, a téli napforduló idején turisták özönlenek Newgrange-be, hogy szemtanúi legyenek egy módfelett látványos jelenségnek, mely bizonyítja a régiek képességeit.

Miért épült?

Ez a titokzatos mű biztosan nagyon fontos volt azoknak, akik megépítették, különben miért fektettek volna bele annyi időt, erőfeszítést, és miért áldoztak volna rá olyan sokat anyagi forrásaikból? (Lásd a 24. oldalon lévő bekeretezett részt.) Miért építették ezt a bámulatos sírt?

Brú na Bóinne-t, vagy Brugh na Boinne-t, nyilván nemcsak szent temetkezési helynek tekintették, hanem a rituális imádat helyszínének is. Michael O’Kelly professzor, aki az ásatásokat végezte, kifejtette: „Brút Dagdával, a ’jó istennel’, valamint a feleségével, Boann-nal és a fiával, Oengusszal hozták összefüggésbe; mindannyian Danu istennő törzséhez [Tuatha Dé Danannhoz] tartoztak. Erről a népről az a hír járta, hogy ők laktak Írországban a gaelek, vagyis kelták bevándorlása előtt, aztán visszavonultak Írország állítólag tündérek lakta dombjaiba és erődeibe . . . Természetfeletti lényeknek tartották őket, akik olyan tettekre képesek, és olyan tetteket visznek véghez, amelyek meghaladják egy halandó képességeit” (Newgrange​—Archaeology, Art and Legend).

Boann egy istennő a mitológiában, és róla nevezték el a Boyne-folyót. Mivel a folyó három oldalról veszi körül a sírdombot, az építői valószínűleg úgy hitték, hogy Boann megvédi ezt a helyet minden bajtól. Martin Brennan kutató szerint azt is hihették, hogy némelyik isten magában a dombban lakik. Sőt még hozzáteszi, hogy a dombokkal kapcsolatos legrégebbi mitológiai elképzelések arra utalnak, hogy „az ott fogant és ott született élő istenek lakóhelyeinek tekintették őket” (The Stars and the Stones).

Newgrange azonban nem pusztán halottak sírja és istenek lakhelye volt. Egyike a világ legrégebbi, csillagászatilag felállított emlékműveinek. Az építészek nagy gonddal úgy hozták létre a hosszú folyosó és a sírkamra helyét, hogy éppen arra a pontra nézzen, ahol a téli napforduló idején felkel a nap. Majd egy különleges rést készítettek a sír bejárata fölé. Ezáltal a felkelő nap sugarai a sír legbelső zugát is elérik.

A turisták még most is Newgrange-be sereglenek a téli napforduló idején, amikor a napsugár körülbelül 15 percre besüt a belső kamrába. A Brú na Bóinne turistaközpont igazgatónője,  Clare Tuffy így nyilatkozott: „Némelyek szerint a domb mélyébe hatoló napsugár egy fajta házasságot jelentett a földistennő és a napisten között, és az akkori emberek úgy hitték, hogy ez termékennyé teszi a földet.”

A kőfaragások rejtélye

Tudomásunk szerint a sír titokzatos építői nem hagytak maguk után írásos feljegyzéseket. Hagytak viszont nyomot maguk után: bámulatos kőfaragásokat. Spirális, V alakú, rombusz és háromszög alakú, íves, kör alakú és egyéb formájú faragások láthatók itt, melyekhez valószínűleg csak egy kova- vagy kvarcdarabot és egy kőkalapácsot használtak. Brennan Írország ezen örökségét „a világ legnagyobb megalitgyűjteményének” nevezi.

Vannak, akik szerint a rejtélyes faragások jelentenek valamit, és alapos csillagászati ismeretekre vallanak. Brennan úgy véli, hogy a nap és a hold tevékenységét ábrázolják. „Valószínűleg . . . mind a dombokat, mind a jeleket a nap és a hold imádatának szentelték — magyarázza Brennan. — Ez a felismerés már  önmagában is sokat elárul erről a művészetről.” Más szakemberek viszont a korábban már idézett O’Kellyvel értenek egyet, aki azt írta, hogy ezek a vésetek „kellett hogy jelentsenek valamit azoknak, akik látták, de nem valószínű, hogy mi valaha is megtudjuk, mit jelentettek. Ez is része marad annak a rejtélynek, mely az ősi istenek Brújához, vagyis palotájához kapcsolódik.”

„Rendkívül intelligens emberek”

Talán úgy tűnik, hogy Newgrange csupa kérdés, de egyik kérdésre sincs válasz. A Brú na Bóinne folyosósírjának az építőit övező rejtélyek nagyrészt még mindig megoldatlanok. De legalább egy dologban biztosak lehetünk. Az építők nem voltak vademberek. Sőt, O’Kelly azt állította, hogy Newgrange építészei, művészei és kézművesei „bizonyára magas színvonalú kultúrát képviseltek”. Peter Harbison író szerint az építők „távolról sem hasonlítottak azokhoz a primitív, barlanglakó vademberekhez, akikről a népszerű legenda szól . . . Rendkívül intelligens emberek voltak.”

Igaz, hogy nem tudjuk, kik építették Newgrange-et Brú na Bóinne-nál. De akárkik voltak is, művük ékesen bizonyítja ezeknek az ősi építészeknek és építőknek a találékonyságát és intelligenciáját.

[Kiemelt rész/kép a 24. oldalon]

Az építők és az épület

Mit tudunk Newgrange építőiről? „Nagyon keveset — mondta Clare Tuffy, a Brú na Bóinne turistaközpont igazgatónője. — De azért néhány dolgot már megtudtunk. Tudjuk, hogy földművesek voltak. Ezenkívül tehetősek voltak — annak kellett lenniük, különben nem lettek volna meg az anyagi forrásaik egy ilyen fényűző sír megépítéséhez. És nem voltak fémszerszámaik.”

Az építők akár tíz tonnát is nyomó, hatalmas kőtáblákból egy 19 méter hosszú, 2 méter magas folyosót építettek, mely olyan széles, hogy egy ember kényelmesen végigmehet rajta. A folyosó egy 6 méter széles sírkamrába vezet, amelyben három fülke található. A folyosó és a kamra együtt olyan alakú, mint egy hosszú kereszt.

A sírkamra fölé ezek a zseniális ősi építők óriási kövekből — habarcs nélkül — 6 méter magas, boltíves mennyezetet emeltek. Azután a sír fölé egy körülbelül 80 méter átmérőjű, 12 méter magas dombot építettek. Támfalat is húztak simára koptatott kövekből, és a homlokzatát kvarckavicsokkal borították be. A domb szélein 97 roppant nagy méretű szegélykövet helyeztek el, melyek külön-külön kettő-öt tonnát nyomnak. Valamikor régen a szegélyköveket és a sír bejáratát betemették. Egy munkás 1699-ben kövek után kutatva rábukkant a bejáratra, így ez az ősi folyosósír újra felszínre került.

[Kép]

Newgrange folyosójának a bejárata

[Térkép a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Newgrange

DUBLIN

[Képek a 23. oldalon]

Fent: a napsugár minden évben, a téli napforduló idején körülbelül 15 percre besüt a belső kamrába

Lent: a sírkamra a legbelső fülkéből nézve; figyeld meg a háromszoros spirál alakú vésést

[Forrásjelzés]

A 22—3. oldalon az összes kép, kivéve a térképet: Dúchas, The Heritage Service, Ireland

[Kép a 24. oldalon]

Megalitikus domb és sír

[Forrásjelzés]

Dúchas, The Heritage Service, Ireland